Acts 5
1 Egy ember azonban, név szerint Anániás, Szafírával, a feleségével eladta birtokát,
2 ám - feleségének is tudtával - a vételárból félretett, s csak valami részt vitt el és tette le az apostolok lábai elé.
3 Péter azonban rászólt: Anániás, miért foglalta e! a Sátán a te szívedet, hogy hazudjál a Szentléleknek és a szántóföld árából félretégy?
4 Nemde, ha el nem adod, neked maradt volna meg és miután eladtad, nem a te hatalmadban volt-e az ára? Miért vetemedtél ilyesmire a te szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.
5 Amikor e szavakat Anániás meghallotta, összeesett és meghalt. És mindazokban, akik ezt hallották, nagy félelem támadt.
6 A fiatalabb emberek pedig felkeltek, begöngyölték őt, azután kivitték és eltemették.
7 Mintegy három óra múlva jött a felesége is, mit sem tudva a történtekről.
8 Péter megszólította: Mondd meg nekem, vajon ennyiért adtátok el a földet? Ő pedig azt válaszolta: Igen, ennyiért.
9 Péter erre azt mondta: Miért beszéltetek össze, hogy az Úr Lelkét megkísértsétek? Íme az ajtó előtt vannak azoknak lábai, akik eltemették a te férjedet és kivisznek téged is.
10 És azonnal összerogyott lábainál és meghalt. Mikor az ifjak visszajöttek, halva találták. Ekkor kivitték és eltemették a férje mellé.
11 És nagy félelem támadt az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezeket hallották.
12 Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. És mindnyájan egy akarattal Salamon tornácában tartózkodtak.
13 Mások közül azonban senki sem mert közéjük elegyedni. De a nép dicsérte őket,
14 és egyre inkább gyarapították számukat azok, akik hittek az Úrban, férfiak és nők, seregestül,
15 úgyannyira, hogy az utcákra hordták ki a betegeket és hordágyakra és heverőkre rakták le, hogy az arra elhaladó Péternek legalább az árnyéka ráessék valamelyikükre.
16 És a peremvárosok népe is Jeruzsálembe tódult, elhozta a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, akik mind meggyógyultak.
17 Akkor azonban előállott a főpap és minden párthíve, azaz a szadduceusok felekezete és eltelve irigységgel,
18 rávetették kezüket az apostolokra és közös tömlöcbe vetették őket.
19 De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, kihozta őket és így szólt:
20 Menjetek el, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek, ennek az (új) Életnek minden beszédét.
21 Azok pedig erre a biztatásra virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Mikor aztán a főpap és kísérete megérkeztek, összehívták a tanácsot és Izrael népéből a vének gyűlését és elküldték a tömlöcbe, hogy őket elővezessék.
22 De amikor a törvényszolgák odamentek, nem találták két a tömlöcben. Visszatérve tehát jelentették:
23 A tömlöcöt ugyan nagy gondossággal bezárva találtuk, az őrök is ott álltak kívül az ajtó előtt, mikor azonban benyitottunk, odabent senkit sem találtunk.
24 E jelentés hallatára a templomőrség parancsnoka és a papi fejedelmek nagy zavarba jöttek, vajon mi történhetett?
25 De jött valaki és hírül adta: íme azok a férfiak, akiket tömlöcbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet.
26 Ekkor elment a parancsnok a törvényszolgákkal s elővezették őket, de erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezik őket.
27 Elővezették őket és odaállították a tanács elé. A főpap kihallgatta őket.
28 Szigorú paranccsal meghagytuk nektek, hogy ne tanítsatok Jézus nevében és íme be-töltöttétek egész Jeruzsálemet tanításotokkal; reánk akarjátok-e hárítani ennek az embernek a vérét?
29 Péter azonban és az apostolok így feleitek: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek.
30 A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti keresztfára feszítve megöltetek.
31 Ezt az Isten fejedelemmé és megváltóvá emelte jobbjával, hogy Izraelnek megtérést és bűnbocsánatot adjon.
32 Mindezeknek mi vagyunk a tanúbizonyságai és a Szentlélek is, akit Isten ad az engedelmes szíveknek.
33 Amikor ezeket hallották, fogaikat csikorgatták és meg akarták ölni őket.
34 Felkelt azonban a tanácsban egy farizeus, név szerint Gámáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki az embereket.
35 És így szólt hozzájuk: Izraelita férfiak, vegyétek jól fontolóra, hogy mit akartok ezekkel az emberekkel cselekedni?
36 Mert kevés idővel ezelőtt felkelt Teudás és azt állította, hogy ő valaki. Körülbelül négyszáz ember csatlakozott hozzá. Őt megölték és mindazok, akik követték, szétszóródtak és semmivé lettek.
37 Ezután a népszámlálás idején felkelt a galileai Júdás és sok népet toborzott maga mögé. Elpusztult ő is és mindazok, akik hozzászegődtek, szétszóródtak.
38 Most ís azt tanácslom nektek; Ne bántsátok ezeket az embereket és hagyjatok nekik békét. Mert ha embertől van ez a kezdeményezés, vagy ez a mozgalom, úgyis semmivé lesz.
39 Ha ellenben Istentől van, ti nem veszíthetitek el őket anélkül, hogy Isten ellen harcolókká ne váljatok. Igazat adtak azért neki,
40 és miután behívatták az apostolokat, megverették őket és megparancsolták, hogy Jézus nevében ne szóljanak. Azután szabadon bocsátották őket.
41 Örömmel távoztak a tanács elől, mert méltóknak bizonyultak arra, hogy az ő nevéért gyalázatot szenvedjenek.
42 És mindennap a templomban és házanként nem szűntek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.