1Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfiú, az úgynevezett itáliai csapat századosa.
2Kegyes és istenfélő ember volt, egész házanépével együtt, sok alamizsnát osztogatott a népnek és mindennap imádkozott Istenhez.
3Egyszer, úgy délután három óra körül, látomásban világosan látta, hogy Isten angyala bemegy hozzá és ezt mondja neki: Kornéliusz!
4Ő pedig rátekintett és megrémültén így szólt: Mi az, Uram? Az pedig így válaszolt neki: A te imádságaid és alamizsnáid felszálltak Isten elé emlékeztetőül.
5Most azért küldj Joppéba embereket és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak.
6Egy Simon nevű tímárnál van szálláson, akinek háza a tengerparton áll.
7Ahogy elment az angyal, aki vele beszélt, szólított kettőt a szolgái közül és egy kegyes katonát azok közül, akik személyes szolgálatára álltak.
8És miután mindent elmondott nekik, elküldötte őket Joppéba,
9Másnap pedig, míg azok úton voltak és közeledtek a városhoz, felment Péter déltájban a ház felső részére imádkozni.
10Közben azonban megéhezett és enni kívánt. De míg az ételt készítették, elragadtatás szállta meg,
11és látta, hogy az ég megnyílik és valami edényféle, mint egy négy csücskénél egybefogott lepedő, lassan ereszkedik alá a földre.
12Ebben ott nyüzsgött a föld mindenféle négylábú állata, csúszó-mászók és az égi madarak.
13Majd szó hangzott őhozzá: Kelj fel Péter, vágd le és egyél!
14Péter azonban így szólt: Semmiképpen sem Uram, mert én soha semmiféle tilalmast, vagy tisztátalant nem ettem.
15És ismét szó hangzott hozzá másodszor is: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.
16Ez pedig három ízben történt így, s azután az edény eltűnt az égben.
17Amint Péter magában tűnődött, hogy mi lehet ez a látomás, íme, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, ott álltak a kapu előtt és megtudakolták Simon házát.
18És bekiáltva, megkérdezték, hogy vajon Simon, akit Péternek hívnak, ott van-e szálláson?,
19És míg Péter a látomás felől gondolkozott, így szólt hozzá a Lélek: íme három férfi keres téged.
20Kelj fel azért, menj le és minden tétovázás nélkül menj el velük, mert én küldtem őket.
21Péter tehát lement a férfiakhoz és így szólt hozzájuk: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Mi járatban vagytok?
22Azok elmondták: Kornéliusz százados, igaz és istenfélő férfiú, aki mellett az egész zsidó nép jó bizonyságot tesz, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házához és hallgassa meg, amit mondasz neki.
23Péter pedig behívta és szállásra fogadta őket. Másnap aztán felkelt Péter és elment velük, sőt a joppéi atyafiak közül is velük mentek néhányan.
24A következő napon értek Cézáreába. Kornéliusz összegyűjtötte rokonait és jóbarátait és már várta őket.
25És amint Péter belépett, Kornéliusz eléje ment és vallásos hódolattal a lábához borult.
26Péter azonban felemelte és ezt mondta: Kelj fel, én magam is ember vagyok.
27És beszélgetve bement vele. Sok embert talált ott együtt,
28akikhez így szólt: Ti tudjátok, mennyire tilalmas zsidónak más nemzetbelivel barátkozni, vagy a küszöbét átlépni. De nekem az Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak profán, vagy tisztátalan embernek;
29ezért hívásodra ellentmondás nélkül eljöttem. Kérdem tehát, miért hívattatok engem?
30És Kornéliusz így szólt: Negyednapja körülbelül ebben az órában, délután három órakor imádkoztam a házamban; és íme egy férfiú állott meg előttem, fényes ruhában,
31aki ezt mondta: Kornéliusz, a te imádságod meghallgattatásra talált és alamizsnáid az Isten színe előtt emlékezetben vannak.
32Küldj el azért Joppéba és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak. Ő Simon tímár házában van megszállva a tengerparton.
33Ezért azonnal elküldtem hozzád és te szíves voltál és eljöttél. Must tehát mi mindnyájan az Isten színe előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazt, ámít az Úr parancsolt nekünk. Péter vallást tesz arról, hogy mindenki, aki hisz Krisztusban, bűnei bocsánatát veszi
34Péter pedig megnyitotta száját és ezt mondta: Most értem igazán, hogy nem személyválogató az Isten,
35hanem minden nemzetben kedves előtte, aki féli őt és igazságot cselekszik.
36Most értem igazán azt az igét is, amelyet Izrael fiainak küldött, mikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által: Ő mindeneknek Ura.
37Tudjátok, mi történt egész Júdeában, Galileától kezdve ama keresztség után, amelyet János hirdetett.
38Hogyan kente fel Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal, aki szertejárt és jót cselekedett meggyógyítva mindenkit, aki az ördög hatalmába esett, mert az Isten volt vele.
39És mi vagyunk tanút mindannak, ámít ő mind a zsidók tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett. Őt megölték, fára feszítették,
40de az Isten harmadnapra feltámasztotta és megadta neki, hogy nyilván megjelenjék,
41nem az egész népnek, hanem az Istentől előre választott tanúknak, nekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele a halálból való feltámadása után.
42És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tegyünk bizonyságot, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak egyaránt.
43A próféták is mind bizonyságot tesznek, hogy bűnei bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hisz őbenne.
44Még beszélt Péter, mikor leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét.
45És csodálkoztak a zsidóságból való hívek, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.
46Mert hallották, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. Akkor Péter így szólt:
47Vajon megtagadhatja-e valaki a vizet ezektől, hogy meg ne keresztelkedjenek, holott éppen úgy vették a Szentlelket, mint mi?
48És elrendelte, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevére. Akkor kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.