1Mert hasonló a mennyország a gazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe.
2S megegyezvén velük napi egy dénárban, kiküldte őket a szőlőjébe.
3Nyolc óra tájban újra kimenvén, más tétlenül ácsorgókat látott a piacon.
4Azoknak is azt mondotta: Menjetek ki ti is a szőlőbe, s ami igazság szerint jár, megadom nektek.
5S elmentek. Tizenkét, majd három óra tájban megint kiment s hasonlóképp cselekedett.
6Majd kimenvén öt óra tájban, más tétlenül ácsorgókat talált s megkérdezte őket: Miért ácsorogtok itt egész nap tétlenül?
7Azok azt felelték néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Erre azt mondotta nékik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, s ami igazság szerint jár, megkapjátok.
8Mikor aztán az est beállt, azt mondta a szőlősgazda a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat s add ki a bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig.
9Jöttek az öt órások s kaptak fejenként egy dénárt.
10Jöttek az elsők is s azt hitték, hogy többet kapnak, de azok is egy dénárt kaptak fejenként.
11És mikor felvették, zúgolódtak a gazda ellen.
12S azt mondták: Ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak s te azokat egy sorba tetted mivelünk, akik a nap terhét és hévségét nyögtük.
13Ő azonban egyikük felé fordulva így szólt: Barátom! Nem bánok veled igazságtalanul. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14Fogd a pénzed és menj! Én ez utolsónak épp annyit akarok adni, mint néked.
15Avagy nem szabad-é a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy azért öl az irigység tégedet, mivel én jó vagyok?
16Így lesznek az utolsók elsők, az elsők utolsók. Mert sok a hivatalos, de kevés a választott.
17Majd hogy elindult Jeruzsálembe, magához vette a tizenkét tanítványt magukban s azt mondta nékik útközben:
18Mostmár felmegyünk Jeruzsálembe. Az ember fia a főpapok és írástudók kezébe adatik; halálra ítélik
19s átadják a pogányoknak, hogy megcsúfolják, megostorozzák és megfeszítsék, de harmadnapon feltámad.
20Ekkor odament hozzá a Zebedeus-fiúk anyja fiaival együtt s leborult előtte, mintha valamire kérni akarná.
21Megkérdezte tőle: Mit akarsz? Az válaszolt: Engedd meg, hogy ez az én két fiam, az egyik jobb, a másik bal kezed felől üljön a te országodban!
22De Jézus azt mondta nékik: Nem tudjátok, hogy mit kértek. Megtudjátok-e inni azt a poharat, amelyet majd én megiszom! Azt felelték: Megtudjuk.
23Erre azt mondotta nékik: Az én poharamat ugyan megisszátok, de a jobb, avagy bal kezem felül való ülőhelyt megadni, nem az én dolgom; azoknak jut, akiknek azt az én atyám elkészítette.
24Ezt hallva, a többi tíz megütközött a két testvér kívánságán.
25De Jézus magához szólítván őket, azt mondta: Tudjátok, hogy a pogány népek fejedelmei zsarnokoskodnak és nagyjai hatalmaskodnak felettük.
26Nálatok nem így lesz. Aki nagy akar lenni köztetek, legyen cselédetek
27s aki első akar lenni köztetek, legyen szolgátok.
28Az emberfia sem azért jött, hogy szolgáltassa magát, hanem hogy szolgáljon s váltságul adja életét sokakért.
29Jerikóból eltávozván, sok nép követte őt
30És mikor két, az út mentén ülő vak hallotta, hogy Jézus arra megy, kiáltozott, mondván: Uram, Dávid fia! Könyörülj rajtunk.
31A nép csitította őket, hogy hallgassanak. De azok még jobban kiáltoztak, mondván: Uram, Dávid fia! Könyörülj rajtunk.
32Jézus megállt, előhívta s megkérdezte őket: Mit akartok? Mit tegyek veletek?
33S azok így feleltek: Azt Uram, hogy lássunk.
34Jézus megsajnálta őket, megérintette szemüket és azonnal megjött a szemük világa s követték öt.