1Ezek után Pál Athénből eltávozott és Korinthusba ment.
2Itt egy Akvila nevű pontusi származású zsidóra talált, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz megparancsolta, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából.
3Hozzájuk csatlakozott, s mivel ugyanazt a mesterséget folytatta, náluk maradt és együtt dolgoztak. Mesterségükre nézve ugyanis mindketten sátorcsinálók voltak.
4Vitatkozott minden szombaton a zsinagógában és igyekezett meggyőzni mind a zsidókat, mind a görögöket.
5Amikor megérkezett Macedóniából Szilás és Timótheus, Pál teljesen az igehirdetésnek szentelte magát és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus.
6De mikor ellenszegültek és káromlásokat mondtak, ruhájáról lerázta a port és ezt mondta, nekik: Véretek a fejetekre! Én tiszta vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.
7És elköltözött onnét, egy Titiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába, a zsinagóga szomszédságába.
8Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házanépével együtt; a korinthusiak közül is sokan, akik az igét hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.
9Egy éjjel így szólt az Úr látomás által Pálnak: Ne félj, hanem prédikálj és ne hallgass,
10mert én veled vagyok és senki sem nyúl hozzád, hogy neked ártson; mert nekem sok népem van ebben a városban.
11És ott lakott egy esztendeig és hat hónapig és tanította köztük az Isten igéjét.
12Gallió volt Akhája helytartója, amikor a zsidók egy akarattal rátámadtak Pálra s a törvényszék elé vitték,
13és ezt mondták: Ez az embereket arra csábítja, hogy a törvénnyel ellenkező módon tiszteljék az Istent.
14Pál éppen meg akarta nyitni a száját, mikor Gallió ezt mondta a zsidóknak: Ha valóban valami erőszakról, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, megokolt volna, hogy meghallgassalak titeket.
15De mivel tanításról, nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, azt intézzétek el ti magatok egymás közt, mert én ezekben bíró nem akarok lenni.
16És elutasította őket a törvényszék elől.
17Ekkor valamennyien megragadták Szósztenészt, a zsinagóga elöljáróját és megverték a törvényszék előtt. Gallió azonban ezzel sem törődött.
18Pál pedig még egy jó ideig ott maradt, azután elbúcsúzott az atyafiaktól és Szíriába hajózott. Vele együtt ment Priszcilla és Akvila, aki fejét Konkreában megnyíratta; mert ez volt a fogadása.
19Így jutott el Efézusba. Ott őket elhagyta, maga pedig bement a zsinagógába és vitatkozott a zsidókkal.
20Ám mikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt hajlandó.
21hanem búcsút vett tőlük és azt mondta: Ismét visszajövök hozzátok, ha az Isten akarja, és elhajózott Efézusból.
22És miután Cézáreába ért, felment Jeruzsálembe, köszöntötte a gyülekezetet és lement Antiókiába.
23Egy darabig ott időzött, azután elment és rendre bejárta Galácia tartományát és Frigiát és mindenütt erősítette a tanítványokat.
24Eközben Efézusba érkezett egy Apollós nevű zsidó, alexandriai származású, ékesen szóló férfiú, járatos az írásokban.
25Ez már oktatást nyert az Úr útjáról. Buzgóságtól égve lelkesen és pontosan hirdette és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, bár csak János keresztségét ismerte.
26És kezdett nagy bátorsággal szólani a zsinagógában. Amikor pedig meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, magukhoz vették és még pontosabban kifejtették előtte az Isten útját.
27Majd mikor Akhájába akart átmenni, az atyafiak buzdították és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be. Odaérkezése után nagy segítségükre volt azoknak, akik hívőkké lettek, a kegyelem által
28nyilvánvalóan nagy erővel cáfolta a zsidókat és bebizonyította az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.