Romans 2
1 Nincs tehát mentség számodra, bárki légy, te bíráskodó ember, mert megítélve mást, tenmagadat ítéled el, hiszen te bíró létedre ugyanazt cselekszed.
2 Már pedig jól tudjuk, hogy az Isten ítélete igazság szerint sújtja azokat, akik ilyeneket tesznek.
3 Vagy azt képzeled talán, te ember, aki másokat megítélsz, noha magad sem vagy különb náluk, hogy kisiklasz az Isten sújtó keze alól?
4 S megvetvén az ő végtelen jóságát, varasát, tűrését, nem veszed észre, hogy az Isten jósága megtérésre ösztökél tégedet?
5 És te épp ellenkezőleg, konok s javíthatatlan szívvel haragot zúdítsz fejedre az Isten haragjának és igaz ítéletének kijelentése napjára,
6 aki mindenkinek megfizet az ö cselekedetei szerint;
7 a jótettben fáradhatatlan, dicsőségre és halhatatlanságra igyekezőknek örök élettel,
8 a viszálykodóknak ellenben és azoknak, akik nem engednek az igazságnak, hanem az igazságtalanságnak engednek, rettentő haraggal.
9 Nyomorúság s gyötrelem vár minden gonosztévő emberi lélekre, a zsidóra elsősorban, a görögre aztán.
10 Viszont dicsőség, tisztesség s békesség vár minden jótevőre, a zsidóra elsősorban, a görögre aztán.
11 Mert Istennél nincsen személyválogatás.
12 A tőrvény híjában vétkezők törvény nélkül kárhoznak el, a törvénnyel bíró vétkezők ellenben tőrvény szerint ítéltetnek meg.
13 Mert az Isten előtt nem a törvény hallgatói az igazak, hanem a törvény megtartói igazíttatnak meg.
14 Ha ugyanis a pogányok, holott nincs tőrvényük, természettől hajtva, tőrvény szerint élnek, akkor ők anélkül, hogy tőrvényük volna, önmaguk törvénye,
15 hiszen nyilván elárulják, hogy a törvény parancsszava szívükbe van írva, tanú rá a lelkiismeretük és az egymást kölcsönösen vádló, vagy védő gondolataik,
16 ama napon, mikor majd az Isten megítéli az emberek titkait Jézus Krisztus által az én evangéliomom alapján.
17 Lásd, a te neved zsidó, bizalmad a törvény, dicsekvésed az Isten,
18 te ismered az ő akaratát, tudsz különböztetni, mert a törvényben jártas vagy
19 s elhiteted magaddal, hogy te a vakok vezetője, a sötétségben lévők világossága,
20 a tudatlanok tanítója, a kisdedek nevelője vagy, bírván a törvényben az ismeretet és igazság mintáját.
21 Nos hát te, aki mást oktatsz, tenmagadat nem oktatod?
22 Te, aki hirdeted: ne lopj, te lopsz? Te, aki azt mondod: ne törj házasságot, házasságot törsz? Te, aki a bálványt utálod, templomot fosztogatsz?
23 Te, aki a törvénnyel dicsekszel, a törvényt lábbal taposva, az Istent gyalázod?
24 Mert az írás szerint Isten nevét miattatok káRómolják a pogányok között.
25 A körülmetélkedés üdvösséges dolog ugyan, ha megtartod a törvényt, de ha a törvényt áthágod, körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett.
26 Azért, ha a pogány megtartja a törvény parancsolatait, nem számíttatik-e nála körölmetéltségnek a körülmetéletlenség
27 s a természet szerint körülmetéletlen, ha a törvényt megtartja, nem ítél-e meg tégedet, aki a betű és körülmetéltség dacára a törvényt áthágod?
28 Nem az a zsidó, aki külsőképpen az és nem az a körülmetéltség, ami külsőképpen a testen látható,
29 hanem az a zsidó, aki belsőképpen az és az a körülmetéltség, ami a szívnek, lélek és nem betű szerint való körülmetéltsége. Az ilyen nem emberektől, hanem Istentől nyer dicséretet.