Acts 4
1 Míg ők a néphez szólottak, odaléptek hozzájuk a papok és a templomi őrség parancsnoka, meg a szadduceusok.
2 Fel voltak háborodva amiatt, hogy a népet tanítják és hirdetik a halottak feltámadását Jézusban.
3 Rájuk vetették a kezüket és őrizetbe vették őket másnapig: ugyanis már este volt.
4 Sokan pedig azok közül, akik hallgatták az igét, hittek, így lett a férfiak száma mintegy ötezer.
5 Másnap aztán összegyűltek a főemberek, véneik és írástudóik Jeruzsálemben.
6 Velük volt Annás, a főpap és Kajafás, János és Sándor és a főpapi család többi tagjai.
7 És maguk elé állítva őket faggatták: Micsoda hatalommal, vagy kinek a nevében cselekedtetek ezt?
8 Akkor Péter Szentlélekkel megtelve, így felelt nekik: Ti, főemberei a népnek és ti Izrael vénei,
9 ha minket a mai napon egy beteg emberen való jótétemény miatt vallattok, hogy mi által gyógyult meg:
10 Vegyétek tudomásul mindnyájan ti és Izrael egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, de akit Isten feltámasztott a halálból. Őáltala áll előttetek ez az ember épen és egészségesen.
11 Ez az a kő, amelyet ti az építők megvetettetek, amely azonban szegeletkővé lett. [Zsolt 118,22]
12 És nincs senkiben másban üdvösség; mert nem adatott emberek között számunkra más név az ég alatt, amely megtarthatna minket.
13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak hitvalló bátorságát és megértették, hogy írástudatlan és egyszerű emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal jártak.
14 De mikor azt is látták, hogy a meggyógyult ember ott áll velük együtt, semmit sem szólhattak ellenük.
15 Kiküldték őket a gyűlésből s így tanácskoztak maguk között:
16 Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, ezt Jeruzsálem valamennyi lakosa tudja és mi sem tagadhatjuk.
17 De hogy ez tovább ne terjedjen a nép között, ez a hiedelem, fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se merjenek szólani a Jézus nevében.
18 Beszólították tehát őket és megparancsolták, hogy egyáltalán ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében sem egyszer, sem máskor.
19 Péter és János azonban azt felelték nekik: Döntsétek el ti magatok, vajon helyes-e az Isten színe előtt, ha inkább rátok hallgatunk, és nem Istenre?
20 Mert nem tehetjük, hogy ne szóljunk azokról, amiket láttunk és hallottunk.
21 Amazok pedig nem találtak semmi módot miként büntessék meg őket, azért újból megfenyegették, és szabadon bocsátották őket a nép miatt, mert mindenki dicsőítette az Istent azért, ami történt.
22 Negyven évesnél idősebb volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.
23 Miután pedig szabadon bocsátották őket, elmentek az öveikhez és elbeszélték mindazt, amit a papi fejedelmek és vének mondtak nekik.
24 Ezt hallván mindnyájan egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat az Istenhez és így imádkoztak: Urunk, te teremtetted az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van. [Zsolt 146,6]
25 Te mondottad a mi atyánknak, Dávidnak a te szolgádnak szavával a Szentlélek által: Miért zúgolódnak a pogányok és gondolnak hiábavalókat a népek? [Zsolt 2,1]
26 Felkeltek a föld királyai és a fejedelmek összefogtak az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.
27 Mert valóban összefogtak Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével e városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit te felkentél,
28 hogy véghezvigyék mindazt, amiről a te kezed és tanácsod eleve elvégezte, hogy megtörténjék.
29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre és add meg a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a te igédet.
30 Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyítások, jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, Jézusnak neve által.
31 Amint így könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összegyűltek és megteltek mindnyájan Szentlélekkel és az Isten igéjét bátorsággal hirdették.
32 A hívők seregének pedig szíve lelke egy volt. Senki semmi vagyonát a magáénak nem mondta, hanem mindenük közös volt.
33 És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról és nagy kegyelem munkálkodott mindnyájukon.
34 Nem volt közöttük szűkölködő senki. Akiknek szántóföldjük és házaik voltak, azokat eladták, az árát pedig elhozták,
35 és letették az apostolok lábai elé. Azután elosztották kinek-kinek szüksége szerint.
36 József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami lefordítva azt jelenti: Vigasztalás fia, ciprusi származású lévita,
37 eladta szántóföldjét s az árát elhozta és az apostolok lábai elé letette.