Acts 11
1 Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában lévő atyafiak, hogy a pogányok is befogadták az Isten beszédét.
2 Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitába szálltak vele a zsidók közül valók és ezt mondták:
3 Te körülmetéletlen emberekhez mentél be és együtt ettél velük.
4 Erre Péter szép sorjában kezdte elmondani nekik a történteket:
5 Én Joppe városában imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: Nagy lepedőhöz hasonló valami négy csücskénél Összekötve szállott alá az égből, s egészen hozzám ért le.
6 Amikor közelebbről megnéztem, láttam abban a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az égi madarakat.
7 Majd szót is hallottam, amely azt mondta nekem: Kelj fel Péter, vágd le és egyél!
8 Én azonban azt mondtam: Semmiképpen sem Uram, hiszen még soha tilalmas, vagy tisztátalan nem került a számba.
9 De a szó másodízben is hangzott nekem az égből: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.
10 Ez pedig három ízben történt; majd ismét eltűnt az egész az égben.
11 És íme, éppen akkor három férfi érkezett a házhoz, ahol laktam, akiket Cézáreából küldtek hozzám.
12 A Lélek azt mondta: Menjek el velük minden habozás nélkül. Eljött velem ez a hat atyafi is, akikkel bementünk annak a férfiúnak házába.
13 Ő pedig elbeszélte nekünk a maga látomását: Egy angyal állott meg a házában és azt mondta neki: Küldj el Joppéba és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak,
14 ő olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind a te egész házadnépe.
15 Alighogy elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek ugyanúgy, amint reánk is leszállt kezdetben.
16 Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki megmondta: 16 János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.
17 Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hívőkké lettünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy az Istent ebben megakadályozhattam volna?
18 Ezek hallatára azután megnyugodtak és dicsőítették az Istent és ezt mondták: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre.
19 Azok pedig, akik szétszóródtak az Istvánért támadt üldözés miatt, eljutottak Feniciáig, Ciprusig és Antiókiáig, de senkinek sem prédikálták az igét, csak a zsidóknak.
20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfiú, akik lementek Antiókiába és prédikáltak a görögöknek is, hirdetve az Úr Jézust.
21 És az Úr keze velük volt; számosan jutottak hitre és tértek meg az Úrhoz.
22 Elhatolt pedig a hír felőlük a Jeruzsálemi gyülekezet fülébe is. És kiküldték Barnabást Antiókiába.
23 Mikor ő odaért és látta az Isten kegyelmét, örvendezett és intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
24 Mert derék ember volt, Szentlélekkel és hittel teljes. És nagy sereg csatlakozott az Úrhoz.
25 Ekkor Barnabás elment Tárzusba, hogy felkeresse Sault és mikor rátalált, elvitte őt Antiókiába.
26 Így történt, hogy ők egy álló esztendeig forgolódtak a gyülekezetben és nagy sokaságot tanítottak. És a tanítványokat először Antiókiában nevezték keresztyéneknek.
27 Ez idő tájban próféták is jöttek le Jeruzsálemből Antiókiába.
28 Közülük az egyik, név szerint Agabus előállott és a Lélek által megjövendölte, hogy az egész földkerekségén éhínség támad, amely meg is lett Klaudiusz császár idejében.
29 A tanítványok erre elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valami segítséget a Júdeában lakó atyafiaknak.
30 Ezt meg is tették és felküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.