1Virradatkor a főpapok és a nép vénei egyhangúlag elhatározták, hogy Jézust megölik.
2Megkötözve el is vitték és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.
3Ekkor Judás, az ő árulója, látván, hogy halálra ítélték őt, megbánta dolgát és visszavitte a harminc ezüst pénzt a főpapoknak s népvéneknek
4mondván: Vetkeztem! Elárultam az ártatlant. Azok azt felelték: Mi közünk hozzá? Lelked rajta!
5Erre ő az ezüst pénzt a templomban eldobva, távozott s felkötötte magát.
6A főpapok pedig összeszedték az ezüst pénzt, mondván: Nem szabad azt a templomkincs közé tennünk. Vér ára!
7S tanácskozás után megvették rajta a fazekas mezejét idegenek temetőhelyéül.
8Azért hívják azt a földet máig Vérmezőnek.
9így teljesedett be Jeremiás próféta ama mondása: Fogták a harminc ezüst pénzt, az Izrael fiaitól megbecsültnek árát
10s odaadták a fazekas mezejéért, amint az Úr parancsolta nékem.
11Jézus a helytartó elé állt s a helytartó megkérdezte őt: Te vagy a zsidók királya? Jézus azt felelte néki: Magad mondod.
12De a főpapok és a népvének vádjaira semmit sem válaszolt.
13Pilátus tovább kérdezte: Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak?
14S ő nem felelt egyetlen szóval sem, amin a helytartó nagyon csodálkozott.
15A helytartó ünnep alkalmával egy foglyot szokott elbocsátani a nép szabad választása szerint.
16Ekkor éppen egy hírhedt foglya volt, Barabbásnak hívták.
17Mikor tehát egybegyűltek, Pilátus megkérdezte tőlük: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam, Barabbást vagy a Krisztusnak mondott Jézust?
18Jól tudta ugyanis, hogy irigységből adták kezébe öt.
19S mialatt az ítélőszékben ült, felesége azt üzente néki: Ne avatkozzál annak az igaz embernek dolgába. Ma, álmomban sokat szenvedtem miatta.
20De a főpapok és a népvének rábírták a népet, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig pusztítsák el.
21Erre a helytartó megszólalt s megkérdezte őket: Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam? Azt felelték: Barabbást.
22Pilátus kérdezte: S mit tegyek a Krisztusnak mondott Jézussal? Egyhangúlag kiáltották: Meg kell feszíteni!
23Ő meg így szólt: De hát mi rosszat tett? Ámde azok annál inkább kiáltozták: Meg kell feszíteni!
24Pilátus látván, hogy nem megy semmire, sőt hogy a zavargás nőttön nő, vizet vett s megmosván kezét a nép előtt, azt mondta: Ártatlan vagyok ez igaz ember vére ontásában! Lelketek rajta!
25S az egész nép rámondotta: Az ő vére rajtunk és a mi gyermekeinken!
26Ekkor Pilátus elbocsátotta Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, átadta nékik, hogy megfeszítsék.
27A helytartó katonái elvitték Jézust az őrházba s rászabadították az egész őrséget.
28Levetkőztették s vörös köntösbe bujtatták.
29Aztán tövisből font koronát tettek a fejére s nádszálat a jobb kezébe és térdethajtva előtte, gúnyolták: Üdv néked, zsidók királya!
30S ráköpdösve, fogták a nádszálat és fejéhez verték.
31S mikor megcsúfolták, lehúzták róla a köntöst és ráadva a tulajdon ruháját, elvitték, hogy megfeszítsék.
32Kifelémenet egy Simon nevű cirénei ember jött velük szembe. Ráparancsoltak, hogy vigye a Jézus keresztjét.
33S mikor a Golgota, vagyis a Koponya nevű helyre érkeztek,
34epemérges ecetet adtak innia. Megízlelte, de nem akart inni belőle.
35Hogy aztán megfeszítették, sorsot vetve, megosztozkodtak ruháján, így teljesedett be a próféta eme mondása: Megosztozkodtak ruhámon s köntösömet kisorsolták.
36Majd leültek s ott őrizték.
37S feje fölé függesztették írásban halálának okát: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
38S Ugyanakkor megfeszítettek ővele együtt két rablót, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
39A járókelők pedig a fejüket bólogatva, szidalmazták,
40mondván: Te, ki a templomot lerontod és három nap alatt újra felépíted - segíts hát magadon! Ha Istenfia vagy, szállj le a keresztről!
41Ugyanígy csúfolták a főpapok is az írástudókkal és a népvénekkel együtt, mondván:
42Másokon segített, magán nem tud segíteni! Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, akkor hiszünk benne.
43Bízott az Istenben, ha akarja, segítsen most rajta. Hisz azt mondta: Isten fia vagyok!
44Sőt a vele együtt megfeszített rablók is hasonlómódon ócsárolták.
45Déli tizenkét órától fogva sötétség borúit az egész országra délután három óráig.
46Aztán, úgy három óra tájban, Jézus felkiáltott: Éli, Éli, láma sabaktani! Vagyis: Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engemet.
47Ezt hallva, az ott állók közül némelyek így szóltak: Éliást hívja!
48Majd egyikük tüstént odafutva, szivacsot vett elő s ecettel megtöltve és nádszálra tűzve, megitatta öt.
49De a többiek rászóltak: Várj! Lássuk, eljön-e Éliás és segít-e rajta?
50Jézus pedig még egyet kiáltva, kiadta lelkét.
51Erre a templom kárpitja, felülről le, egész az aljáig, kettéhasadt; a föld megrendült, a kősziklák megrepedtek,
52a sírok megnyíltak és sok elhunyt szent feltámadt.
53Majd a sírokból kijövet, Jézus feltámadása után, bementek a szent városba és megjelentek sokaknak.
54A százados s az ö Jézust őrző emberei pedig a földrengés és a történtek láttára nagy ijedtségükben így szóltak: Bizony, Istenfia volt ez!
55Ott volt, mint távolról néző közönség az a sok asszony is, akik Jézust Galileából idáig kisérték, szolgálták,
56közöttük Mária Magdolna, Mária, a Jakab s József anyja és a Zebedeus-fiúk anyja.
57Alkonyatkor pedig eljött a gazdag, Arimatiából való József, aki maga is Jézus tanítványa volt
58s Pilátus s! elé járulván, elkérte tőle Jézus holttestét. Pilátus el is rendelte, hogy adják át néki a holttestet.
59József, amint a holttestet átvette, betakarta tiszta gyolcsba
60s betette a maga, sziklába vájt, egészen új sírboltjába és a sírbolt bejárata elé hatalmas követ gördítvén, távozott.
61Ott ült Mária Magdolna és a másik Mária is, épp szemben a sírral.
62Másnap, azaz a Péntekre következő napon a főpapok és a farizeusok egybegyűltek Pilátusnál,
63és azt mondták: Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok!
64Őriztesd hát a sírt harmadnapig, hogy tanítványai odamenvén, el ne lophassák, és azt ne mondhassák a népnek: Feltámadott a halálból! És ez az utolsó csalás gonoszabb legyen az elsőnél.
65De Pilátus azt felelte nékik: Van örségtek. Menjetek s őriztessétek, ahogy tudjátok.
66El is mentek és őröket állattak a sírhoz, sőt a követ lepecsételték az őrség jelenlétében.