Matthew 17MRUZ

1Hat nap múlva maga mellé vette Jézus Pétert, Jakabot s ennek testvérét Jánost és felvitte őket magukban egy magas hegyre.

2S elváltozott a szemük láttára. Arca úgy ragyogott, mint a nap, a ruhája pedig fehérlett, mint a fény.

3S látták, amint Mózes és Illés beszélgettek vele.

4Péter nem állta meg szó nélkül a dolgot s azt mondta Jézusnak: Uram! Jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, egyet néked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.

5S még beszéde közben fényes felhő borult rájuk s a felhőből e szózat hallatszott: Ez az én kedves fiam, én gyönyörűségem! Őrá hallgassatok.

6A tanítványok, ezt hallva, arcra borultak és nagyon megijedtek.

7De Jézus odament hozzájuk s megérintvén őket, azt mondta: Keljetek fel! Ne féljetek!

8S mikor kinyitották a szemüket, nem láttak senkit, csak Jézust egyedül.

9A hegyről lejövet, Jézus rájuk parancsolt, ezt mondván: Ne szóljatok senkinek e látomásról, míg az emberfia fel nem támad a halálból.

10Erre a tanítványai megkérdezték öt: Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?

11Jézus azt felelte nékik: Illés bizony eljön s helyreállít mindent.

12Sőt én azt mondom tinéktek, hogy Illés már eljött és nem ismerték meg, hanem kényük-kedvük szerint bántak vele. Az emberfia is így szenved majd tőlük.

13Most értették meg a tanítványok, hogy Avató Jánosról szólt nékik.

14Mikor pedig lejött a nép közé, egy ember ment hozzá s térdrehúllva

15kérte: Uram! Könyörülj az én fiamon. Holdkóros és nagy kínokat áll ki; hol a tűzbe, hol a vízbe esik.

16Elvittem tanítványaidhoz, de azok nem tudták meggyógyítani.

17Jézus azt felelte: Hitetlen és elfajult nemzetség! Meddig legyek még veletek? Meddig szíveljelek? Hozzátok ide!

18És Jézus keményen rászólt s az ördög kiment belőle, a fiú pedig meggyógyult attól az órától fogva.

19Ekkor a tanítványok külön Jézushoz járulva, megkérdezték őt: Miért nem tudtuk mi kiűzni?

20Jézus azt felelte nékik: Hitetlenségetek miatt. Bizony mondom nektek: Ha mustármagnyi hittel bírva mondjátok e hegynek: Menj innét amoda! - elmegy és semmi sem lesz lehetetlen nektek.

21Ezt a fajzat azonban csak imádsággal és a bőjtöléssel lehet kiűzni.

22Galileában járva pedig azt mondotta Jézus nékik: Az emberfia emberek kezébe adatik,

23megölik, de harmadnapra feltámad. És igen megszomorodtak.

24Mikor pedig Kapernaumba érkeztek, a didrakma-szedők Péterhez fordulva kérdezték: Nem fizeti meg a ti mesteriek a didrakmát?

25Azt felelte: Igen. S amint belépett a házba, Jézus elébevágva, kérdezte: Mit gondolsz Simon? Kiktől szednek a föld királyai vámot vagy adót, a fiaktól-e, avagy az idegenektől?

26Péter azt felelte: Az idegenektől. Úgy hát - monda néki Jézus - a fiak szabadok.

27De, hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj a tóhoz, vesd be a horgot, s azt a halat, amely legelőször ráakad, húzd ki s a száját felnyitván, egy státert találsz abban; vedd ki azt s add oda énértem s teérted.

Public Domain

Choose Translation

Switch translation for Matthew 17.

Reading Settings

Paragraph viewDisplay verses as flowing paragraphs instead of individual lines
Show verse numbersDisplay verse numbers inline
Red letterHighlight the words of Christ in red

Sign in to save your reading preferences across sessions.