1Ekkor Pál végigtekintett a nagytanácson és így szólt: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig.
2Anániás pedig, a főpap, megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon.
3Akkor Pál így szólt neki: Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélj felettem a törvény szerint és a törvény ellenére azt parancsolod, hogy engem verjenek\?
4Az ott állók pedig megszólaltak: Az Isten főpapját szidalmazod?
5Pál erre azt mondta: Nem tudtam atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva. a te néped fejedelmét ne átkozd!
6Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, a másik pedig a farizeusok közé tartozik, emelt hangon így szólt a tanács előtt: Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeusnak a fia, s a halottak feltámadásának reménysége miatt vádolnak engem.
7E szavakra meghasonlás támadt a farizeusok és szadduceusok között és a gyűlés két részre oszlott.
8Mert a szadduceusok azt állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok ellenben mind a kettőt vallják.
9Nagy kiáltozás támadt tehát és a farizeuspárti írástudók közül némelyek felálltak és heves vitatkozásban ezt mondták: Semmi rosszat nem találtunk ebben az emberben. Hátha Lélek szólt neki, vagy angyal?
10És mivel nagy meghasonlás keletkezett, az\ ezredes attól félve, hogy Pált szétszaggatják, megparancsolta, hogy a csapat jöjjön le, ragadja ki közülük és vigye a várba.
11A következő éjszaka pedig az Úr odaállt mellé és ezt mondta: Bízzál, mert amint Jeruzsálemben bizonyságot tettél az én ügyem mellett, úgy kell neked bizonyságot tenned Rómában is.
12Másnap pedig a zsidók összeesküdtek és átok alatt megfogadták, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig. amíg Pált meg nem ölik.
13Negyvennél többen voltak ebben az összeesküvésben.
14Elmentek a papi fejedelmekhez és, vénekhez és azt mondták: Átok alatt köteleztük magunkat, hogy semmit sem ízlelünk addig, míg Pált meg nem öljük.
15Most azért a tanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy holnap hozza le hozzátok, mintha az ügyét alaposabban akarnátok megvizsgálni. MÍ pedig készek vagyunk megölni őt, mielőtt ideér.
16Pál nőtestvérének fia azonban meghallotta ezt a cselvetést, elment és amint bejutott a várba, tudtára adta Pálnak.
17Pál az egyik századost magához hívatta és ezt mondta: Vezesd az ezredeshez ezt az ifjút, mert jelenteni akar neki valamit.
18Az maga mellé vette őt, elvitte az ezredeshez és azt mondta: A fogoly Pál magához hívatott engem, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert mondani akar neked valamit.
19Az ezredes pedig karon fogta, félrevonult vele és tudakolta: Mi az, amit nekem jelenteni akarsz?
20Ő aztán elmondta: A zsidók elhatározták, hogy megkérnek téged, hozasd le Pált holnap a tanács elé, mintha alaposabban meg akarnák vizsgálni az ügyét.
21De te ne engedj nekik, mert közülük több, mint negyven férfi les rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is vannak és várják az üzenetedet.
22Akkor az ezredes elbocsátotta az ifjút és meghagyta neki: Senkinek se szólj arról, hogy ezeket jelentetted nekem.
23Ezután magához hívatott két századost és kiadta a rendeletet: Készítsetek fel kétszáz katonát, hetven lovast, meg kétszáz dárdást, hogy az éjszaka harmadik órájától kezdve induljanak Cézáreába,
24és adjanak melléjük nyerges állatokat is, hogy Pált felültetve biztonságba vigyék Félix helytartóhoz.
25Levelet is írt, melynek tartalma ez volt:
26Klaudiusz Liziás, a nemes helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi.
27Ezt a férfiút a zsidók elfogták és meg akarták ölni. De odamenve csapatommal kiszabadítottam, mivel megtudtam, hogy római polgár.
28Amikor pedig meg akartam tudni, mivel vádolják, levitettem a tanácsuk elé,
29és úgy találtam, hogy az ő törvényük vitás kérdései felől vádolják, de semmi halált, vagy fogságot érdemlő vád nincs ellene.
30Minthogy pedig jelentették nekem, hogy a zsidók e férfiú ellen merényletet akarnak elkövetni, azonnal hozzád küldtem őt, meghagyva vádlóinak is, hogy ami panaszuk van ellene, előtted mondják el. Légy jó egészségben!
31A katonák tehát parancsuk szerint magukhoz vették Pált és még azon az éjszakán levitték Antipatriszba.
32Másnap pedig a lovasok kíséretében továbbküldték és ők visszatértek a várba.
33Amazok pedig Cézáreába érve átadták a levelet a helytartónak és Pált is eléje állították.
34Mikor pedig a helytartó a levelet elolvasta, megkérdezte, melyik tartományból való és mikor megtudta, hogy Ciliciából,
35azt mondta: Majd akkor hallgatlak ki, ha vádlóid is megérkeznek, és megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.