1Mikor Jézus kijött a templomból s távozott, oda mentek hozzá a tanítványai, hogy megmutassák néki a templom épületeit.
2Jézus feleletképp azt mondotta, nékik: Nem látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itten kő kövön lerombolatlanul!
3Majd hogy leült az Olajfák hegyén, a tanítványok ezzel a bizalmas kérdéssel fordultak hozzá: Mondd meg nekünk, mikor lesz ez s mi a jele a te visszatérésednek és a világ végének?
4Erre Jézus így válaszolt nékik: Vigyázzatok! El ne ámítsanak!
5Sokan jönnek majd az én nevemben, ezt mondván: Én vagyok a Krisztus! - és sokakat elámítnak.
6S ha majd háborúról s háborús hírekről hallotok, vigyázzatok, meg ne ijedjetek! Ennek meg kell lenni, - de ez még nem a vég.
7Nép nép ellen, ország ország ellen támad s dögvész, éhínség és földindulás lesz helyenként.
8Pedig ez mind csak a jajoknak kezdete.
9Aztán nyomorba taszítnak, megölnek titeket s meggyűlöl minden nép az én nevem miatt.
10És sokan elbuknak! Elárulják egymást, megutálják egymást.
11Sok hamis próféta támad és sokakat elámítnak.
12Burjánzik a gazság és e miatt sokak szíve meghidegül.
13De aki mindvégig állhatatos marad, üdvözül.
14S hirdetni fogják, az ország ez evangéliumát az egész világon minden nép bizonyságára s ekkor aztán beáll a vég.
15Azért, ha majd látjátok, hogy az az undok szörny, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen, - az olvasó jól fontolja meg ezt!-
16Judeának népe meneküljön, a hegyekbe.
17A háztetőn lévő ne jöjjön le, hogy holmiját kivigye házából
18és a mezőn lévő vissza ne térjen, hogy ruháját elvigye.
19Jaj akkor a viselős és szoptatós anyáknak!
20Azért meg imádkozzatok, hogy menekűléstek ne essék sem télidőre, sem szombatnapra.
21Mert oly irtó nyomor lesz akkor, amilyen még nem volt világkezdet óta mindmáig és nem is lesz soha.
22És ha az Úr azt az időt rövidre nem szabná, egy halandó sem menekülne meg; de a választottak miatt az az idő rövidre lesz szabva.
23S ha akkor valaki azt mondja tinéktek: Imhol itt vagy ott a Krisztus! - ne higyjétek.
24Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak s nagy jeleket s csodákat művelnek, hogy, ha lehet, elámítsák a választottakat is.
25Im, eleve megmondottam nektek.
26Azért, ha azt mondják: lm a pusztában van! - ki ne mozduljatok, ím a belső szobában van! - ne higyjétek.
27Mert, mint a villámlás, keleten támadva, nyugatig ellátszik, úgy lesz az emberfiának visszatérése is.
28Ahol a dög, odagyűlnek a keselyűk.
29Mindjárt ama nyomoridő után pedig a nap elsötétül, A hold fényét veszti, a csillagok lehullnak az égről s az egek erősségei megrendülnek.
30És akkor feltűnik az égen az emberfia jele, az ország minden törzsének jajja felsirámlik s meglátják az emberfiát, amint eljön az égnek felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.
31És elküldi angyalait nagy harsonaszóval s azok egybegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az égnek egyik sarkától a másik sarkáig.
32Okuljatok a fügefa példáján. Ha már hajt az ága és a lombja kizöldül, tudjátok, hogy közel a nyár.
33Ti is, ha mindezt látjátok, tudjátok meg, hogy ő közel, az ajtó előtt van.
34Bizony mondom nektek: nem múlik el e nemzetség, míg mindez meg nem lesz.
35Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédem soha el nem múlik.
36De amaz órát és napot senki sem tudja, még a mennynek angyalai és a Fiú sem, csakis az Atya egyedül.
37Mert, amint Noé idejében volt, úgy lesz az emberfiának visszatértekor is.
38Valamint ugyanis az özönvíz előtt való napokban ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek ama napig, amelyen Noé bement a bárkába,
39s nem tértek eszükre, míg az özönvíz meg nem jött s el nem sodort mindent: úgy lesz az emberfiának visszatérése is.
40Akkor két mezei munkás közül az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.
41Két őrlő asszony közül az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.
42Vigyázzatok tehát! Nem tudjátok mely órában jön Uratok.
43S jegyezzétek meg jól: ha tudná a ház gazgazdája, hogy az éjnek mely szakában jön a tolvaj, őrt állana s nem engedné, hogy kiássák házát.
44Legyetek hát készen ti is, mert az emberfia oly órában jön meg, mikor nem is gondoljátok.
45Ki hát a hű s okos szolga? A szolgára ura rábízza a cselédséget, hogy a maga idejében adjon eleséget nékik.
46Boldog az a szolga, akit hazatérő ura e munkában talál.
47Bizony mondom nektek: minden jószágát rábízza.
48De ha az a gonosz szolga így okoskodik magában: Késik az én uram!
49s veri a szolgatársait, sőt az eszem-iszom dorbézoló népség közé elegyedik;
50majd megjön ama szolgának ura oly napon, mikor nem is várja s oly órában, mikor nem is sejti
51s kettéhasítja és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz ott sírás és fogcsikorgatás!