1Az idő tájt a tanítványok számának gyarapodtával, a görögül beszélő zsidók között zúgolódás támadt a héberek ellen, hogy a közülük való özvegyasszonyokat elhanyagolják a mindennapi szeretetszolgálatnál.
2Ezért a tizenkettő összegyűjtötte a tanítványok seregét és így szólt: Nem helyes, ha mi az Isten igéjét elhanyagoljuk az asztalok körüli szolgálatért.
3Válasszatok azért atyámfiai magatok közül hét, próbás férfit, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, hogy rájuk bízzuk ezt a feladatot.
4Mi pedig állandóan az imádkozással és az igehirdetés szolgálatával foglalatoskodjunk.
5És helyeselte ezt a beszédet az egész gyülekezet. Kiválasztották tehát Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfiú volt, Fülöpöt, Prohoruszt, Nikánort, Timont, Pármenást és Nikolauszt, az antiokiai prozelitát,
6ezeket az apostolok elé állították, akik imádkozás után reájuk tették a kezüket.
7És az Isten igéje terjedt és a tanítványok száma erősen szaporodott Jeruzsálemben. Sőt a papok közül is nagyon sokan engedelmeskedtek a hitnek.
8István pedig, aki teljes volt kegyelemmel és erővel, nagy csodákat és jeleket mívelt a nép között.
9Előállottak azonban némelyek azok közül, akik a szabadosok, círéneiek, alexandriaiak, ciliciaiak és ázsiaibeliek zsinagógájához tartoztak és vetekedtek Istvánnal.
10De nem állhatták ellene annak a bölcsességnek és Léleknek, amellyel ő beszélt.
11Erre felbujtottak néhány embert, akik azt állították: Hallottuk, hogy ő káromló beszédeket mondott Mózes ellen és az Isten ellen.
12És fellázították a népet, a véneket és az írástudókat és rárohanva megragadták őt és a tanács elé vonszolták.
13Hamis tanúkat is állítottak, akik ezt mondták: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket mondani e szent hely és a törvény ellen,
14mert hallottuk, mikor azt mondta: Az a názáreti Jézus lerontja ezt a helyet és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott reánk.
15Ekkor a tanácsban ülők mindnyájan rátekintettek és olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.