Acts 13
1 Volt pedig Antiókiában az ottani gyülekezetben néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek hívtak, és a cirénei Lucius és Mánáén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett és Saul.
2 Mikor ezek egyszer szolgáltak az Úrnak és böjtöltek, így szólt a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre én őket elhívtam.
3 Akkor aztán böjtölés és imádkozás után a kezüket reájuk tették és elbocsátották őket.
4 Ők tehát, mint a Szentlélek küldöttei, lementek Szeleuciába és onnan elhajóztak Ciprusba.
5 És Szalamiszba érkezve hirdették az Isten beszédét a zsidók zsinagógáiban. János is ott volt velük, mint segítőtárs.
6 Amint a szigetet egész Páfusig bejárták, találtak egy varázsló álpróféta zsidót, akinek Bárjézus volt a neve.
7 Ez Szergiusz Paulusz helytartónak, ennek az okos embernek tartozott a kíséretéhez. Ő magához hívatta Barnabást és Sault és hallani kívánta az Isten beszédét.
8 Elimás, a varázsló azonban - mert ez a neve lefordítva - ellenkezett velük és igyekezett a helytartót elfordítani a hittől.
9 De Saul, aki Pál is, megtelve Szentlélekkel, merőn ránézett és
10 így szólt: Te minden álnoksággal és gonoszsággal megtelt ördögfajzat, minden igazságnak, ellensége, nem szűnsz meg az Úr igaz útait elfordítani?
11 Most azért íme az Úr keze rajtad van: vak leszel és nem látod a napot egy ideig. Tüstént vak sötétség szakadt reá és tapogatózva keresett vezetőket.
12 Amikor a helytartó látta a történteket, hitt, és álmélkodott az Úr tanításán.
13 Elhajóztak Páfusból Pál és kísérői és Pergába, Pámfilia városába értek. János azonban elvált tőlük és hazament Jeruzsálembe.
14 Ők pedig Pergából tovább haladva eljutottak Antiókiába, Pizidia városába. Szombat napon bementek a zsinagógába és leültek.
15 A törvény és próféták felolvasása után oda küldtek hozzájuk a zsinagóga elöljárói ezzel az üzenettel: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami mondanivalótok a néphez, szóljatok.
16 Ekkor Pál felállt, kezével csendet intett és ezt mondta: Izraelita férfiak és ti, akik félitek az Istent, hallgassatok meg!
17 Ennek a népnek, Izraelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat és e népet felmagasztalta, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak, és mindenható karja által kihozta onnan őket.
18 Azután közel negyven esztendeig dajkálta őket a pusztában.
19 Hét népet törölt el a kedvükén és azoknak földjét sorsvetés útján nekik adta örökségül.
20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat, egészen Sámuel prófétáig-
21 De ők ezekután királyt kértek maguknak és az Isten Sault adta nekik, Kisnek fiát, a Benjámin törzséből való férfiút, negyven esztendeig.
22 És mikor őt elvetette, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről bizonyságot is tett e szavakkal: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, ezt a szívem szerint való férfiút, aki minden akaratomat véghezviszi. [Zsolt 89,21]
23 Ennek magvából küldött Isten az ő ígérete szerint Izraelnek megváltót, Jézust,
24 akinek eljövetele előtt János a megtérés keresztségét hirdette Izrael egész népének.
25 Pályafutása végén János kijelentette: Én nem vagyok az, akinek ti gondoltok engem, hanem íme utánam jön, akinek a saruját sem vagyok méltó megoldani.
26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és akik köztetek félik az Istent - ennek az üdvösségnek az ígérete nekünk szól.
27 Mert Jeruzsálem lakói és vezetőik nem ismerték őt fel és azáltal, hogy elítélték, betöltötték a próféták jövendöléseit is, amelyeket minden szombaton felolvasnak.
28 És jóllehet semmi halálra méltó okot nem találtak benne, mégis kérték Pilátustól, hogy ölessé meg.
29 És mikor mindazt végrehajtották, ami felőle megíratott, a fáról levéve, sírba helyezték.
30 De az Isién feltámasztotta őt a halálból,
31 és ő megjelent több napon át azoknak, akik vele együtt mentek fel Galileából Jeruzsálembe; ezek most az ű tanúi a nép előtt.
32 Mi is hirdetjük az atyáknak tett ígéretet, amit Isten betöltött a mi fiainknak azzal, hogy feltámasztotta nekünk Jézust, úgy.
33 amint az a második zsoltárban meg is van írva: Az én fiam vagy te; ma szültelek téged. [Zsolt 2,7]
34 Azt pedig, hogy feltámasztotta a halottak közül, és többé nem is kell visszatérnie az enyészetbe, így mondta: Nektek adom az üdvösség szent és bizonyos javait, amelyeket Dávidnak ígértem.
35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadási lásson. [Zsolt 16, 10]
36 Mert Dávid, miután a maga nemzedékében szolgált az Isten akaratának, meghalt, eltakaríttatott az ő atyáihoz és rothadást látott.
37 De akit az Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
38 Vegyétek tehát tudomásul atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdettetik nektek a bűnök bocsánata,
39 és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattok meg; őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
40 Vigyázzatok azért, hogy rajtatok ne essék, amit a próféták megmondták:
41 Lássátok meg ti gúnyolódok és csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert én olyant cselekszem a ti időtökben, olyant, amit nem hisztek el, ha valaki elmondja nektek.
42 Mikor pedig kimentek a zsinagógából, kérték őket, hogy a következő szombaton is prédikálják nekik ezeket a beszédeket.
43 És miután szétoszlott a gyülekezet, a zsidók és az istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást, akik beszélgettek velük és biztatták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten igéjét.
45 Amikor látták a zsidók a sokaságot, megteltek irigységgel és káromló szavakkal ellene mondottak annak, amit Pál beszélt és becsmérelték őt.
46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal ezt mondták: Szükséges volt, hogy először nektek hirdessük az Isten igéjét, de mivel ti megvetitek azt, és nem ítélitek magatokat méltóknak az örök életre, íme a pogányokhoz fordulunk.
47 Mert, így parancsolta nekünk az Úr: Pogányok világosságául rendeltelek téged, hogy légy üdvösségül a föld végső határáig.
48 A pogányok pedig ennek hallatára örvendeztek és magasztalták az Úr igéjét; és hittek mindazok, akik az örök életre el voltak rendelve.
49 így terjedt el az Úr igéje az egész vidéken.
50 A zsidók azonban ellenük ingerelték az istenfélő asszonyok közül a legelőkelőbbeket és a város vezető embereit. Üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és sikerült kiűzniük őket határukból.
51 Ők pedig lábuk porát lerázták ellenük és elmentek Ikoniumba.
52 A tanítványok pedig megteltek örömmel és Szentlélekkel.