1Hasonló a mennyország tíz szűzhöz, akik mécscsel kezükben a vőlegény elébe mentek.
2Öte okos, öte meg bolond volt.
3A bolondok mécset igen, de olajat nem vittek magukkal.
4Az okosok ellenben mécset s korsójukban olajat is vittek.
5Minthogy a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak.
6Éjféltájt kiáltás hallatszott: Itt van a vőlegény! Jertek ki elébe.
7Erre valamennyi szűz felébredt és rend behozta a mécset.
8A bolondok pedig azt mondták az okosoknak: Adjatok olajotokból, mert a mi mécsünk kialszik.
9Az okosok azt felelték: Abizony, hogy aztán ne legyen sem nekünk, sem nektek elegendő. Menjetek a boltosokhoz és vegyetek magatoknak.
10De míg azok odajártak vásárolni, a vőlegény megérkezett, s akik készen voltak, bementek vele a lakodalomba s az ajtót bezárták.
11Utóbb jött a többi szűz is és könyörgött! Uram! Uram! Nyiss ajtót minekünk!
12De ő azt felelte: Bizony mondom nektek: nem ismerlek titeket.
13Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát, amelyben az emberfia eljön.
14Olyanforma, eset ez, mint-mikor bizonyos messze-útra kelő ember előhívatta szolgáit és átadta nékik minden vagyonát.
15Az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet adott; kinek kinek erejéhez mérten, aztán elutazott.
16Az öttálentomos ment, kereskedett velük és nyert más öt álentomot.
17A két tálentomos is nyert más kettőt.
18Az egy tálentomos azonban gödröt ásott s elrejtette az ő ura pénzét.
19Jó nagy idő múlva megjött a szolgáknak ura és leszámolt velük.
20Előállott az öt tálentomos. Hozott más öt tálentomot, mondván: Uram! te öt tálentomot adtál énnekem, nézd én más öt tálentomot nyertem.
21Ura azt felelte: Jól van én derék, hű szolgám! Te a kevesen hű voltál, sokat bízok ezután rád. Menj be a te urad örömébe.
22Előállt a két tálentomos is, mondván: Uram! Te két tálentomot adtál énnekem, nézd, én más két tálentomot nyertem rajta.
23Ura azt felelte: Jól van én derék, hű szolgám! Te a kevesen hű voltál, sokat bízok ezután rád. Menj be a te urad örömébe.
24S előállt az egytálentomos is, mondván: Uram! Tudtam, hogy kegyetlen ember vagy, ott is aratsz, ahol nem vetettél, ott is gyűjtesz, ahova nem szórtál.
25Azért féltemben elmentem és elástam tálentomodat a földbe. Imhol van a pénzed.
26Ámde ura azt felelte néki: Gonosz és rest szolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem s ott is gyűjtök, ahová nem szórtam.
27A bankosoknál kellett volna tehát elhelyezned a pénzemet és akkor megjövet kamatostól kaptam volna vissza, ami az enyém.
28Vegyétek el azért tőle azt a tálentomot és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van:
29Mert akinek van (nyeresége), annak adatik s bővölködni fog, ellenben attól, akinek nincs, amije van, az is elvétetik.
30Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek a külső sötétségre. Lesz ott sírás és fogcsikorgatás!
31Mikor majd az ember fia eljön az ő dicsőségében a szent angyalok egész seregével s leül dicsőségének trónjára,
32eléje gyűjtetnek az összes népek és ő elválasztja ^ őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól
33s a juhokat a jobb, a bakokat a bal keze felől állítja.
34S szól a király a jobbján állóknak: Jertek ide atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világnak kezdetétől fogva tinéktek szánt örökséget.
35Mikor éheztem, ennem adtatok, Mikor szomjúhoztam, innom adtatok, Mint vándort befogadtatok,
36Mint mezítelent betakartatok. Mikor beteg voltam gondoztatok, Mikor fogoly voltam, meglátogattatok.
37Erre az igazak azt felelik néki: Uram! Mikor láttunk mi téged éhezni hogy enned, avagy szomjúhozni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk, mint vándort, hogy befogadtunk volna,
38Vagy mint mezítelent, hogy betakartunk volna?
39Mikor láttunk betegnek, avagy fogolynak, hogy meglátogattunk volna?
40És a király azt válaszolja majd nékik: Bizony mondom nektek: ha csak eggyel tettétek ezt ezen én legkisebb testvéreim közül, énvelem tettétek.
41Aztán szól a balján állóknak is: El tőlem, el, átkozottak, el az örök tűzre, Amely az ördögnek s az ő fajzatjának készült.
42Mikor éheztem, ennem nem adtatok, Mikor szomjúhoztam, innom nem adtatok.
43Mint vándort, be nem fogadtatok, Mint mezítelent be nem takartatok, Mint beteget s foglyot meg nem látogattatok.
44Ekkor majd ezek is felelnek mondván: Uram! Mikor látunk tégedet, mint éhezőt, avagy szomjúhozót; mint vándort, vagy mezítelent; mint beteget vagy foglyot, hogy néked ne szolgáltunk volna?
45És ő így válaszol nékik: Bizony mondom nektek: ha csak eggyel nem tettétek ezt e legkisebbek közül, velem nem tettétek.
46És ezek elmennek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.