1Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
2Egyébiránt a sáfároktól azt kívánják meg, hogy mindegyik hű legyen.
3Én pedig keveset gondolok azzal, hogy majd ti ítéltek meg, vagy emberi ítélettartás. Sőt magam sem ítélem meg magamat.
4Engem semmiben sem vádol az én lelkem, de én ezáltal még nem igazultam meg. Aki ugyanis engem megítél, az Úr az.
5Azért hát idő előtt semmit ne ítéljetek, míg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza még a sötétség titkait is és feltárja a szívek szándékait. És akkor Istentől kapja meg a neki járó dicséretet.
6Ezeket pedig atyámfiai példaképpen alkalmaztam magamra és Apollósra tiértetek, hogy rajtunk tanuljátok meg: nem szabad túlmenni azon, ami meg van írva: Senki se hőzöngjön az egyikért a másik ellen.
7Mert kicsoda tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
8Immár jóllaktatok, immár meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bár csakugyan uralomra jutottatok volna, hogy mi is veletek együtt uralkodhatnánk!
9Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, legutolsókul állított, mintegy halálraítélteket, hogy csodánkra járjon a világ, angyalok, emberek egyaránt.
10Mi, bolondok a Krisztusért, ti pedig, bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti tiszteltek, mi pedig megvetettek.
11Mindezidáig éhezünk is, szomjazunk is, ruhátlanok is vagyunk, ütnek, vernek, kergetnek minket,
12fáradozunk a tulajdon kezünkkel dolgozva. Ha szidalmaznak, áldást mondunk; mikor üldöznek, tűrünk;
13mikor rágalmaznak, mi vigasztalunk. A világ szemetjévé lettünk, mindennek söpredékévé, egész mostanig.
14Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, csak intelek, mint szeretett gyermekeimet.
15Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de csak egy atyátok és én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban, az evangélium által.
16Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim.
17Ezért küldtem hozzátok Timótheust, aki nekem szeretett és hű gyermekem az Úrban, ő majd eszetekbe juttatja nektek az én utaimat a Krisztus Jézusban, hogy miként tanítok mindenütt, minden gyülekezetben.
18Mintha sohasem juthatnék el hozzátok, némelyek úgy felfuvalkodtak.
19Pedig hamarosan elmegyek hozzátok, ha az Úr akarja. Akkor majd megismerem a hencegőknek nem a beszédjét, hanem az erejét.
20Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.
21Válasszatok! Vesszővel menjek-e hozzátok, vagy szeretettel és szelídség lelkével?