1Ekkor a farizeusok és a szadduceusok odamentek hozzá s kísértésképp arra kérték, hogy mutasson nékik égi jelt.
2De ő azt felelte nékik: Estefelé azt mondjátok: Jó idő lesz, veres az ég.
3S korán reggel: Zivatar lesz, a borús ég veres. Képmutatók! Az ég színét megtudjátok ítélni1 és az idők jelét nem tudjátok megítélni?
4E gonosz, házasságtörő nemzetség jelt kíván, de nem adatik más jel néki, csak a Jónás jele. És otthagyván őket, tovább ment.
5És mikor a tanítványok átkeltek,a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
6Jézus pedig lelkűkre kötötte: Vigyázzatok! Őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától.
7Erre magukban töprengve, így szóltak: Bizonyosan azért figyelmeztet, mert nem hoztunk kenyeret magunkkal!
8Jézus észrevette ezt s megszólalt: Kicsinyhitűek! Mit töprengtek a miatt, hogy nincsen kenyeretek?
9Még most sem értitek a dolgot? Nem emlékeztek az ötezer ember kenyerére és arra, hogy hány kosárra valót szedtetek össze?
10Sem a négyezernek hét kenyerére és arra, hogy hány kosárra valót szedtetek össze?
11Hogy nem értitek hát, hogy nem kenyérre gondolva mondottam nektek: Őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától!
12Most aztán már megértették, hogy ö nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és a szadduceusok tanításától őrizkedjenek.
13Mikor Jézus Cezárea Filippi határát átlépte, ezt a kérdést intézte tanítványaihoz: Kinek mondják az emberek az embernek fiát?
14Azok azt felelték: Némelyek Avató Jánosnak, mások Illésnek; némelyek Jeremiásnak vagy a próféták valamelyikének.
15És ti, kérdé tovább, kinek mondotok engemet?
16Simon Péter azt felelte: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia!
17Erre Jézus azt mondotta néki: Boldog vagy te Simon, Barjona! Nem esendő ember jelentette ki ezt néked, hanem az én mennyei Atyám!
18Én pedig azt mondom néked. Te Péter vagy! S én erre a sziklára építem az én egyházamat és a pokol kapui sem vesznek diadalmat rajta.
19Néked adom a mennyország kulcsát. Amit megkötözöl a földön, kötözve lesz a mennyben, és amit megoldasz a földön, oldozva lesz a mennyben.
20Eztán ráparancsolt a tanítványokra, hogy meg ne mondják senkinek, hogy ő a Krisztus.
21Ettől fogva kezdte Jézus jelentgetni tanítványainak, hogy néki el kell mennie Jeruzsálembe, a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól sokat szenvednie, sőt megöletnie, de harmadnap feltámadnia.
22Erre Péter félrevonta s méltatlankodva szólt: Isten ments,-Uram! Lehetetlen ez.
23Ő viszont hátrafordulva, azt mondta Péternek: Vissza Sátán! Botránkoztatsz! A te eszed nem Isten, hanem ember dolgán jár.
24Tanítványainak pedig azt mondta: Aki követni akar engemet, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engemet.
25Aki meg akarja életét menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énértem, megtalálja azt.
26Mit ér az embernek, ha övé az egész világ, de lelke bűnhődik? Avagy mivel váltja meg a lelkét?
27Mert eljön az emberfia az ő Atyja dicsőségében angyalaival és akkor kinek-kinek megfizet cselekedetei szerint.
28Bizony, mondom nektek: vannak néhányan az itt állók között, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az embernek visszatérő fiát az ő országában.