Acts 26
1 Agrippa erre így szólt Pálhoz: Megengedjük neked, hogy szólj a magad mentségére. Ekkor Pál kinyújtotta karját, tisztelgett és ekként védekezett:
2 Boldognak tartom magamat Agrippa király, hogy mindarra nézve, amivel a zsidók vádolnak engem, ma előtted védekezhetem,
3 mert te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdéseit. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen.,
4 Életemet, amely kezdetétől az én népem között Jeruzsálemben folyt le, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan.
5 Ők tudják rólam, eleitől fogva - ha bizonyságot akarnak tenni -, hogy én mint farizeus, a mi vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem.
6 Most is ama reménység miatt állok itt bírói eljárás alatt, amelyet Isten az ő ígéretében adott atyáinknak,
7 amelyre a mi tizenkét törzsünk Istent éjjel-nappal buzgón szolgálva reméli, hogy eljut: Ezért (a halottak feltámadásába vetett) reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király.
8 Miért látszik előttetek hihetetlennek, hogy az Isten halottakat támaszt fel?
9 Egykor én is úgy véltem, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.
10 Meg is cselekedtem Jeruzsálemben és a szentek közül sokat börtönbe vetettem, a papi fejedelmektől nyert meghatalmazás alapján. Sőt mikor megölték őket, szavazatommal hozzájárultam.
11 Zsinagógáról zsinagógára járva gyakori büntetéssel kényszerítettem őket a (Jézus nevének) káromlás(á)ra. Annyira dühöngtem ellenük, hogy messze idegen városokig üldöztem őket.
12 Mikor ez ügyben éppen úton voltam Damaskus felé, a papi fejedelmektől vett meghatalmazással és engedéllyel,
13 déltájban az úton úgy láttam, óh király, hogy a mennyből napfénynél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat.
14 Mindnyájan földre estünk, s én szózatot hallottam, amely ezt mondta nekem héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.
15 Kicsoda vagy Uram? - kérdeztem. Az Úr pedig ezt mondta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
16 De kelj fel és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgává és tanúvá rendeljelek arra nézve, amit most láttál, s azokra nézve is, amiket majd később jelentek meg neked.
17 Kiválasztottalak téged a te néped és a pogányok közül, akik közé most visszaküldelek téged,
18 hogy megnyisd szemüket és a sötétségből világosságra és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek. Vegyék bűneik bocsánatát és osztályrészüket azok között, akik megszentelődtek a bennem való hit által.
19 Azért Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt,
20 hanem először a damaskusiaknak és jeruzsálemieknek, majd Júdea egész tartományában, sőt a pogányok között is hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, térjenek meg az Istenhez és cselekedjenek megtéréshez méltó cselekedeteket.
21 Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban és akartak megölni.
22 De mivel Isten megsegített mind e mai napig, itt állok és tanúbizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak és semmit sem mondok azokon kívül, amikről mind a próféták, mind Mózes hirdették, hogy be fognak teljesedni.
23 Nevezetesen: Krisztusnak szenvednie kell, de mint a halottak feltámadásából az első, világosságot fog hirdetni Izraelnek és a pogányoknak.
24 Idáig érkezett el védőbeszédében, mikor Fesztus hangosan felkiáltott: Bolond vagy te Pál; a sok tudomány megbolondít téged!
25 Ő pedig így válaszolt: Nem vagyok bolond, nemes Fesztus, hanem igaz és józan beszédeket mondok.
26 Tud ezekről a király is, akihez nyílt bátorsággal szólok, mert éppen nem gondolom, hogy ezek közül őelőtte bármi is ismeretlen volna, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.
27 Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
28 Agrippa pedig így felelt Pálnak: Kis híján rábeszélsz engem, hogy keresztyénné legyek.
29 Pál pedig ezt mondta: Kívánnám Istentől, hogy ne csak te, hanem mindazok, akik ma engem hallgatnak, ne csak kis híján, hanem teljesen olyanok lennétek, amilyen én vagyok - e bilincsek nélkül.
30 Ezután felkelt a király, a helytartó, Bernicé és a kíséretük,
31 és távozóban így beszélgettek egymás között: Semmi halált vagy fogságot érdemlő dolgot nem cselekszik ez az ember.
32 Agrippa pedig így szólt Fesztushoz: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbez a császárhoz.