1Egy ember azonban, név szerint Anániás, Szafírával, a feleségével eladta birtokát,
2ám - feleségének is tudtával - a vételárból félretett, s csak valami részt vitt el és tette le az apostolok lábai elé.
3Péter azonban rászólt: Anániás, miért foglalta e! a Sátán a te szívedet, hogy hazudjál a Szentléleknek és a szántóföld árából félretégy?
4Nemde, ha el nem adod, neked maradt volna meg és miután eladtad, nem a te hatalmadban volt-e az ára? Miért vetemedtél ilyesmire a te szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.
5Amikor e szavakat Anániás meghallotta, összeesett és meghalt. És mindazokban, akik ezt hallották, nagy félelem támadt.
6A fiatalabb emberek pedig felkeltek, begöngyölték őt, azután kivitték és eltemették.
7Mintegy három óra múlva jött a felesége is, mit sem tudva a történtekről.
8Péter megszólította: Mondd meg nekem, vajon ennyiért adtátok el a földet? Ő pedig azt válaszolta: Igen, ennyiért.
9Péter erre azt mondta: Miért beszéltetek össze, hogy az Úr Lelkét megkísértsétek? Íme az ajtó előtt vannak azoknak lábai, akik eltemették a te férjedet és kivisznek téged is.
10És azonnal összerogyott lábainál és meghalt. Mikor az ifjak visszajöttek, halva találták. Ekkor kivitték és eltemették a férje mellé.
11És nagy félelem támadt az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezeket hallották.
12Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. És mindnyájan egy akarattal Salamon tornácában tartózkodtak.
13Mások közül azonban senki sem mert közéjük elegyedni. De a nép dicsérte őket,
14és egyre inkább gyarapították számukat azok, akik hittek az Úrban, férfiak és nők, seregestül,
15úgyannyira, hogy az utcákra hordták ki a betegeket és hordágyakra és heverőkre rakták le, hogy az arra elhaladó Péternek legalább az árnyéka ráessék valamelyikükre.
16És a peremvárosok népe is Jeruzsálembe tódult, elhozta a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, akik mind meggyógyultak.
17Akkor azonban előállott a főpap és minden párthíve, azaz a szadduceusok felekezete és eltelve irigységgel,
18rávetették kezüket az apostolokra és közös tömlöcbe vetették őket.
19De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, kihozta őket és így szólt:
20Menjetek el, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek, ennek az (új) Életnek minden beszédét.
21Azok pedig erre a biztatásra virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Mikor aztán a főpap és kísérete megérkeztek, összehívták a tanácsot és Izrael népéből a vének gyűlését és elküldték a tömlöcbe, hogy őket elővezessék.
22De amikor a törvényszolgák odamentek, nem találták két a tömlöcben. Visszatérve tehát jelentették:
23A tömlöcöt ugyan nagy gondossággal bezárva találtuk, az őrök is ott álltak kívül az ajtó előtt, mikor azonban benyitottunk, odabent senkit sem találtunk.
24E jelentés hallatára a templomőrség parancsnoka és a papi fejedelmek nagy zavarba jöttek, vajon mi történhetett?
25De jött valaki és hírül adta: íme azok a férfiak, akiket tömlöcbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet.
26Ekkor elment a parancsnok a törvényszolgákkal s elővezették őket, de erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezik őket.
27Elővezették őket és odaállították a tanács elé. A főpap kihallgatta őket.
28Szigorú paranccsal meghagytuk nektek, hogy ne tanítsatok Jézus nevében és íme be-töltöttétek egész Jeruzsálemet tanításotokkal; reánk akarjátok-e hárítani ennek az embernek a vérét?
29Péter azonban és az apostolok így feleitek: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek.
30A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti keresztfára feszítve megöltetek.
31Ezt az Isten fejedelemmé és megváltóvá emelte jobbjával, hogy Izraelnek megtérést és bűnbocsánatot adjon.
32Mindezeknek mi vagyunk a tanúbizonyságai és a Szentlélek is, akit Isten ad az engedelmes szíveknek.
33Amikor ezeket hallották, fogaikat csikorgatták és meg akarták ölni őket.
34Felkelt azonban a tanácsban egy farizeus, név szerint Gámáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki az embereket.
35És így szólt hozzájuk: Izraelita férfiak, vegyétek jól fontolóra, hogy mit akartok ezekkel az emberekkel cselekedni?
36Mert kevés idővel ezelőtt felkelt Teudás és azt állította, hogy ő valaki. Körülbelül négyszáz ember csatlakozott hozzá. Őt megölték és mindazok, akik követték, szétszóródtak és semmivé lettek.
37Ezután a népszámlálás idején felkelt a galileai Júdás és sok népet toborzott maga mögé. Elpusztult ő is és mindazok, akik hozzászegődtek, szétszóródtak.
38Most ís azt tanácslom nektek; Ne bántsátok ezeket az embereket és hagyjatok nekik békét. Mert ha embertől van ez a kezdeményezés, vagy ez a mozgalom, úgyis semmivé lesz.
39Ha ellenben Istentől van, ti nem veszíthetitek el őket anélkül, hogy Isten ellen harcolókká ne váljatok. Igazat adtak azért neki,
40és miután behívatták az apostolokat, megverették őket és megparancsolták, hogy Jézus nevében ne szóljanak. Azután szabadon bocsátották őket.
41Örömmel távoztak a tanács elől, mert méltóknak bizonyultak arra, hogy az ő nevéért gyalázatot szenvedjenek.
42És mindennap a templomban és házanként nem szűntek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.