1Öt nap múlva azután le-ment Anániás főpap, vele a vének közül néhányan és egy Tertullusz nevű ügyvéd. Panaszt tettek a helytartónál Pál ellen.
2Előállították őt és Tertullusz vádolni kezdte.
3Nemes Félix, hogy általad sokat javult a nép helyzete és mi, a te gondoskodásod folytán, nagy békességbe jutottunk, ezt mi mindig és mindenütt nagy hálával ismerjük el.
4De hogy sokáig ne tartóztassalak, kérlek, hallgasd meg rövid beszédünket, a te kegyes jóindulatod szerint.
5Meggyőződtünk arról, hogy ez az ember valóságos pestis, és meghasonlást támaszt a földkerekség összes zsidói között. És feje a názáreti eretnekségnek.
6A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk és a mi törvényünk szerint akartuk őt megítélni,
7Liziás ezredes azonban odajött és erőszakkal kivette a kezünkből
8és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Ha kihallgatod ót, magad is meggyőződhetsz e vádak igazságáról.
9E vádhoz csatlakoztak a zsidók is és erősítgették, hogy valóban így van ez.
10A helytartó intett Pálnak, hogy beszéljen, s ő így szólt: Mivel tudom, hogy te sok esztendő óta bírája vagy ennek a népnek, nagyobb bátorsággal védekezem a magam ügyében.
11Meggyőződhetsz arról, hogy nincs tizenkét napjánál több, amióta felmentem Jeruzsálembe imádkozni.
12És a templomban sem találtak engem, hogy bárkivel vitatkoztam volna, vagy hogy a népet lazítottam volna, sem a zsinagógákban, sem a városban.
13Semmit sem bizonyíthatnak rám abból, amivel engem vádolnak.
14Azt azonban megvallom neked, hogy én ama tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindabban, ami a törvényben és a prófétákban meg van írva.
15Reménységem van ugyanis az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak - lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a hamisaknak.
16Abban gyakorlom magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.
17Sok esztendő után eljöttem, hogy az én népemnek alamizsnát hozzak és áldozatokat (mutassak be).
18Eközben, mikor a tisztulási fogadalmat teljesítettem, éppen nem csődületben vagy lázadásban talált reám a templomban
19néhány ázsiai zsidó, akiknek ide kellett volna jönniük eléd és itt vádolni, ha valami panaszuk van ellenem.
20Mondják meg ezek maguk, vajon találtak-e bennem valami törvényellenes cselekedetet, mikor a tanács előtt álltam.
21Hacsak ez egyetlen szó tekintetében nem, amelyet közöttük kiáltottam: A halottak feltámadása miatt állok most vádlottként előttetek.
22De Félix, akinek elég pontos tudomása volt erről a tanításról, elhalasztotta ügyüket, ezt végezvén: Mikor Liziás ezredes lejön, akkor fogok dönteni ügyetekben.
23És megparancsolta a századosnak, hogy Pált őrizzék, de enyhébb fogságban és hozzátartozói közül senkinek se tiltsák meg, hogy szolgáljon neki.
24Néhány nap múlva pedig Félix megjelent feleségével, a zsidó származású Druzillával; maga elé hívatta Pált és meghallgatta őt a Krisztusban való hit felől.
25De amikor (Pál) az igazságról, az önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémülve ezt mondta: Most menj el, de mikor alkalmam lesz, magamhoz hívatlak.
26Egyszersmind azt is remélte, hogy Pál pénzt ad neki, szabadulásáért. Ezért gyakrabban magához hívatta és elbeszélgetett vele.
27Két esztendő múlva Porcius Fesztus lett Félix utóda, Félix pedig fogságban hagyta Pált, hogy kedvében járjon a zsidóknak.