1Azután átmentek Ámfipoliszon és Apollónián és Thesszalonikába értek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.
2Pál szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton át vitatkozott velük az írásokból
3megmagyarázva és kimutatva, hogy Krisztusnak szenvednie kellett és a halottak közül feltámadnia és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek.
4Némelyek hittek közülök és csatlakoztak Pálhoz és Sziláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül is nagy sokaság és az előkelő asszonyok közül nem kevesen.
5De a zsidók irigységtől indíttatva maguk mellé vettek a piaci csőcselékből néhány züllött embert, csődületet támasztottak és felindították a várost; azután felvonulva Jázon háza elé, igyekeztek őket (az apostolokat) kihozni a nép köze.
6De mikor nem találták őket, Jázont néhány atyafival együtt a város elöljárói elé vonszolták és ezt kiáltozták: Ezek a világfelforgatók itt is megjelentek,
7és Jázon a házába fogadta ókét, pedig mindnyájan a császár parancsai ellen cselekesznek, mivel mást mondanak királynak: Jézust.
8Fel is indították a sokaságot és a város elöljáróit, akik hallották ezeket.
9De mikor kezességet kaptak Jázontól és a többiektől, elbocsátották őket.
10Az atyafiak azonban még azon az éjszakán elküldték Pált Szilással Béreába. Mikor odaértek, elmentek a zsidók zsinagógájába.
11Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikabeliek, úgyhogy az igét teljes készséggel fogadták, naponként tudakozva az írásokat, hogy vajon úgy vannak-e ezek?
12Sokan hittek tehát közülük, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.
13Amikor azonban a thesszalónikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, elmentek és a sokaságot ott is megingatták és fellázították.
14De akkor az atyafiak gyorsan elküldték Pált, hogy menjen egész a tengerig. Szilás és Timotheus azonban ott maradtak.
15Pált kísérői elvitték egész Athénig, majd visszamentek Sziláshoz és Timotheushoz, azt a parancsot hozva számukra, hogy minél hamarabb menjenek vissza hozzá.
16Amíg őket Athénben várta Pál, lelke háborgott a bálványokkal tele város láttán.
17Vitázott azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélőkkel, a piacon meg mindennap azokkal, akikkel éppen találkozott.
18Néhány epikureus és stoikus filozófus is vitatkozott vele, s közülük némelyek ezt mondták: Mit fecseg itt ez a szajkó? Mások meg: Ügy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője: ugyanis Jézust és a feltámadást hirdette nekik.
19Megfogták tehát és az Áreopágusra vitték, ezzel: Szeretnők tudni, mi ez az új tanítás, amelyet hirdetsz?
20A mi fülünknek idegen dolgokat beszélsz, mi tehát meg akarjuk érteni, miről van szó.
21Az athéniak ugyanis mindnyájan és az ott lakó jövevények azzal töltötték minden idejüket, hogy valami újságot mondjanak, vagy halljanak.
22Erre Pál megállott az Áreopágus közepén és így szólt: Athéni férfiak, úgy látom, hogy ti minden tekintetben nagyon istenfélők vagytok.
23Mert mikor bejártam és szemléltem szentélyeiteket, egy olyan oltárra is akadtam, amelyre ez volt írva- az ISMERETLEN ISTENNEK. Akit ti tiszteltek, anélkül, hogy ismernétek, azt hirdetem én nektek.
24Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, a mennynek és a földnek Ura, nem lakik kézzel csinált templomokban. [Zsolt 50,8-13]
25Emberi kéz szolgálatára sem szorul, mintha valami nélkül szűkölködnék, mivel ő ad mindennek életet, leheletet és mindent.
26És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak az egész föld színen; meghatározta előre rendelt idejüket és lakozásuk határait,
27azért, hogy keressék az Istent, ha talán kitapinthatnák őt és megtalálhatnák. Bizony nincs ő messze egyikünktől sem,
28mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. A ti költőitek közül is ezt mondták némelyek: „Az ő nemzetsége vagyunk.\
29Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, vagy az emberi művészet és elképzelés valamely alkotásához hasonló.
30A tudatlanság időszakát eddig ugyan elnézte az Isten, de most már azt parancsolja minden embernek mindenütt, hogy térjenek meg,
31mert meghatározott egy napot, amelyen majd megítéli a föld kerekségét igazságosan egy férfiú által, akit erre rendelt. Bizonyságot adott erről mindenkinek azzal, hogy feltámasztotta őt a halálból.
32Amikor azonban a halottak feltámadásáról hallottak némelyek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd még meghallgatunk téged e dolog felöl.
33Így Pál távozott közülük.
34Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá és hívővé lett Ezek között Dienes, a legfőbb törvényszék bírája és egy Dámáris nevű asszony és velük együtt mások.