1Én sem beszélhettem nektek atyámfiai mint lelkieknek, hanem csak mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.
2Tejnek italával tápláltalak titeket, és nem kemény eledellel, mert azt még nem bírtátok volna el, sőt még most sem bírjátok el,
3mert még mindig testiek vagytok. Mert mikor irigység és viszály van köztetek, nem testiek vagytok-e és nem emberi módon viselkedtek-e?
4Mert mikor valaki azt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: én Apollósé - nem vagytok-e nagyon is emberek?
5Hát kicsoda Apollós és kicsoda Pál? Szolgák, akik által hívőkké lettetek, mégpedig úgy, amint kinek-kinek az Ura adta.
6Én ültettem, Apollós öntözte, de Isten adta a növekedést.
7Azért az sem valaki, aki plántál, az sem, aki öntöz, hanem csak a növekedést adó Isten.
8Akár ültető, akár öntöző, egyik olyan munkás, mint a másik; mindegyik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.
9Mert Istennek vagyunk a munkatársai; Istennek vagytok a szántóföldje, Istennek az épülete.
10Az Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít rá. Ki-ki azonban vegye fontolóra, mi-módon épít reá.
11Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely már vettetett, ez pedig a Jézus Krisztus.
12Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, avagy fát, szénát, pozdorját épít erre a fundamentumra,
13kinek-kinek munkája nyilvánvalóvá lesz; mert az ítélet napja tűzben jelenik meg és a tűz megpróbálja mindenkinek a munkáját.
14Ha valakinek ráépített munkája megmarad, jutalmát veszi.
15Ha valakinek munkája megég, kárt vall, ő maga azonban megtarttatik, de úgy, mint aki tűzön ment keresztül.
16Nem tudjátok, hogy ti az Isten temploma vagytok és az Isten Lelke lakik bennetek?
17Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja majd azt az Isten. Hiszen az Isten temploma szent; - és ti vagytok ez (a templom).
18Senki se csalja meg magát. Ha közöttetek valaki azt hiszi, hogy bölcs ebben a világban, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen. [Péld 3,5-7]
19Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.
20És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek okoskodását, hogy azok hiábavalók. [Zsolt 94,11]
21Azért senki se dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek.
22Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendők: minden a tiétek,
23ti meg Krisztuséi, Krisztus pedig Istené.