1Amint Fesztus megérkezett (Júdea) tartományába, három nap múlva Cézáreából felment Jeruzsálembe.
2Panaszt tettek ugyanis előtte a papi fejedelmek és a zsidók főemberei Pál ellen és sürgették,
3maguknak azt a kedvezést kérve, hogy hozassa őt Jeruzsálembe, mert lest akartak neki vetni, hogy megölhessék az úton.
4Fesztus azonban azt felelte, hogy Pált Cézáreában őrzik, ő maga pedig hamarosan odaérkezik.
5Akik azért köztetek - úgymond - illetékesek, jöjjenek le velem és ha van valami vétek abban az emberben, emeljenek vádat ellene.
6Legfeljebb nyolc vagy tíz napi időzés után lement Cézáreába és másnap bírói székbe ült és Pált elővezettette.
7Mikor megjelent, a Jeruzsálemből leutazott zsidók körülállották és sok súlyos vádat emeltek ellene, de egyiket sem tudták bizonyítani.
8Pál pedig a maga védelmére ezt felelte: Sem a zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen semmit nem vétettem.
9Fesztus azonban a zsidóknak kedveskedni akart és feleletképpen azt kérdezte: Akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, hogy ebben az ügyben ott ítélkezzem feletted?
10Pál azonban ezt mondta: A császár ítélőszéke előtt állok; itt kell felettem ítéletet mondani. A zsidók ellen semmit sem vétettem, mint te magad is jól tudod.
11Ha vétkes vagyok és ha valami halált érdemlőt cselekedtem, nem vonakodom a haláltól. Ha azonban alaptalanok a vádak, amikkel ezek illetnek engem, senki engem az ő kedvükért kezükbe nem adhat. A császárhoz fellebbezek.
12Ekkor Fesztus szót váltott tanácsával és így végzett: A császárhoz fellebbeztél, a császár elé fogsz menni.
13Néhány nap múlva pedig Agrippa király és Bernicé érkezett Cézáreába, hogy köszöntsék Fesztust.
14Több napig időztek ott és Fesztus szóba hozta a király előtt Pál ügyét: Van itt egy férfiú, mondta, akit Félix hagyott foglyul.
15Mikor Jeruzsálembe mentem, a papi fejedelmek és a zsidók vénei panaszt tettek ellene és kérték az elítéltetését.
16Ezeknek én azt feleltem, hogy rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, míg a vádlottat vádlóival nem szembesítik és így alkalmat nem adnak arra, hogy a vád ellen védekezzék.
17Mihelyt tehát idegyűltek, másnap haladék nélkül az ítélőszékbe ültem és elővezettettem azt a férfiút.
18Ám vádlói, amikor szembe állottak vele, semmi olyat nem hoztak fel ellene, amit én bűntettnek tarthattam volna,
19hanem holmi vitás kérdések voltak vele az ó tulajdon babonáik felől és bizonyos meghalt Jézus felől, akiről Pál azt állította, hogy él.
20Mivel pedig ezekben a vitás kérdésekben nem tudtam eligazodni, megkérdeztem, vajon akar-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzenek felette? (döntsék el a pőrét.)
21Pál azonban fellebbezett és azt kívánta, hogy tartsák fogva a császár döntéséig. Parancsot adtam, hogy őrizzék, amíg a császárhoz küldhetem.
22Agrippa pedig így szólt Fesztushoz; Magam is szeretném hallani ezt az embert. Holnap hallani fogod, felelte Fesztus.
23Másnap tehát Agrippa és Bernicé nagy pompával jelent meg és bementek a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főembereivel együtt. Fesztus parancsára előhozták Pált
24így szólt Fesztus: Agrippa király és ti férfiak mindnyájan, akik velünk együtt itt vagytok! Látjátok ezt az embert, aki miatt az egész zsidóság Jeruzsálemben is, itt is megkeresett engem azt kiáltozva, hogy ennek nem szabad tovább élnie.
25Én pedig, bár úgy találtam, hogy semmi olyat nem cselekedett, amiért halált érdemelne, de mégis, mivel ő maga is a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy odaküldöm őt hozzá.
26Azonban semmi bizonyosat nem tudok írni felőle az én uramnak, ezért hozattam elétek és kiváltképpen te eléd Agrippa király, hogy ez előzetes kihallgatás megtörténtével tudjak mit írni.
27Értelmetlen dolog volna küldeni egy foglyot anélkül, hogy egyúttal az ellene emelt vádat nem jelenteném.