1S mikor közeledtek Jeruzsálemhez, Betfagéba, az Olajfák hegyére érve, Jézus elküldte két tanítványát
2és azt mondta nékik: Menjetek a veletek szemben fekvő faluba s legott találtok egy megkötött szamarat csikajával együtt. Oldjátok el s vezessétek hozzám.
3S ha valaki kérdőre vonna titeket, mondjátok: Az Úrnak szüksége van rájuk! - s tüstént elengedi.
4Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta eme mondása:
5Mondjátok meg Sión leányának: Királyod jön hozzád, Alázatosan, ülve szamárháton, Teherhordó szamárnak csikóján.
6A tanítványok elmentek és úgy tettek, ahogy Jézus parancsolta nékik.
7Elhozták a szamarat csikóstul, rájuk rakták ruhájukat s felültették rá őt.
8A tömérdek nép pedig ruháját az útra teregette, mások viszont gallyakat törtek a fákról és az útra szórták.
9S az előtte s utána menő nép kiáltozott, mondván:
10Hozsanna a Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!S amint bevonult Jeruzsálembe, az egész város izgatottságtól remegve kérdezte: Ki ez?
11A nép azt felelte: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
12Jézus bement a templomba s kiűzte azokat, akik vásárt csaptak abban; a pénzváltó asztalokat és a galambárús állványokat pedig feldöntvén,
13azt mondotta nékik: Meg van irva: Az én házam imádságnak háza, ti pedig rablóbarlangot csináltatok abból!
14S vakok, sánták jöttek hozzá a templomba s ő meggyógyította azokat.
15A főpapok és írástudók azonban az ő csodadolgainak s a templomban ezt kiáltozó gyermekeknek láttára: Hozsanna a Dávid fiának! - haragra lobbantak
16s kérdőre vonták őt: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus azt felelte nékik: Igen. Hát sohase olvastátok: A kisdedek és csecsszopók szája dicsőít tégedet.
17És otthagyván őket, kiment a városból Betániába s az éjszakát ott töltötte.
18Koránreggel, a városba visszamenet, megéhezett
19s egy fügefát látván az út mellett, hozzáment, de azon levélnél egyebet nem talált s azt mondotta néki: Soha többé ne teremj gyümölcsöt! S a fügefa azonnal kiszáradt.
20Ennek láttára, a tanítványok csodálkozva kérdezték: Hogy száradt ki a fügefa ily hirtelen?
21Jézus azt felelte nékik: Bizony mondom nektek: ha hisztek s nem kételkedtek, nemcsak a fügefával teszitek ezt meg, hanem: ha azt mondjátok ennek a hegynek: Mozdulj, lódulj a tengerbe! - meglesz.
22S amit hittel kértek imádságotokban, megkapjátok.
23S mikor bement a templomba, a főpapok és a nép vénei hozzámentek tanítás közben és kérdőre vonták: Micsoda hatalomnál fogva cselekszed ezeket s ki adta néked ezt a hatalmat?
24Jézus azt felelte nékik: Én is kérdek egyet titőletek, és ha megfeleltek arra, én is megmondom nektek, hogy micsoda hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
25Honnét való volt a János avatása? Mennyből-e, avagy emberektől? Erre maguk között ígyen tanakodtak: Ha - úgymond - azt mondjuk: mennyből, rámondja: miért nem hittetek hát néki?
26Ha pedig azt|. mondjuk: emberektől, - jaj nekünk a néptől, mert Jánost mindnyájan prófétának tartották.
27Azt felelték hát Jézusnak: Nem tudjuk. Ő viszont azt mondta nékik: Úgy én sem mondom meg nektek, hogy micsoda hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
28Hát ehhez mit szóltok? Egy embernek két fia volt. Az egyikhez fordulva, így szólt: Fiam! Eredj, dolgozzál ma a szőlőben.
29Azt felelte: Nem megyek. De utóbb megbánta dolgát s elment.
30Aztán a másikhoz fordulva, ugyanazt mondta annak is. S az így felelt: Megyek, Uram! - de nem ment el.
31Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát? Azt felelték: Az első. Erre Jézus azt mondotta nékik: Bizony mondom nektek: a vámszedők és a parázna nők előbb jutnak be az Isten országába, mint ti.
32János az igazság útján jött hozzátok s nem hittetek néki. A vámszedők és a parázna nők ellenben hittek, sőt ti, ezt látva, még aztán sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.
33Halljatok más példázatot:i Egy gazda szőlőt ültetett, sövénykerítéssel körülvette, taposó gödröt vájt bele és kilátó tornyot épített benne, aztán szőlőmívesekre bízván azt, elutazott.
34Gyümölcs éréskor azonban elküldte szolgáit a szőlőmívesekhez, hogy beszedjék a termést.
35Ámde a szőlőmívesek megragadták a szolgáit s kit megvertek, kit megöltek, kit pedig agyonköveztek.
36Küldött újra más szolgákat, az előbbieknél többet, de éppen úgy bántak ezekkel is.
37Utoljára aztán elküldte hozzájuk a tulajdon fiát. A fiamat - úgymond - majd csak megbecsülik!
38A szőlőmívesek azonban, a fiú láttára összesúgtak: Ez az örökös! Jertek, öljük meg és vegyük el az örökségét.
39S megragadván, a szőlőből kidobták s megölték.
40Nos, ha megjön a szőlő gazdája, ugyan mit tesz ezekkel a szőlőmívesekkel?
41Azt felelték néki: Irgalmatlanul elveszti a gonosztevőket és más szőlőmívesekre bízza a szőlőjét, akik annakidejében beadják a termést.
42Jézus azt mondotta nékik: Hát sohasem olvastátok az írásban: Az építők megvetette kő lett a szegletkő. Az Úr munkája ez s csodálatos mi előttünk!
43Azért mondom nektek: elvétetik titőletek az Isten országa s oly népnek adatik, amely megtermi gyümölcsét.
44És aki e kőre esik, agyonzúzatik, akire pedig az esik, összemorzsolja azt.
45A főpapok s Írástudók, hallván a példázatait, megértették, hogy róluk szól.
46El is akarták fogatni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.