1A zavargás megszűnte után Pál magához hívatta a tanítványokat, intette őket, búcsút vett tőlük és útra kelt, hogy Macedóniába menjen.
2Bejárta az útba eső tartományokat, mindenütt igehirdetéssel intette őket és Görögországba érkezett.
3Ott töltött három hónapot. De mivel a zsidók cselt szőttek ellene, mikor Szíriába készült hajózni, úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.
4Kísérte őt Ázsiáig a béreai Szopáter, Pirrus fia, a thesszalónikaiak közül pedig Árisztárkus és Szekundus, a derbéi Gájus és Timótheus; továbbá az ázsiai Tikhikus és Trofimus;
5ezek előremenve megvártak minket Troászban,
6Mi pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe után kihajóztunk Filippiből és öt nap múlva utolértük őket Troászban, ahol hét napot töltöttünk.
7A hét első napján összegyűltünk a kenyér megtörésére. Pál prédikált nekik és mivel másnap el akart utazni, a tanítást éjfélig nyújtotta.
8Sok lámpás égett abban az emeleti szobában, ahol összegyűltünk.
9Egy Eutikhus nevű ifjú ült az ablakban, s mivel Pál még mindig prédikált, mély álomba merült. Az álom úgy elnyomta, hogy leesett a harmadik emeletről és holtan szedték fel.
10Pál lesietett, ráborult és magához ölelve ezt kiáltotta: Ne rémüljetek meg; él!
11Azután felment, megtörte a kenyeret, evett és sokáig, egész virradatig tartó beszélgetés után útnak indult.
12Az ifjút pedig élve vezették tel és nagyon megvigasztalódtak.
13Mi pedig előrementünk a hajóval. Asszusba eveztünk és ott akartuk felvenni Pált, mivel így rendelkezett, és maga odáig gyalog akart menni.
14Asszusban ismét találkoztunk, felvettük őt és tovább mentünk Mitilénébe.
15Onnan elhajóztunk és másnap Khiosz elé értünk. A következő napon pedig áthajóztunk Számoszba. Trogillumban megszálltunk és másnap Milétusba mentünk.
16Ugyanis Pál elhatározta, hogy Efézus mellett elhajózik, mert Ázsiában időt nem akart veszíteni; sietett, hogy hacsak lehet, pünkösd napjára Jeruzsálembe érjen.
17Milétusból azonban elküldött Efézusba és magához hívatta a gyülekezet véneit.
18Amikor azután ezek odajöttek hozzá, így beszélt hozzájuk: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsiába jöttem, mindvégig hogyan viselkedtem közöttetek,
19hogyan szolgáltam az Úrnak, teljes alázatossággal, könnyhullatás és megpróbáltatások között, melyek rajtam a zsidók cselvetései miatt estek.
20Semmit abból, ami üdvösségetekre való, el nem hallgattam, hanem inkább nyilvánosan és házanként hirdettem és tanítottam nektek,
21miközben mind a zsidók, mind a görögök előtt bizonyságot tettem az Istenhez való megtérés és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.
22És most, íme én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe és nem tudom, hogy mi vár ott reám,
23csak azt: a Szentlélek városonként arról tesz bizonyságot nekem, hogy bilincs és szenvedés következik rám.
24De semmivel sem gondolok, sőt még az életem sem olyan drága, mint az, hogy elvégezhessem futásomat örömmel, valamint azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól vettem, hogy hirdessem az Isten kegyelmének evangéliumát.
25És most íme tudom, hogy egyikőtök sem látja többé arcomat, akik között az Isten országát prédikálva jártam.
26Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenkinek vérétől tiszta vagyok,
27mert nem vonakodtam, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát.
28Vigyázzatok azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek vigyázókká tett titeket, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.
29Mert tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok törnek reátok, akik nem kímélik a nyájat.
30Sőt még ti közületek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek és a tanítványokat maguk után vonják.
31Azért legyetek éberek, emlékezzetek meg arról, hogy én három esztendeig nem szűntem meg éjjel-nappal könny-hullatások között inteni mindnyájatokat.
32És most atyámfiai, ajánllak titeket az Úr kegyelmébe, ki az ő igéje által felépíthet és megadhatja nektek minden szentekkel egyben az örökséget.
33Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam,
34sőt magatok tudjátok, hogy mind saját szükségleteimről, mind a velem levőkről ezek a kezek gondoskodtak.
35Mindezekben példát adtam nektek, hogy fáradságos munkával kell nekünk a gyengéken segíteni, megemlékezvén az Úr Jézus szavairól, aki maga mondta: Jobb adni. mint kapni.
36Ezeket elmondta és térdre esve imádkozott mindnyájukkal együtt.
37Mindenki nagyon sírt és Pált nyakába borulva csókolták.
38Különösen azon a mondásán szomorodtak el, hogy többé az ő arcát nem fogják látni. Azután elkísérték a hajóra.