1Némelyek pedig, akik Júdeából jöttek le, így tanították az atyafiakat: Ha Mózes rendtartása szerint körül nem metélkedtek, nem üdvözülhettek.
2Amikor aztán Pál és Barnabás ellenálltak és kemény vitára keltek velük, úgy határoztak, hogy Pál, Barnabás és közülük egynéhányan ebben a vitás kérdésben menjenek fel az apostolokhoz és vénekhez Jeruzsálembe.
3Ők tehát miután a gyülekezet ünnepélyesen útra bocsátotta őket, átmentek Fenicián és Samárián, mindenütt elbeszélték a pogányok megtérését, s ezzel nagy Örömet szereztek az összes atyafiaknak.
4Jeruzsálembe érkezve, a gyülekezet, az apostolok és a vének fogadták őket, ők pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat cselekedett velük az Isten.
5Előálltak azonban némelyek, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké és azt mondták, hogy a pogánykeresztyéneket körül kell metélni és kötelezni kell a mózesi törvény megtartására.
6Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy efelől döntsenek.
7Hosszú vitatkozás után felállott Péter és azt mondotta: Atyámfiai, férfiak, amint tudjátok, Isten már régebben engem választott ki közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium beszédét és legyenek hívőkké.
8És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert a Szentlelket nekik éppúgy megadta, mint nekünk;
9és semmi megkülönböztetést nem tett köztünk és köztük, mert hit által megtisztította az ő szívüket.
10Miért kísértitek tehát most az Istent, hogy a tanítványok nyakába olyan igát tegyetek, amelyet nem tudtunk elhordozni sem mi, sem a mi atyáink?
11Sőt ellenkezőleg, hisszük, hogy az Úr Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk mi is, Ők is.
12Akkor nagy csend támadt, s az egész sokaság hallgatta Pált és Barnabást, amint elbeszélték, mennyi jelt és csodát tett az Isten általuk a pogányok között.
13Beszédük végeztével megszólalt Jakab és ezt mondta: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott már kezdetben az Isten, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének.
15És ezzel egyeznek a próféták mondásai, amint meg van írva:
16Ezek után visszatérek és felépítem Dávid leomlott sátorát és annak omladékait helyreállítom,
17hogy a többi ember is keresse az Urat és a pogányok mindnyájan, akiket az én nevemről neveznek.
18Ezt mondja az Úr, aki mindezeket öröktől fogva tudtul adta.
19Ennélfogva én úgy vélekedem, hogy azok elé, akik a pogányok közül térnek meg, nem szabad nehézségeket gördíteni.
20Hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak attól, ami megfertőztetés: a bálványimádástól, a paráznaságtól, a fulladt állattól és a vértől.
21Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a maga hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.
22Akkor jónak látták az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt, hogy válasszanak maguk közül két vezető férfiút, mégpedig Júdást, akinek mellékneve Barsabas és Szilást, s azokat küldjék el Pállal és Barnabással Antiókiába.
23És elküldték általuk ezt a levelet: Mi, az apostolok és a vének, a ti atyátok fiai az Antiókiában, Szíriában és Ciliciában levő pogányok közül való atyafiaknak küldjük üdvözletünket!
24Mivel meghallottuk, hogy közülünk egyesek megháborítottak titeket beszédeikkel és feldúlták telketeket, pedig nekik mi ilyen parancsot nem adtunk,
25jónak láttuk egyhangú döntéssel, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk hozzátok szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26olyan férfiakkal, akik az életüket kockáztatták a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
27Elküldöttük azért Júdást és Szilást, akik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
28Mert tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy több terhet ne vessünk reálok, csak azt, ami szükséges, tudniillik:
29Tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól. Jól teszitek, ha ezektől megóvjátok magatokat, s éljetek jó egészségben!
30Azok tehát, miután útnak bocsátották őket, elmentek Antiókiába, összegyűjtötték a hívek seregét és átadták a levelet.
31ÉS mikor elolvasták, örvendeztek az intésnek.
32Júdás és Szilás pedig, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel intették és erősítették az atyafiakat.
33Miután pedig bizonyos időt eltöltőitek, visszabocsátották őket az atyafiak békességgel küldőikhez.
34De Szilás jónak látta, hogy ott maradjon.
35Pál és Barnabás ugyancsak Antiókiában időztek, ahol tanítottak és sok más atyafival prédikálták az Úr igéjét.
36Néhány nap múlva így szólt Pál Barnabásnak: Menjünk vissza, látogassuk meg atyánkfiait minden városban, amelyben hirdettük az Úr igéjét és lássuk, hogyan vannak.
37És Barnabás azt akarta, hogy vegyék maguk mellé Jánost, akit Márknak hívnak.
38Pál azonban azt tartotta jónak, hogy ne vegyék maguk mellé azt, aki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva és nem ment velük a munkára.
39Emiatt éles szóváltás támadt közöttük és elszakadtak egymástól. Barnabás maga mellé vette Márkot és elhajózott Ciprusba.
40Pál pedig Szilást választotta maga mellé, s miután az atyafiak az Úr kegyelmére bízták őt, útnak indult.
41Bejárta Szíriát és Ciliciát, erősítve a gyülekezeteket.