1Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, külön kiválasztott s meghívott apostol az Isten amaz evangéliomának hirdetésére,
2amelyet eleve megígért prófétái által a szent írásokban
3az ő Fiáról, aki test szerint Dávid magvából származott,
4de a szentség lelke szerint, a halálból való feltámadás hatalmi tényénél fogva, Isten Fiának bizonyult, a mi Urunk Jézus Krisztusról,
5aki által kegyelmet és apostolságot nyertünk, hogy az ő nevében hitbéli engedelmességre bírjunk minden pogány népet,
6köztük titeket is, Jézus krisztus meghívottait:
7az Isten, minden Rómában lakó szeretteinek, a meghívott szenteknek Kegyelem néktek s békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
8Mindenekelőtt hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által értetek mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek híre az egész világon elterjedt.
9Mert tanúm az Isten, akit én lelkemből szolgálok az ő Fiának evangélioma dolgában, hogy szüntelen gondolok reátok
10s mindennapi forró imádságom, vajha az Isten akaratából egyszer már szerét ejthetném, hogy eljussak hozzátok.
11Hisz úgy szeretnélek látni már titeket, úgy szeretnék valami kegyelmi, lélekerősítő ajándékot közölni veletek,
12úgy szeretnék megvigasztalódni köztetek, egymás hite, a tiétek meg az enyém által.
13Sőt nem hallgathatom el előttetek kedves testvéreim, hogy sokszor feltettem magamban, elmegyek hozzátok, hogy valami lelki hasznot lássak köztetek is épp úgy, mint a többi pogányok közt, de mindeddig akadály gördült utamba,
14Kötelesség fűz ugyanis engem göröghöz, barbárhoz, bölcshöz, tudatlanhoz egyaránt.
15Azért, szívemnek hő vágva, hogy a reám bízott evangéliomot hirdessem néktek, rómaiaknak is.
16Mert én nem szégyellem az evangéliomot. Isten hatalma az; üdvözít mindenkit, aki hisz, először a zsidót, aztán a görögöt.
17Mert az Isten igazságának kijelentése az - hitből hitért, amint meg van írva: Az igaz hitből él.
18Viszont az Isten haragja sújt le a mennyből az igazság útját álló gonosz embereknek minden istentelenségére s gonoszságára.
19Ami ugyanis az Istenről tudható, nyilván van előttük, mert az Isten megjelentette azt nékik.
20Láthatatlan valóját, örök erejét, fenségét, a világteremtés óta észlelhetik alkotásaiból. Nincs tehát mentség számukra,
21hisz noha az Istent ismerték, még sem dicsőítették őt, mint Istent s hálát sem adtak őnéki. Hitvány okoskodásba merülve, sötétség borúit balgatag szívükre.
22S kérkedve bölcsességükkel, bolondokká tettek,
23az örök Isten dicsőségét felcserélték elmúlandó ember, madár, baRóm, csúszó-mászó féreg képmásával.
24Ezért tette őket az Isten szívük tisztátalan vágyainak rabjaivá, hogy ők maguk becstelenítsék meg a maguk személyét,
25mint olyanok, akik Isten igazságát hazugsággal cserélték fel s imádták, szolgálták a teremtményt a teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.
26Ezért tette őket az Isten a gyalázatos vágyak rabjává. Asszonyaik a természetes nemi élet helyett természetellenes életet folytattak
27s szintúgy a férfiak, abbahagyva a nőkkel való természetes nemi élést, vad gerjedelmükben egymásba szerettek, a férfiak férfiakkal fertelmeskedtek. s megkapták tévelygésüknek érdemük szerint való jutalmát.
28S amint nem tartották érdemesnek, hogy ragaszkodjanak az Isten ismeretéhez, úgy az Isten is hagyta, hogy eszüket vesztve; hitvány életet éljenek,
29tele minden igazságtalansággal, rosszasággal, gonoszsággal, viszállyal, ármánnyal, alávalósággal,
30mint afféle árulkodók, rágalmazók, megátalkodottak, bosszúállók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, a szülék iránt engedetlenek,
31balgatagok, megférhetetlenek, szívtelenek, irgalmatlanok,
32akik, noha jól ismerik az isten törvényét, amely szerint az ilyenek méltók a halálra mégis nemcsak ők maguk élnek így, hanem még dicsérik is azokat, akik így élnek.