1Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett némelyekkel a gyülekezetből.
2így pallós által kivégeztette Jakabot, János testvérét.
3És mivel látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, még tovább ment és elfogatta Pétert is (pedig akkor éppen a kovásztalan kenyerek ünnepe volt).
4Elfogatása után tömlöcbe vetette és átadta négy négytagú katonai őrségnek, hogy vigyázzanak reá. Húsvét után akarta őt a nép elé vezettetni.
5Pétert tehát fogságban őrizték; a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte az Istenhez.
6Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elő akarta vezettetni, Péter két katona között aludt, megkötözve két lánccal. És őrök őrizték az ajtó előtt a tömlöcöt.
7És íme az Úr angyala odalépett hozzá és fény ragyogott fel a börtönben és meglökve Péter oldalát felkeltette őt és azt mondta: Kelj fel hamar! És leestek a láncok a kezéről.
8És szólt neki az angyal: Övezd fel magadat és kösd fel saruidat - és úgy cselekedett. Azután így szólt: Vedd fel felső ruhádat is és kövess!
9Kiment utána és követte őt. És nem tudta, hogy valóság az, ami vele és az angyallal történik, hanem azt hitte, hogy látomást lát.
10És amikor átmentek az első őrsön, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük, és amikor kimentek, s haladtak végig az úton, az angyal hirtelen eltűnt mellőle.
11Péter magához térve ezt mondta: Most látom igazán, hogy az Úr küldte el angyalát és Ő szabadított meg engem Heródes kezéből és mindattól, amit várt az egész zsidó nép.
12És amikor ezt megértette, elment a Mária házához (ennek a fia az a János, akit Márknak is neveznek). Itt sokan összegyülekeztek és imádkoztak.
13És amikor zörgetett a kapun, egy Rodé nevű szolgálóleány ment oda, hogy megtudja, ki az?
14Megismerte Péter hangját, de örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem befutott és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt.
15Azok ezt mondták neki: Elment az eszed! Ő azonban erősítette, hogy úgy van. Erre azok így szóltak: Az ő angyala lesz az.
16Péter eközben egyre zörgetett; mikor kinyitottak a kaput s meglátták őt, oda voltak a megdöbbenéstől.
17Ő kezével hallgatást intett és elbeszélte nekik, hogyan hozta ki őt az Úr a tömlőéből, így végezte: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak. Majd búcsút intett és máshová ment.
18Amikor aztán megvirradt, nem kis riadalom támadt a katonák között, hogy hová lett Péter.
19Amikor pedig Heródes kerestette őt és nem találta, vállalóra fogta az őröket és megparancsolta, hogy végezzék ki őket. Akkor Júdeából lement Cézáreába és ott időzött.
20Heródes ellenséges indulattal volt a tirusiak és a szidoniak iránt, de azok egy akarattal elmentek hozzá, s miután megnyerték Blásztust, a király kamarását, békét kértek, annyival is inkább, mivel tartományukat a királyéból élelmezték.
21Egy kitűzött napon Heródes királyi ruhába öltözött és trónján ülve beszédet intézett hozzájuk.
22A nép felkiáltott: Isten szava ez és nem emberé!
23Az Úr angyala pedig azonnal megverte Őt azért, hogy nem Istennek adta a dicsőséget és a férgek ették meg.
24Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt.
25Barnabás és Saul szolgálatuk végeztével visszatértek Jeruzsálemből és maguk mellé vették Jánost is, akit Márknak is hívtak.