1Amint elváltunk tőlük, elindultunk és egyenesen haladva Kóusba érkeztünk, másnap pedig Ródusba és onnan Patarába.
2Ott találtunk egy Feniciába induló hajót: ebbe beszállva elhajóztunk.
3És miután megláttuk Ciprust és elhagytuk bal kéz felé, Szíriába eveztünk és Tirusban kötöttünk ki, mert a hajó ott rakta ki terhét.
4Megtaláltuk a tanítványokat és ott maradtunk hét napig. Ezek Pálnak a Lélek által azt mondták, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
5A kiszabott idő eltöltése után folytattuk utunkat. Mindenki elkísért bennünket, asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt még a városon is túl. És a tenger partján térdre esve imádkoztunk.
6Azután elbúcsúztunk egymástól; mi hajóra szálltunk, ők pedig hazatértek.
7Tengeri utunk végén Tirusból eljutottunk Ptolemaisba, köszöntöttük az atyafiakat és náluk maradtunk egy napig.
8Másnap megint útra keltünk és (gyalogosan) megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Fülöp evangélista házába, aki ama „hetek” (hét diakónus) közül való és nála szálltunk meg. [5]
9Ennek volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak.
10Mialatt pedig több napig ott tartózkodtunk, lejött egy Judeából való próféta, név szerint Agabus.
11Amint hozzánk érkezett, vette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát és ezt mondta: így szól a Szentlélek: így kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben azt a férfiút, akié ez az öv és a pogányok kezére adják.
12Mikor pedig ezeket hallottuk, mind mi, mind az odavalók kértük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe,
13de ő így felelt: miért szaggatjátok a szívemet ezzel a sírással? Hiszen én kész vagyok nemcsak bilincseket, hanem a halált is elszenvedni Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.
14Mikor nem hajlott beszédünkre, belenyugodtunk és azt mondtuk: Legyen meg az Úr akarata!
15E napok után pedig felkészültünk és felmentünk Jeruzsálembe.
16Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek bizonyos ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy ott legyen szállásunk.
17Megérkeztünk Jeruzsálembe és örömmel fogadtak minket az atyafiak.
18Másnap aztán Pál velünk együtt bement Jakabhoz; a vének is mindnyájan ott voltak.
19Köszöntötte őket és részletesen előadta, amit Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett.
20Azok pedig ennek hallatára dicsőítették az Istent, de ezt mondták neki: Látod, atyámfia, mily sok ezer zsidó van, akik hívőkké lettek és mindnyájan buzgólkodnak a törvény megtartásában.
21Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, akik a pogányok között élnek, Mózestől való elszakadásra tanítod, és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokásokat ne tartsák meg.
22Mit tegyünk tehát? Bizonyosan meg fogják tudni, hogy ideérkeztél,
23tedd hát azt, amit neked tanácsolunk. Van közöttünk négy férfi, akik fogadalmat tettek,
24ezeket vedd magad mellé, menj fel velük tisztulásra és fizess helyettük, hogy, megnyírathassák fejüket, így majd mindenki megtudja, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled mondanak, hanem te magad is a törvény nyomdokaiban jársz.
25A pogányokból lett hívőknek pedig megírtuk azt a határozatot, hogy tartózkodjanak ettől a négytől: a bálványáldozatoktól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól.
26Pál ekkor maga mellé vette azokat a férfiakat és másnap velük együtt megtisztulva bement a templomba és bejelentette, hogy mikor telnek le a tisztulás napjai, s addig mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
27Mikor azonban a hét nap már eltelőben volt, az ázsiai zsidók meglátták őt a templomban, ellene ingerelték az egész sokaságot, rávetették a kezüket,
28és ezt kiáltották: Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az ember az, aki mindenkit mindenütt a nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít; ezenfelül még görögöket is hozott a templomba, amivel megfertőz-tette ezt a szent helyet.
29Előbb ugyanis látták vele az efézusi Trofimust, s azt gondolták, hogy Pál bevitte a templomba.
30Felzúdult tehát az egész város, a nép összecsődült, megragadták Pált, kivonszolták a templomból és a templomajtókat azonnal bezárták.
31Éppen meg akarták Őt ölni, mikor meghallotta a katonai csapat ezredese, hogy egész Jeruzsálem fellázadt.
32Azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé és lerohant hozzájuk. Mikor ezek meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.
33Akkorra az ezredes is odaért, letartóztatta őt és megparancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal, majd tudakolta, hogy kicsoda és mit cselekedett.
34De ki egyet, ki mást kiáltott a tömeg között és mivel a zajongás miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat, megparancsolta, hogy vigyék a várba.
35A lépcsőnél azonban a katonáknak kellett vinni őt, a tömeg támadása miatt.
36Ugyanis nagy néptömeg követte, kiáltozva: Halál reá!
37És mikor már éppen be akarták vinni a várba, (Pál) így szólt az ezredeshez: Vajon szabad-e nekem valamit szólnom hozzád? Az pedig így szólt: Hát te tudsz görögül?
38Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt fellázította és pusztába vitte ki a négyezer szikáriust (orgyilkost)?
39Pál azt felelte: Én ugyan tárzusi zsidó vagyok, Cilicia nem ismeretlen városának polgára, de kérlek, engedd meg nekem, hogy szóljak a néphez.
40Mikor aztán megadta az engedélyt, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek és mikor nagy csend lett, megszólalt héber nyelven és ezt mondta: