1Agrippa erre így szólt Pálhoz: Megengedjük neked, hogy szólj a magad mentségére. Ekkor Pál kinyújtotta karját, tisztelgett és ekként védekezett:
2Boldognak tartom magamat Agrippa király, hogy mindarra nézve, amivel a zsidók vádolnak engem, ma előtted védekezhetem,
3mert te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdéseit. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen.,
4Életemet, amely kezdetétől az én népem között Jeruzsálemben folyt le, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan.
5Ők tudják rólam, eleitől fogva - ha bizonyságot akarnak tenni -, hogy én mint farizeus, a mi vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem.
6Most is ama reménység miatt állok itt bírói eljárás alatt, amelyet Isten az ő ígéretében adott atyáinknak,
7amelyre a mi tizenkét törzsünk Istent éjjel-nappal buzgón szolgálva reméli, hogy eljut: Ezért (a halottak feltámadásába vetett) reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király.
8Miért látszik előttetek hihetetlennek, hogy az Isten halottakat támaszt fel?
9Egykor én is úgy véltem, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.
10Meg is cselekedtem Jeruzsálemben és a szentek közül sokat börtönbe vetettem, a papi fejedelmektől nyert meghatalmazás alapján. Sőt mikor megölték őket, szavazatommal hozzájárultam.
11Zsinagógáról zsinagógára járva gyakori büntetéssel kényszerítettem őket a (Jézus nevének) káromlás(á)ra. Annyira dühöngtem ellenük, hogy messze idegen városokig üldöztem őket.
12Mikor ez ügyben éppen úton voltam Damaskus felé, a papi fejedelmektől vett meghatalmazással és engedéllyel,
13déltájban az úton úgy láttam, óh király, hogy a mennyből napfénynél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat.
14Mindnyájan földre estünk, s én szózatot hallottam, amely ezt mondta nekem héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.
15Kicsoda vagy Uram? - kérdeztem. Az Úr pedig ezt mondta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
16De kelj fel és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgává és tanúvá rendeljelek arra nézve, amit most láttál, s azokra nézve is, amiket majd később jelentek meg neked.
17Kiválasztottalak téged a te néped és a pogányok közül, akik közé most visszaküldelek téged,
18hogy megnyisd szemüket és a sötétségből világosságra és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek. Vegyék bűneik bocsánatát és osztályrészüket azok között, akik megszentelődtek a bennem való hit által.
19Azért Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt,
20hanem először a damaskusiaknak és jeruzsálemieknek, majd Júdea egész tartományában, sőt a pogányok között is hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, térjenek meg az Istenhez és cselekedjenek megtéréshez méltó cselekedeteket.
21Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban és akartak megölni.
22De mivel Isten megsegített mind e mai napig, itt állok és tanúbizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak és semmit sem mondok azokon kívül, amikről mind a próféták, mind Mózes hirdették, hogy be fognak teljesedni.
23Nevezetesen: Krisztusnak szenvednie kell, de mint a halottak feltámadásából az első, világosságot fog hirdetni Izraelnek és a pogányoknak.
24Idáig érkezett el védőbeszédében, mikor Fesztus hangosan felkiáltott: Bolond vagy te Pál; a sok tudomány megbolondít téged!
25Ő pedig így válaszolt: Nem vagyok bolond, nemes Fesztus, hanem igaz és józan beszédeket mondok.
26Tud ezekről a király is, akihez nyílt bátorsággal szólok, mert éppen nem gondolom, hogy ezek közül őelőtte bármi is ismeretlen volna, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.
27Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
28Agrippa pedig így felelt Pálnak: Kis híján rábeszélsz engem, hogy keresztyénné legyek.
29Pál pedig ezt mondta: Kívánnám Istentől, hogy ne csak te, hanem mindazok, akik ma engem hallgatnak, ne csak kis híján, hanem teljesen olyanok lennétek, amilyen én vagyok - e bilincsek nélkül.
30Ezután felkelt a király, a helytartó, Bernicé és a kíséretük,
31és távozóban így beszélgettek egymás között: Semmi halált vagy fogságot érdemlő dolgot nem cselekszik ez az ember.
32Agrippa pedig így szólt Fesztushoz: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbez a császárhoz.