1Míg ők a néphez szólottak, odaléptek hozzájuk a papok és a templomi őrség parancsnoka, meg a szadduceusok.
2Fel voltak háborodva amiatt, hogy a népet tanítják és hirdetik a halottak feltámadását Jézusban.
3Rájuk vetették a kezüket és őrizetbe vették őket másnapig: ugyanis már este volt.
4Sokan pedig azok közül, akik hallgatták az igét, hittek, így lett a férfiak száma mintegy ötezer.
5Másnap aztán összegyűltek a főemberek, véneik és írástudóik Jeruzsálemben.
6Velük volt Annás, a főpap és Kajafás, János és Sándor és a főpapi család többi tagjai.
7És maguk elé állítva őket faggatták: Micsoda hatalommal, vagy kinek a nevében cselekedtetek ezt?
8Akkor Péter Szentlélekkel megtelve, így felelt nekik: Ti, főemberei a népnek és ti Izrael vénei,
9ha minket a mai napon egy beteg emberen való jótétemény miatt vallattok, hogy mi által gyógyult meg:
10Vegyétek tudomásul mindnyájan ti és Izrael egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, de akit Isten feltámasztott a halálból. Őáltala áll előttetek ez az ember épen és egészségesen.
11Ez az a kő, amelyet ti az építők megvetettetek, amely azonban szegeletkővé lett. [Zsolt 118,22]
12És nincs senkiben másban üdvösség; mert nem adatott emberek között számunkra más név az ég alatt, amely megtarthatna minket.
13Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak hitvalló bátorságát és megértették, hogy írástudatlan és egyszerű emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal jártak.
14De mikor azt is látták, hogy a meggyógyult ember ott áll velük együtt, semmit sem szólhattak ellenük.
15Kiküldték őket a gyűlésből s így tanácskoztak maguk között:
16Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, ezt Jeruzsálem valamennyi lakosa tudja és mi sem tagadhatjuk.
17De hogy ez tovább ne terjedjen a nép között, ez a hiedelem, fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se merjenek szólani a Jézus nevében.
18Beszólították tehát őket és megparancsolták, hogy egyáltalán ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében sem egyszer, sem máskor.
19Péter és János azonban azt felelték nekik: Döntsétek el ti magatok, vajon helyes-e az Isten színe előtt, ha inkább rátok hallgatunk, és nem Istenre?
20Mert nem tehetjük, hogy ne szóljunk azokról, amiket láttunk és hallottunk.
21Amazok pedig nem találtak semmi módot miként büntessék meg őket, azért újból megfenyegették, és szabadon bocsátották őket a nép miatt, mert mindenki dicsőítette az Istent azért, ami történt.
22Negyven évesnél idősebb volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.
23Miután pedig szabadon bocsátották őket, elmentek az öveikhez és elbeszélték mindazt, amit a papi fejedelmek és vének mondtak nekik.
24Ezt hallván mindnyájan egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez és így imádkoztak: Urunk, te teremtetted az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van. [Zsolt 146,6]
25Te mondottad a mi atyánknak, Dávidnak a te szolgádnak szavával a Szentlélek által: Miért zúgolódnak a pogányok és gondolnak hiábavalókat a népek? [Zsolt 2,1]
26Felkeltek a föld királyai és a fejedelmek összefogtak az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
27Mert valóban összefogtak Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével e városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit te felkentél,
28hogy véghezvigyék mindazt, amiről a te kezed és tanácsod eleve elvégezte, hogy megtörténjék.
29Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre és add meg a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a te igédet.
30Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyítások, jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, Jézusnak neve által.
31Amint így könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összegyűltek és megteltek mindnyájan Szentlélekkel és az Isten igéjét bátorsággal hirdették.
32A hívők seregének pedig szíve lelke egy volt. Senki semmi vagyonát a magáénak nem mondta, hanem mindenük közös volt.
33És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról és nagy kegyelem munkálkodott mindnyájukon.
34Nem volt közöttük szűkölködő senki. Akiknek szántóföldjük és házaik voltak, azokat eladták, az árát pedig elhozták,
35és letették az apostolok lábai elé. Azután elosztották kinek-kinek szüksége szerint.
36József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami lefordítva azt jelenti: Vigasztalás fia, ciprusi származású lévita,
37eladta szántóföldjét s az árát elhozta és az apostolok lábai elé letette.