1Épp ekkor jöttek a tanítványok Jézushoz s kérdezték: Ki nagyobb a mennyországban?
2Jézus odahívott egy kis gyermeket s közibük állatva,
3így szólt: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, nem mentek a mennyországba.
4Azért, aki olyan alázatos, mint ez a kis gyermek, az nagyobb a mennyországban.
5És aki befogad egy ily kis gyermeket az én nevemben, engemet fogad be.
6Aki pedig megbotránkoztat egyet e bennem hívő kisdedek közül, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének nyakára s belesüllyesztenék a tenger mélyébe.
7Jaj a világnak a botrányok miatt! A botrányok ugyan kikerülhetetlenek; de jaj a botránycsináló embernek!
8Ha tehát kezed vagy lábad botránkoztat, vágd le, dobd el. Jobb, ha sántán, avagy csonkán megyébe az életre, mint ha két kézzel, avagy két lábbal vettetel az örök tűzre.
9És ha szemed botránkoztat, vájd ki, dobd el. Jobb, ha félszemmel mégy be az életre, mintha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére.
10Vigyázzatok! Meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Bizony mondom nektek': mennyei őrangyalaik az én mennyei Atyámnál mindenkor meghallgatásra találnak.
11Az emberfia pedig azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.
12Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van s egy eltéved azok közül, nem hagyja-e ott a hegyek közt a kilencvenkilencet s nem megy-e keresni azt, amelyik eltévedt?
13És ha véletlenül megtalálja, bizony mondom, jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.
14Épp így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kisdedek közül.
15Ha pedig vetkezik ellened a te testvéred, menj s vedd elő négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a:estvéredet.
16Ha nem hallgat, végy magadhoz még egy vagy két társat, hogy minden ügy két vagy három tanú vallomása alapján intéztessék el.
17És ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, vedd olybá, mint pogányt vagy vámszedőt.
18Bizony mondom nektek: amit megkötöztök a földön, kötözve lesz a mennyben, amit megoldoztok a földön, oldozva lesz a mennyben.
19Újra mondom nektek: ha ketten köztetek mindenben egyetértenek a földön, bármit kérnek, az én mennyei Atyám megadja azt nékik.
20Mert ahol ketten, avagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
21Ekkor Péter hozzálépve, megkérdezte: Uram! Megbocsássak-e az én testvéremnek, ahányszor csak vét ellenem? Teszem fel: hétszer?
22Jézus azt felelte: Nem mondom: hétszer is, hanem: hetvenszerhétszer is.
23Azért: hasonló a mennyország a királyhoz, aki a szolgáival le akart számolni.
24Mikor belefogott a leszámolásba, hoztak elé egyet, aki tízezer talentummal tartozott néki.
25Minthogy pedig fizetni nem tudott, ura megparancsolta, hogy adják el őt, feleségét, gyermekeit és minden vagyonát, hogy kifizesse tartozását.
26A szolga térdre hullt s könyörgött: Uram! Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek néked.
27Az úr megsajnálta azt a szolgát s elengedvén adósságát, elbocsátotta őt.
28Ez a szolga eltávozván, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott néki. Megragadta, fojtogatta. Fizesd meg - úgymond - tartozásodat!
29Szolgatársa térdre hullt s könyörgött: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek néked.
30De az nem engedett, hanem fogta s börtönbe vetette, míg meg nem fizette a tartozását.
31Szolgatársai szemtanúi voltak az esetnek s elkeseredésükben elmentek és elmondták uruknak az egész dolgot.
32Erre annak ura előhívatta őt és azt mondta néki: Gonosz szolga! Könyörgő szavadra elengedtem minden tartozásodat.
33Nem kellett volna-e könyörülnöd néked is a te szolgatársadon, ahogy én is könyörültem rajtad?
34És ura nagy haragjában a hóhérok kezébe adta őt, míg meg nem fizette minden tartozását!
35Így tesz majd veletek az én mennyei Atyám is, ha egyen-egyen szívből meg nem bocsátótok testvéreiteknek.