1Volt pedig Antiókiában az ottani gyülekezetben néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek hívtak, és a cirénei Lucius és Mánáén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett és Saul.
2Mikor ezek egyszer szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, így szólt a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre én őket elhívtam.
3Akkor aztán böjtölés és imádkozás után a kezüket reájuk tették és elbocsátották őket.
4Ők tehát, mint a Szentlélek küldöttei, lementek Szeleuciába és onnan elhajóztak Ciprusba.
5És Szalamiszba érkezve hirdették az Isten beszédét a zsidók zsinagógáiban. János is ott volt velük, mint segítőtárs.
6Amint a szigetet egész Páfusig bejárták, találtak egy varázsló álpróféta zsidót, akinek Bárjézus volt a neve.
7Ez Szergiusz Paulusz helytartónak, ennek az okos embernek tartozott a kíséretéhez. Ő magához hívatta Barnabást és Sault és hallani kívánta az Isten beszédét.
8Elimás, a varázsló azonban - mert ez a neve lefordítva - ellenkezett velük és igyekezett a helytartót elfordítani a hittől.
9De Saul, aki Pál is, megtelve Szentlélekkel, merőn ránézett és
10így szólt: Te minden álnoksággal és gonoszsággal megtelt ördögfajzat, minden igazságnak, ellensége, nem szűnsz meg az Úr igaz útait elfordítani?
11Most azért íme az Úr keze rajtad van: vak leszel és nem látod a napot egy ideig. Tüstént vak sötétség szakadt reá és tapogatózva keresett vezetőket.
12Amikor a helytartó látta a történteket, hitt, és álmélkodott az Úr tanításán.
13Elhajóztak Páfusból Pál és kísérői és Pergába, Pámfilia városába értek. János azonban elvált tőlük és hazament Jeruzsálembe.
14Ők pedig Pergából tovább haladva eljutottak Antiókiába, Pizidia városába. Szombat napon bementek a zsinagógába és leültek.
15A törvény és próféták felolvasása után oda küldtek hozzájuk a zsinagóga elöljárói ezzel az üzenettel: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami mondanivalótok a néphez, szóljatok.
16Ekkor Pál felállt, kezével csendet intett és ezt mondta: Izraelita férfiak és ti, akik félitek az Istent, hallgassatok meg!
17Ennek a népnek, Izraelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat és e népet felmagasztalta, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak, és mindenható karja által kihozta onnan őket.
18Azután közel negyven esztendeig dajkálta őket a pusztában.
19Hét népet törölt el a kedvükén és azoknak földjét sorsvetés útján nekik adta örökségül.
20És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat, egészen Sámuel prófétáig-
21De ők ezekután királyt kértek maguknak és az Isten Sault adta nekik, Kisnek fiát, a Benjámin törzséből való férfiút, negyven esztendeig.
22És mikor őt elvetette, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről bizonyságot is tett e szavakkal: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, ezt a szívem szerint való férfiút, aki minden akaratomat véghezviszi. [Zsolt 89,21]
23Ennek magvából küldött Isten az ő ígérete szerint Izraelnek megváltót, Jézust,
24akinek eljövetele előtt János a megtérés keresztségét hirdette Izrael egész népének.
25Pályafutása végén János kijelentette: Én nem vagyok az, akinek ti gondoltok engem, hanem íme utánam jön, akinek a saruját sem vagyok méltó megoldani.
26Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és akik köztetek félik az Istent - ennek az üdvösségnek az ígérete nekünk szól.
27Mert Jeruzsálem lakói és vezetőik nem ismerték őt fel és azáltal, hogy elítélték, betöltötték a próféták jövendöléseit is, amelyeket minden szombaton felolvasnak.
28És jóllehet semmi halálra méltó okot nem találtak benne, mégis kérték Pilátustól, hogy ölessé meg.
29És mikor mindazt végrehajtották, ami felőle megíratott, a fáról levéve, sírba helyezték.
30De az Isién feltámasztotta őt a halálból,
31és ő megjelent több napon át azoknak, akik vele együtt mentek fel Galileából Jeruzsálembe; ezek most az ű tanúi a nép előtt.
32Mi is hirdetjük az atyáknak tett ígéretet, amit Isten betöltött a mi fiainknak azzal, hogy feltámasztotta nekünk Jézust, úgy.
33amint az a második zsoltárban meg is van írva: Az én fiam vagy te; ma szültelek téged. [Zsolt 2,7]
34Azt pedig, hogy feltámasztotta a halottak közül, és többé nem is kell visszatérnie az enyészetbe, így mondta: Nektek adom az üdvösség szent és bizonyos javait, amelyeket Dávidnak ígértem.
35Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadási lásson. [Zsolt 16, 10]
36Mert Dávid, miután a maga nemzedékében szolgált az Isten akaratának, meghalt, eltakaríttatott az ő atyáihoz és rothadást látott.
37De akit az Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
38Vegyétek tehát tudomásul atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdettetik nektek a bűnök bocsánata,
39és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattok meg; őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
40Vigyázzatok azért, hogy rajtatok ne essék, amit a próféták megmondták:
41Lássátok meg ti gúnyolódok és csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert én olyant cselekszem a ti időtökben, olyant, amit nem hisztek el, ha valaki elmondja nektek.
42Mikor pedig kimentek a zsinagógából, kérték őket, hogy a következő szombaton is prédikálják nekik ezeket a beszédeket.
43És miután szétoszlott a gyülekezet, a zsidók és az istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást, akik beszélgettek velük és biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
44A következő szombaton aztán majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten igéjét.
45Amikor látták a zsidók a sokaságot, megteltek irigységgel és káromló szavakkal ellene mondottak annak, amit Pál beszélt és becsmérelték őt.
46Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal ezt mondták: Szükséges volt, hogy először nektek hirdessük az Isten igéjét, de mivel ti megvetitek azt, és nem ítélitek magatokat méltóknak az örök életre, íme a pogányokhoz fordulunk.
47Mert, így parancsolta nekünk az Úr: Pogányok világosságául rendeltelek téged, hogy légy üdvösségül a föld végső határáig.
48A pogányok pedig ennek hallatára örvendeztek és magasztalták az Úr igéjét; és hittek mindazok, akik az örök életre el voltak rendelve.
49így terjedt el az Úr igéje az egész vidéken.
50A zsidók azonban ellenük ingerelték az istenfélő asszonyok közül a legelőkelőbbeket és a város vezető embereit. Üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és sikerült kiűzniük őket határukból.
51Ők pedig lábuk porát lerázták ellenük és elmentek Ikoniumba.
52A tanítványok pedig megteltek örömmel és Szentlélekkel.