1Ikoniumban is együtt mentek be a zsidók zsinagógájába és úgy prédikáltak, hogy mind a zsidók, mind a pogányok közül nagy sokaság lett hívővé.
2De a nem hívő zsidók fellázították és haragra ingerelték a pogányok lelkét az atyafiak ellen.
3Mindazáltal hosszabb időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, aki bizonyságot tett az ő kegyelmének igéje mellett és megadta, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezük által.
4De a város közössége meghasonlott. És egyik része a zsidók mellett, a másik meg az apostolok mellett állott.
5És amikor megtudták, hogy a pogányok és zsidók az ő főembereikkel együtt támadást indítanak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket,
6elmenekültek Likaonia városaiba, Lisztrába és Derbébe és a környező tartományba,
7és ott hirdették az evangéliumot.
8És Lisztrában ott ült egy béna lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt és soha egy lépést sem tudott tenni.
9Ez hallgatta Pál prédikációját, aki reá tekintett és látta, hogy van hite és meggyógyul. Ezért erős hangon rászólt: Állj a lábad rá egyenesen!
10Az talpra ugrott és járni kezdett.
11Amikor pedig a sokaság látta, mit cselekedett Pál, így kiáltott likaoniai nyelven: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!
12És Barnabást Jupiternek mondták, Pált pedig Merkuriusznak, mivel ő volt a szóvivő.
13Jupiter papja pedig, akinek temploma a város előtt volt, felkoszorúzott bikákat hajtott a kapukhoz és a sokasággal együtt áldozni akart.
14Amikor azonban meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a tömeg közé futottak
15és azt kiáltották: Férfiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk és éppen azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy a hiábavalóságoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van.
16Engedte, hogy az elmúlt nemzedékben a pogányok mind a maguk útján járjanak,
17bár nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőtök volt: Adott nektek a mennyből esőt és termő időket, megtöltötte szíveteket eledellel és örömmel.
18Ezeket mondták és nagy nehezen lecsendesítették a sokaságot, hogy ne áldozzanak nekik.
19Antiókiából és Ikoniumból azonban zsidók jöttek, felbujtatták a sokaságot, Pált megkövezték és kivonszolták a városból abban a hiedelemben, hogy meghalt.
20De mikor körülvették a tanítványok, felkelt és bement a városba. És másnap Barnabással elment Derbébe.
21Azután, hogy hirdették az evangéliumot annak a városnak és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Lisztrába, Ikoniumba és Antiókiába,
22erősítették a tanítványok lelkét és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon át kell nekünk bejutnunk az Isten országába.
23Választottak számukra gyülekezetenként véneket, imádkozással és böjtöléssel az Urnák ajánlották őket, akiben hittek.
24És Pizídián átmenve eljutottak Pamfiliába.
25Pergában is hirdették az igét, azután lementek Attáliába.
26És onnan hajóval visszatértek Antiókiába, ahol az Isten kegyelmébe ajánlották volt őket, arra a munkára, amelyet immár elvégeztek.
27Megérkezésük után a gyülekezetet összehívták és elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat cselekedett velük az Isten és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre.
28Ott aztán hosszabb időt töltöttek a tanítványokkal.