1E beszéd elvégeztével Jézus így szólt tanítványaihoz:
2Tudjátok, hogy két nap múlva páskaünnep lesz, és az emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.
3A főpapok és a népnek vénei össze is gyűltek Kajafásnak, a főpapnak palotájában
4s elhatározták, hogy cselvetve kézrekerítik s megölik.
5De kimondták azt is: Ne tegyük az ünnep napján, hogy a nép fel ne lázadjon.
6Mikor pedig Jézus Betániában volt a poklos Simon lázánál,
7egy asszony jött hozzá, drága olajkenetes alabástromedénnyel és azt, amint asztalnál ült, fejére öntötte.
8Ezt látva, a tanítványok megütköztek és azt mondták: Micsoda tékozlás ez?
9El lehetett volna adni azt nagy áron és a szegények közt kiosztani!
10Jézus megfigyelvén ezt a dolgot, azt mondotta nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Ő jót tett énvelem!
11Szegények mindenkor, de én nem mindenkor leszek tiveletek.
12Ő azt az olajkenetet, temetésemre gondolva, öntötte fejemre.
13Bizony mondom nektek: bárhol hirdetik ez evangéliumot az egész világon, hirdetni fogják az ö tettét is emlékezetére.
14Ekkor a tizenkét tanítvány közül egy, névszerint Judás, az Iskariótes, a főpapokhoz ment
15és megkérdezte őket: Mit adtok, ha kezetekbe adom őt? Harminc ezüst pénzt Ígértek néki.
16Ettől fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.
17A kovásztalan-kenyérünnep első napján a tanítványok eme kérdéssel fordultak Jézushoz: Hol készítsük el néked a páskavacsorát?
18Azt felelte: Menjetek a városba ahhoz az ismerős emberhez és mondjátok meg néki: A Mester üzeni: Az én időm eljárt; nálad tartom meg a páskát tanítványaimmal.
19S a tanítványok úgy tettek, amint parancsolta: elkészítették a páskavacsorát.
20Alkonyatkor asztal mellé telepedett a tizenkettővel.
21S evés közben így szólt: Bizony mondom nektek: Egyikőtök elárul engemet.
22Erre igen nagyon szomorkodva, sorra megkérdezték: Uram! Talán csak nem én?
23Ő válaszolt: Aki velem együtt márt a tálba, az árul el engem.
24Az emberfia elköltözik ugyan e világból, amint meg van írva róla; de jaj annak, aki elárulja! Jobb lett volna annak nem is születnie!
25Erre Judás, az áruló szólalt meg s kérdezte: Mester! Talán csak nem én? Ő válaszolt: Magad mondtad!
26Evésközben kezébe vette Jézus a kenyeret, megáldotta, megtörte és e szókkal adta oda a tanítványoknak: Vegyétek! Egyétek! Ez az én testem.
27Aztán kezébe vette a poharat, hálát adott és e szókkal adta oda nékik: Igyatok ebből mindnyájan!
28Ez az én vérem, ez az új szövetség sokakért kiömlő vére a bűnök bocsánatjára.
29Bizony mondom nektek: én már többé nem iszom a szőlőnek e terméséből, egész ama napig, amikor majd újat iszom tiveletek együtt az én Atyám országában.
30S dicséretet énekelvén, kimentek az Olajfák hegyére.
31Ekkor Jézus azt mondotta nékik: Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok énbennem. Meg van írva: Megverem a pásztort s elszélednek a nyájnak juhai.
32Feltámadásom után azonban megelőzve titeket, elmegyek Galileába.
33Ámde Péter így felelt néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.
34Jézus azt mondotta néki: Bizony mondom néked: ma éjszaka, még kakasszó előtt, háromszor megtagadsz engemet.
35Péter azt felelte: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak. Ugyanígy szólt a többi tanítvány is.
36Eközben Jézus a Gecsemáne nevű kertbe ért velük s így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg elmegyek s amott imádkozom.
37S magához vevén Pétert és a Zebedeus két fiát, szomorkodni és gyötrődni kezdett.
38Ekkor mondta nékik: Az én lelkem nagyon, halálig szomorú. Maradjatok itt és virrasszatok velem.
39S kissé előbbre menvén, leborult s könyörgött: Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár. Mindazáltal ne úgy legyen, amint én, hanem amint te akarod.
40Visszajövet, a tanítványokhoz ment és alva találván őket, azt mondta Péternek: Hát ti egy órát sem tudtok velem virrasztani?
41Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy meg ne kísértessetek. A lélek kész ugyan, de a test erőtlen.
42Újra másodszor is elment és így imádkozott: Atyám! Ha e pohár nem múlhat el tőlem, ha csakugyan ki kell innom azt: legyen akaratod szerint.
43S visszajövet, megint alva találta tanítványait, mert mély álom szállt a szemükre.
44Ott hagyván hát őket, újra elment s harmadszor is ugyanolyan módon imádkozott.
45Aztán visszatérvén a tanítványokhoz, így szólott hozzájuk: Most már aludjatok s nyugodjatok! Ütött az óra! Az emberfia a bűnösök kezébe adatik.
46Keljetek fel! Menjünk! Közeleg árulóm.
47Még beszélt s már megérkezett Judás, a tizenkét tanítvány egyike, a főpapok s népvének küldte fegyveres, dorongos csőcselékhaddal.
48Az áruló a jelszót is megadta nékik. Akit megcsókolok - monda - azt ragadjátok meg.
49S tüstént ott termett Jézusnál s e szókkal köszöntve: Üdv néked Mester!- megcsókolta őt.
50Jézus megkérdezte: Barátom! Mit akarsz? Ekkor azok odalépve, rávetették magukat Jézusra és megragadták.
51Erre Jézus egyik társa kardot rántott s lesújtva a főpap szolgájára, levágta annak a fülét.
52Ámde Jézus azt mondotta néki: Dugd hüvelyébe kardodat! Aki fegyvert fog, fegyver által vész el.
53Vagy azt hiszed, hogy én nem kérhetném meg Atyámat s ő nem adna mellém tizenkét sereg angyalnál is többet?
54De hogy teljesednék be akkor ez írás: így kell ennek lenni.
55Majd nyomban a csőcselékhez fordulva, így szólt: Akárcsak valami rablóra, úgy törtetek rám fegyverrel, doronggal, hogy megfogjatok. Nap-nap után a templomban ülve, tanítottam s nem ragadtatok meg engemet.
56Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Erre a tanítványok mindnyájan elhagyták őt s elfutottak.
57Azok pedig megragadván Jézust, Kajafáshoz, a főpaphoz vitték, akinél az írástudók s a vének gyűlést tartottak.
58Péter, úgy távolról, egészen a főpap palotájáig követte és belülkerűlvén, letelepedett a szolgák közé, hogy bevárja a dolog végét.
59A főpapok, a vének és az egész tanács Jézus ellen szóló hamis bizonyságot kerestek, hogy megölhessék őt,
60ámde nem találtak, habár nem egy hamis tanú jelentkezett. Végre jelentkezett kettő és így vallott:
61Ez mondotta: Le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fel tudom építní.
62Erre a főpap fölkelvén, megkérdezte őt: Egy szavad sincs arra, amivel ezek vádolnak?
63Jézus hallgatott. De a főpap tovább faggatta öt: Felhívlak az élő Istenre, mondd meg nekünk: te vagy-é a Krisztus, az Istennek fia?
64Jézus így válaszolt néki: Magad mondtad! Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Istennek hatalmas jobbján ülő s az égnek felhőin eljövő emberfiát.
65Ekkor a főpap megszaggatta ruháját, mondván: Káromlás a szava! Mi szükségünk több tanúra? Hallottátok káromlását.
66Mi a véleményetek? Azt felelték: Méltó a halálra!
67Erre a szemébe köptek, arcul ütötték, sőt némelyek bottal verték
68mondván: Találd ki Krisztus ki ütött meg téged?
69Eközben Péter kint üldögélt az udvarban s egy szolgálóleány hozzálépve, így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál.
70De ő mindenkinek füle hallatára tagadta, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
71Mikor pedig kiment a tornácra, egy másik szolgálóleány vette őt szemügyre s azt mondta az ottlévőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt.
72De ő megesküdött és újra tagadta: Nem ismerem - úgymond-, ezt az embert!
73Majd kis idő múlva az ott állók fogták közre s mondották Péternek: Bizony te is közülük való vagy. Elárul a szavad járása is.
74Ekkor átkozódni s esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert! És a kakas azonnal megszólalt.
75Péter pedig megemlékezvén a Jézus mondásáról: Még kakasszó előtt háromszor megtagadsz engemet! - kiment és keservesen sírt.