1Akkor így szólt Jézus a néphez és tanítványaihoz:
2Az írástudók és farizeusok a Mózes székébe ültek.
3Megtegyétek és megtartsátok tehát, amit mondanak, de ne kövessétek a példájukat, mert cselekedeteik meghazudtolják szavukat.
4Nehéz, sőt elbírhatatlan terhet kötnek s raknak az emberek vállára, ők maguk azonban egy ujjal sem nyúlnak ahhoz.
5Amit tesznek, teszik, hogy lássa a világ. Széles imaszíjat s nagybojtú ruhát viselnek.
6Szeretnek a lakomákon a főhelyre, a zsinagógában a legelső székre telepedni.
7Szeretik, ha a piacon köszöntgetik s Mesternek szólítják őket.
8Ti ne szólíttassátok magatokat Mesternek. Egy a ti Mesteretek, a Krisztus s ti mindnyájan testvérek vagytok.
9Atyának se hívjatok senkit a földön. Egy a ti Atyátok, a mennyei.
10Tanítónak se hívassátok magatokat. Egy a tanítótok, a Krisztus.
11Hanem, aki nagyobb tiköztetek, legyen a szolgátok.
12Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, s aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
13Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok! Ti a mennyországot bezárjátok mások előtt. Magatok nem mentek be abba, útját álljatok hát azoknak is, akik be akarnak menni.
14Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok! Ti az özvegyeket kiforgatjátok házukból s tessék-lássék formán hosszan imádkoztok. Ezért igen súlyos büntetés vár rátok.
15Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok! Ti bejárjátok a tengert s a szárazföldet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek s ha azzá lett, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek.
16Jaj nektek vakvezetők! Azt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; de aki a templom aranyára esküszik, azt esküje köti.
17Bolondok és vakok, hát mi nagyobb, az arany-e vagy az aranyat megszentelő templom?
18Szintúgy: Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajtalévő áldozatra esküszik, azt esküje köti.
19Bolondok és vakok! Hát mi nagyobb, az áldozat-e vagy az áldozatot megszentelő oltár?
20Hisz aki az oltárra esküszik, az nem csupán arra, hanem mindarra esküszik, ami rajta van,
21és aki a templomra esküszik, az nem csupán arra, hanem arra is esküszik, aki abban lakik.
22Aki pedig az égre esküszik, az nem csupán az Istennek trónjára, hanem arra is esküszik, aki rajta ül.
23Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok! Ti dézsmát adtok a mentából, a kaporból, a köményből, de a törvény lelkét, a jogot, irgalmasságot, hívséget számba sem veszitek. Pedig kötelességetek volna, hogy ezt megtartsátok és azt el ne mulasszátok.
24Vakvezetők! Megszűritek a szúnyogot, de a tevét lenyelitek.
25Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok! Ti a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de ami benne van, az csupa merő ragadomány és telhetetlenség.
26Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár és a tál belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen.
27Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok! Ti olyanok vagytok, mint a bemeszelt sír: kívül szépnek látszik, de belül tele van a holtak csontjával s minden undoksággal.
28Ti is, kívül jámbor színben tűntök fel a világ előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
29Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok! Ti a prófétáknak sírboltot építtek és az igazaknak díszes emléket állíttok
30s azt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna velük együtt részt a próféták vére ontásában.
31S ezzel timagatok adtok magatoknak bizonyítványt arról, hogy prófétagyilkosok ivadéka vagytok,
32s őseitek nyomdokán haladtok.
33Kígyók, viperák fajzata! Ti kerülnétek ki a gyehenna büntetését?
34Azért íme én bölcseket, prófétákat s írástudókat küldök hozzátok s ti azokat részben megölitek és megfeszítitek, részben pedig megostorozzátok zsinagógátokban s városról-városra űzitek,
35hogy minden e földön kiontott igaz vér tireátok szálljon, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és oltár közt gyilkoltatok meg.
36Bizony mondom nektek: ezt még mind megéri ez a nemzetség.
37Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te prófétagyilkos s apostol-kövező. Hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, mint ahogy az anyamadár szárnya alá gyűjti fiókáit, de te nem akartad.
38Most már puszta hajlék marad rátok!
39Mert azt mondom nektek: mostantól fogva nem láttok engemet, amíg ajkatokon fel nem zeng e szózat: Áldott, aki az Úr nevében jön!