1Ekkor fordultak hozzá a Jeruzsálemből jött farizeusok és Írástudók ezzel a kérdéssel:
2Miért szegik meg tanítványaid az őshagyományok rendelkezéseit. Mert ők nem mossák meg a kezüket kenyérevés előtt.
3Jézus viszont azt kérdezte tőlük: Hát ti miért szegitek meg az Isten parancsolatját hagyományotokért?
4Hisz Isten azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki szidalmazza atyját vagy anyját, halállal haljon meg.
5Szerintetek pedig: Aki azt mondja atyjának, vagy anyjának: „áldozatnak szántam, ami tőlem járna néked, annak nem róható fel, ha atyját vagy anyját nem is tiszteli.\
6S ezzel érvénytelenné tettétek az Isten parancsolatját hagyományotokért.
7Képmutatók! Jól jövendölte meg Ézsaiás rólatok:
8E nép ajkával tisztel engemet, De a szíve távol van éntőlem.
9Pedig hiába imádnak, Ha emberi tudományt és parancsolatokat tanítanak.
10S magához szólítván a népet, azt mondotta nékik: Hallgassatok ide s jegyezzétek meg jól!
11Nem az fertőzi meg az embert, ami a szájába bemegy, hanem az fertőzi meg, ami kijön a szájából.
12Ekkor odamentek hozzá a tanítványai s azt mondották néki: Tudod-e, hogy a farizeusok igéd hallatára megbotránkoztak?
13Érre azt felelte: Az a növény, amit nem az én mennyei Atyám ültetett, kitépetik.
14Hagyjátok őket! Vakvezető vakok ezek, pedig ha a vak vezeti a vakot, mind a kettő a verembe esik.
15Ekkor Péter szólalt meg és azt mondta néki: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot.
16Ő pedig így felelt: Hát még most sem értitek a dolgot?
17Nem tudjátok, hogy ami a szájba megy, az a gyomorba jut és a bélen át megy ki?
18Ami pedig a szájból jön, az a szívből ered s ez az, ami megfertőzi az embert.
19A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúzás, káromlás.
20Ez fertőzi meg az embert. A mosdatlan kézzel való evés ellenben nem fertőz meg senkit sem.
21Eltávozván onnét, Jézus Tirus és Szidon vidékére vonult.
22S ím egy annak határából jövő kanaáni asszony harsány hangon így kiáltott felé: Uram, Dávid fia! Könyörülj rajtam! Ördög gyötri a lányomat.
23De ö szóra sem méltatta. Sőt tanítványai hozzáfordulva, kérték őt: Bocsásd el - úgymond - útjára! Ne kiabáljon utánunk!
24És ő így válaszolt: Én csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldettem.
25Az asszony azonban odajött és e szókkal borult elébe: Uram! Segíts rajtam!
26Ő azonban azt mondotta néki: Nem volna szép, ha a gyermekek kenyerét elvennők, és kutyakölykök elé vetnők.
27De az asszony így válaszolt: Úgy van, Uram! És a kutyakölykök mégis esznek a gazdájuk asztaláról lehulló morzsákból.
28Erre Jézus azt mondotta néki: Asszony! Nagy a te hited! Legyen akaratod szerint. S leánya meggyógyuld attól az órától fogva.
29Onnét is távozván, Jézus a galileai tó partjához érkezett s felmenvén a hegyre, ott letelepedett.
30Tömérdek nép gyűlt köréje. A magukkal hozott sántákat, bénákat ' és sok más beteg embert pedig lerakták lábához s ö meggyógyította azokat,
31úgy hogy a nép álmélkodott, látván, hogy a némák beszélnek, a sánták járnak, a vakok látnak. S dicsőítették Izrael Istenét.
32Jézus pedig előszólítván tanítványait, azt mondta: Szívből szánom ezt a népet. Harmadnapja már, hogy velem vannak és nincs nékik mit enniök, éhen pedig nem akarom elbocsátani őket, hogy ki ne dőljenek útközben.
33A tanítványok azonban azt mondották néki: Hol szerzünk e pusztaságban ennyi népnek elegendő kenyeret?
34Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azt felelték: Hetes egy kevés halacskánk.
35Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjenek a földre
36s elővette a hét kenyeret és a halakat s hálát adván, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek.
37És ettek és jóllaktak mindnyájan, sőt hét teli kosárnyi fölös maradékot szedtek össze.
38Az étkezők pedig, az asszonyokon és a gyermekeken kívül, négyezerén voltak.
39Majd útra bocsátván a népet, hajóra szállt s átment Magdalának vidékére.