Acts 22
1 Férfiak, Testvérek és Atyák, hallgassátok meg védekező beszédemet.
2 Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. És mondta:
3 Én zsidó vagyok, a ciliciai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorúsága szerint tanítottak, és én is oly buzgón ragaszkodtam az Istenhez, mint ma ti mindnyájan.
4 Halálra üldöztem ennek a tanításnak a híveit, megkötöztem és tömlöcbe vetettem férfiakat és nőket egyaránt.
5 Tanúja ennek a főpap is és a vének egész tanácsa, akiktől leveleket is kaptam az atyafiakhoz és elmentem Damaszkuszba, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, büntetés céljából.
6 Történt azonban menet közben, amint közeledtem Damaszkuszhoz, hogy déltájban hirtelen nagy mennyei világosság sugárzott körül engem.
7 A földre estem és szót hallottam, amely ezt mondta nekem: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
8 Kicsoda vagy Uram? - kérdeztem. És ő így felelt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.
9 A velem levők a világosságot látták, de nem hallották a beszélőnek a szavát.
10 Kérdeztem: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr erre azt felelte: Kelj fel és menj Damaszkuszba; majd ott megmondják neked mindazt, amit Isten felőled elrendelt.
11 Mivel azonban ama világosság dicsősége miatt nem láttam, a velem levők kézenfogva vezettek és úgy mentem be Damaszkuszba.
12 Egy bizonyos Anániás pedig, a törvény szerint kegyes férfiú, kiről az összes ott lakó zsidók jó bizonyságot tesznek,
13 eljött hozzám, mellém állott és így szólt:,Atyámfia, Saul, láss újból! És én abban a pillanatban megláttam őt.
14 Ő így szólt: A mi atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát és meglásd amaz Igazat és szót hallj az ő szájából.
15 Mert mindenki előtt tanúbizonyságot kell tenned arról, amit láttál és hallottál.
16 Most tehát miért késedelmeskedel? Kelj fel, keresztelkedjél meg, mosd le a bűneidet és hívd segítségül az Úr nevét.
17 Jeruzsálembe való visszatértem után történt, hogy egyszer, mikor imádkoztam a templomban, révületbe estem.
18 Őt láttam, amint így szólt hozzám: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják be a felőlem való bizonyságtételedet.
19 Ekkor így szóltam: Uram, ők maguk tudják, hogy a benned hívőket tömlöcbe vetettem és verettem minden zsinagógában.
20 És mikor a te mártírodnak, Istvánnak vérét ontották, én is ott álltam és helyeseltem az ő megölését. És őriztem azoknak a ruháját, akik őt megölték.
21 Ő azonban azt mondta nekem: Eredj el, mert messze küldelek téged, a pogányok közé.
22 Hallgatták pedig őt eddig a mondatig. De most kitört belőlük a kiáltás: Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem érdemli meg, hogy éljen!
23 Mivel nagyon kiabáltak, ruhájukat eldobták és port hánytak fel a levegőbe,
24 az ezredes megparancsolta, hogy vigyék Pált a várba és meghagyta, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hadd derüljön ki, miért kiáltoztak úgy ellene.
25 Mikor már lekötötték szíjakkal, így szólt Pál az ott álló századoshoz: Szabad-e nektek megkorbácsolnotok egy római polgárt, akit még nem ítéltek el?
26 Ezt hallván a százados, elment az ezredeshez és jelentést tett neki: Mit akarsz tenni? Ez az ember ugyanis római polgár.
27 Ekkor az ezredes odament hozzá és ezt mondta neki: Mondd meg nekem, hogy csakugyan római polgár vagy? Ő így szólt: Az.
28 Az ezredes így felelt; Én nagy összegért vásároltam meg a polgárjogot. Pál pedig azt mondta: Én meg benne születtem.
29 Ekkor nyomban abbahagyták a vallatását. Sőt az ezredes meg is rémült, mikor megtudta, hogy római polgár és mégis megkötözi ette.
30 Másnap pedig bizonyosat akart tudni, hogy mivel vádolják a zsidók. Feloldoztatta tehát bilincseiből és megparancsolta, hogy a papi fejedelmek, az egész tanáccsal együtt üljenek össze. Ekkor Pált lehozatta és eléjük állította.