1Nincs tehát mentség számodra, bárki légy, te bíráskodó ember, mert megítélve mást, tenmagadat ítéled el, hiszen te bíró létedre ugyanazt cselekszed.
2Már pedig jól tudjuk, hogy az Isten ítélete igazság szerint sújtja azokat, akik ilyeneket tesznek.
3Vagy azt képzeled talán, te ember, aki másokat megítélsz, noha magad sem vagy különb náluk, hogy kisiklasz az Isten sújtó keze alól?
4S megvetvén az ő végtelen jóságát, varasát, tűrését, nem veszed észre, hogy az Isten jósága megtérésre ösztökél tégedet?
5És te épp ellenkezőleg, konok s javíthatatlan szívvel haragot zúdítsz fejedre az Isten haragjának és igaz ítéletének kijelentése napjára,
6aki mindenkinek megfizet az ö cselekedetei szerint;
7a jótettben fáradhatatlan, dicsőségre és halhatatlanságra igyekezőknek örök élettel,
8a viszálykodóknak ellenben és azoknak, akik nem engednek az igazságnak, hanem az igazságtalanságnak engednek, rettentő haraggal.
9Nyomorúság s gyötrelem vár minden gonosztévő emberi lélekre, a zsidóra elsősorban, a görögre aztán.
10Viszont dicsőség, tisztesség s békesség vár minden jótevőre, a zsidóra elsősorban, a görögre aztán.
11Mert Istennél nincsen személyválogatás.
12A tőrvény híjában vétkezők törvény nélkül kárhoznak el, a törvénnyel bíró vétkezők ellenben tőrvény szerint ítéltetnek meg.
13Mert az Isten előtt nem a törvény hallgatói az igazak, hanem a törvény megtartói igazíttatnak meg.
14Ha ugyanis a pogányok, holott nincs tőrvényük, természettől hajtva, tőrvény szerint élnek, akkor ők anélkül, hogy tőrvényük volna, önmaguk törvénye,
15hiszen nyilván elárulják, hogy a törvény parancsszava szívükbe van írva, tanú rá a lelkiismeretük és az egymást kölcsönösen vádló, vagy védő gondolataik,
16ama napon, mikor majd az Isten megítéli az emberek titkait Jézus Krisztus által az én evangéliomom alapján.
17Lásd, a te neved zsidó, bizalmad a törvény, dicsekvésed az Isten,
18te ismered az ő akaratát, tudsz különböztetni, mert a törvényben jártas vagy
19s elhiteted magaddal, hogy te a vakok vezetője, a sötétségben lévők világossága,
20a tudatlanok tanítója, a kisdedek nevelője vagy, bírván a törvényben az ismeretet és igazság mintáját.
21Nos hát te, aki mást oktatsz, tenmagadat nem oktatod?
22Te, aki hirdeted: ne lopj, te lopsz? Te, aki azt mondod: ne törj házasságot, házasságot törsz? Te, aki a bálványt utálod, templomot fosztogatsz?
23Te, aki a törvénnyel dicsekszel, a törvényt lábbal taposva, az Istent gyalázod?
24Mert az írás szerint Isten nevét miattatok káRómolják a pogányok között.
25A körülmetélkedés üdvösséges dolog ugyan, ha megtartod a törvényt, de ha a törvényt áthágod, körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett.
26Azért, ha a pogány megtartja a törvény parancsolatait, nem számíttatik-e nála körölmetéltségnek a körülmetéletlenség
27s a természet szerint körülmetéletlen, ha a törvényt megtartja, nem ítél-e meg tégedet, aki a betű és körülmetéltség dacára a törvényt áthágod?
28Nem az a zsidó, aki külsőképpen az és nem az a körülmetéltség, ami külsőképpen a testen látható,
29hanem az a zsidó, aki belsőképpen az és az a körülmetéltség, ami a szívnek, lélek és nem betű szerint való körülmetéltsége. Az ilyen nem emberektől, hanem Istentől nyer dicséretet.