1Férfiak, Testvérek és Atyák, hallgassátok meg védekező beszédemet.
2Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. És mondta:
3Én zsidó vagyok, a ciliciai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorúsága szerint tanítottak, és én is oly buzgón ragaszkodtam az Istenhez, mint ma ti mindnyájan.
4Halálra üldöztem ennek a tanításnak a híveit, megkötöztem és tömlöcbe vetettem férfiakat és nőket egyaránt.
5Tanúja ennek a főpap is és a vének egész tanácsa, akiktől leveleket is kaptam az atyafiakhoz és elmentem Damaszkuszba, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, büntetés céljából.
6Történt azonban menet közben, amint közeledtem Damaszkuszhoz, hogy déltájban hirtelen nagy mennyei világosság sugárzott körül engem.
7A földre estem és szót hallottam, amely ezt mondta nekem: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
8Kicsoda vagy Uram? - kérdeztem. És ő így felelt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.
9A velem levők a világosságot látták, de nem hallották a beszélőnek a szavát.
10Kérdeztem: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr erre azt felelte: Kelj fel és menj Damaszkuszba; majd ott megmondják neked mindazt, amit Isten felőled elrendelt.
11Mivel azonban ama világosság dicsősége miatt nem láttam, a velem levők kézenfogva vezettek és úgy mentem be Damaszkuszba.
12Egy bizonyos Anániás pedig, a törvény szerint kegyes férfiú, kiről az összes ott lakó zsidók jó bizonyságot tesznek,
13eljött hozzám, mellém állott és így szólt:,Atyámfia, Saul, láss újból! És én abban a pillanatban megláttam őt.
14Ő így szólt: A mi atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát és meglásd amaz Igazat és szót hallj az ő szájából.
15Mert mindenki előtt tanúbizonyságot kell tenned arról, amit láttál és hallottál.
16Most tehát miért késedelmeskedel? Kelj fel, keresztelkedjél meg, mosd le a bűneidet és hívd segítségül az Úr nevét.
17Jeruzsálembe való visszatértem után történt, hogy egyszer, mikor imádkoztam a templomban, révületbe estem.
18Őt láttam, amint így szólt hozzám: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják be a felőlem való bizonyságtételedet.
19Ekkor így szóltam: Uram, ők maguk tudják, hogy a benned hívőket tömlöcbe vetettem és verettem minden zsinagógában.
20És mikor a te mártírodnak, Istvánnak vérét ontották, én is ott álltam és helyeseltem az ő megölését. És őriztem azoknak a ruháját, akik őt megölték.
21Ő azonban azt mondta nekem: Eredj el, mert messze küldelek téged, a pogányok közé.
22Hallgatták pedig őt eddig a mondatig. De most kitört belőlük a kiáltás: Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem érdemli meg, hogy éljen!
23Mivel nagyon kiabáltak, ruhájukat eldobták és port hánytak fel a levegőbe,
24az ezredes megparancsolta, hogy vigyék Pált a várba és meghagyta, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hadd derüljön ki, miért kiáltoztak úgy ellene.
25Mikor már lekötötték szíjakkal, így szólt Pál az ott álló századoshoz: Szabad-e nektek megkorbácsolnotok egy római polgárt, akit még nem ítéltek el?
26Ezt hallván a százados, elment az ezredeshez és jelentést tett neki: Mit akarsz tenni? Ez az ember ugyanis római polgár.
27Ekkor az ezredes odament hozzá és ezt mondta neki: Mondd meg nekem, hogy csakugyan római polgár vagy? Ő így szólt: Az.
28Az ezredes így felelt; Én nagy összegért vásároltam meg a polgárjogot. Pál pedig azt mondta: Én meg benne születtem.
29Ekkor nyomban abbahagyták a vallatását. Sőt az ezredes meg is rémült, mikor megtudta, hogy római polgár és mégis megkötözi ette.
30Másnap pedig bizonyosat akart tudni, hogy mivel vádolják a zsidók. Feloldoztatta tehát bilincseiből és megparancsolta, hogy a papi fejedelmek, az egész tanáccsal együtt üljenek össze. Ekkor Pált lehozatta és eléjük állította.