1Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában lévő atyafiak, hogy a pogányok is befogadták az Isten beszédét.
2Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitába szálltak vele a zsidók közül valók és ezt mondták:
3Te körülmetéletlen emberekhez mentél be és együtt ettél velük.
4Erre Péter szép sorjában kezdte elmondani nekik a történteket:
5Én Joppe városában imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: Nagy lepedőhöz hasonló valami négy csücskénél Összekötve szállott alá az égből, s egészen hozzám ért le.
6Amikor közelebbről megnéztem, láttam abban a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az égi madarakat.
7Majd szót is hallottam, amely azt mondta nekem: Kelj fel Péter, vágd le és egyél!
8Én azonban azt mondtam: Semmiképpen sem Uram, hiszen még soha tilalmas, vagy tisztátalan nem került a számba.
9De a szó másodízben is hangzott nekem az égből: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.
10Ez pedig három ízben történt; majd ismét eltűnt az egész az égben.
11És íme, éppen akkor három férfi érkezett a házhoz, ahol laktam, akiket Cézáreából küldtek hozzám.
12A Lélek azt mondta: Menjek el velük minden habozás nélkül. Eljött velem ez a hat atyafi is, akikkel bementünk annak a férfiúnak házába.
13Ő pedig elbeszélte nekünk a maga látomását: Egy angyal állott meg a házában és azt mondta neki: Küldj el Joppéba és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak,
14ő olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind a te egész házadnépe.
15Alighogy elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek ugyanúgy, amint reánk is leszállt kezdetben.
16Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki megmondta: 16 János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.
17Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hívőkké lettünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy az Istent ebben megakadályozhattam volna?
18Ezek hallatára azután megnyugodtak és dicsőítették az Istent és ezt mondták: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre.
19Azok pedig, akik szétszóródtak az Istvánért támadt üldözés miatt, eljutottak Feniciáig, Ciprusig és Antiókiáig, de senkinek sem prédikálták az igét, csak a zsidóknak.
20Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfiú, akik lementek Antiókiába és prédikáltak a görögöknek is, hirdetve az Úr Jézust.
21És az Úr keze velük volt; számosan jutottak hitre és tértek meg az Úrhoz.
22Elhatolt pedig a hír felőlük a Jeruzsálemi gyülekezet fülébe is. És kiküldték Barnabást Antiókiába.
23Mikor ő odaért és látta az Isten kegyelmét, örvendezett és intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
24Mert derék ember volt, Szentlélekkel és hittel teljes. És nagy sereg csatlakozott az Úrhoz.
25Ekkor Barnabás elment Tárzusba, hogy felkeresse Sault és mikor rátalált, elvitte őt Antiókiába.
26Így történt, hogy ők egy álló esztendeig forgolódtak a gyülekezetben és nagy sokaságot tanítottak. És a tanítványokat először Antiókiában nevezték keresztyéneknek.
27Ez idő tájban próféták is jöttek le Jeruzsálemből Antiókiába.
28Közülük az egyik, név szerint Agabus előállott és a Lélek által megjövendölte, hogy az egész földkerekségén éhínség támad, amely meg is lett Klaudiusz császár idejében.
29A tanítványok erre elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valami segítséget a Júdeában lakó atyafiaknak.
30Ezt meg is tették és felküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.