1Ez idő tájt hallott hírt Jézusról Heródes, a negyedes/e fejedelem
2és azt mondta szolgáinak: Ez Avató János! Az támadott fel holtából, innét a csodaereje.
3Heródes ugyanis, Jánost elfogatván, bilincsbe verette s tömlőébe vettette, testvérének felesége, Heródiás miatt.
4Mert János azt mondta néki: Nem szabad teneked vele együtt élned.
5Sőt meg is akarta öletni, de félt a néptől, mert prófétának tartották.
6Mikor azonban Heródes születése napját ünnepelték s Heródiás lánya táncolt őelőttük, Heródes beleszeretett
7s esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja néki.
8A lány, anyja rábeszélésére, azt mondta: Hozasd ide nékem egy tálban Avató Jánosnak a fejét.
9A királynak kedvét szegte ugyan ez a kérés, hanem azért esküje és vendégei miatt megparancsolta, hozzák el.
10S parancsára lefejezték Jánost a börtönben
11és elhozták fejét egy tálban s odaadták a leánynak, az meg odavitte az anyjának.
12János tanítványai pedig eljöttek, elvitték az ő holttestét s eltemették. Majd elmentek s elmondták a dolgot Jézusnak.
13Jézus a vett hírre, elhajózott onnét egymagában a pusztába. A városok népe azonban, amint ezt megtudta, utánament gyalogszerrel.
14És mikor partra szállt, a sok nép láttára, megesett a szíve rajtuk és meggyógyította a betegeiket.
15Hanem alkonyatkor odamentek hozzá a tanítványai s azt mondták: Puszta hely ez! Az idő is későre jár. Bocsásd el a népet! Hadd menjenek a falvakba eleséget venni.
16Ámde Jézus azt felelte nékik: Nem kell elmenniök. Adjatok ti enni nékik.
17De ők azt mondották néki: Nincs egyebünk öt kenyérnél és két halnál.
18Erre Jézus így szólt: Hozzátok ide!
19És kiadván a parancsot, hogy a nép telepedjék le a fűre, elővette az öt kenyeret és két halat s az égre tekintve, megáldotta, megtörte és odaadta a kenyeret a tanítványoknak, a tanítványok pedig a népnek.
20Ettek s jóllaktak mindnyájan, sőt tizenkét teli kosárnyi maradékot szedtek össze.
21Az étkezők, a gyermekeket és az asszonyokat nem számítva, mintegy ötezerén voltak.
22Ezután nyomban sürgette tanítványait, hogy szálljanak hajóra s menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő a népet elbocsátja.
23S ő a népet elbocsátván, egymagában a hegyre ment imádkozni. Az est beálltával egyedül volt ottan.
24A hajó ekkor már a tó közepe felé járt, s hullámok hányták, vetették, mert szembe fújt a szél.
25De Jézus szürkület tájban, a tó vizén járva, utolérte őket.
26A tanítványok látván, hogy ő a tavon jár, megijedtek s összesúgtak: Kísértet! S ijedtükben kiáltoztak.
27De Jézus azonnal megszólalt és azt mondta nékik: Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!
28Erre Péter azt felelte néki: Uram! Ha te vagy az, parancsolj magadhoz a vizén.
29Ő pedig azt mondta: Jere! S Péter kiszállt a hajóból és a vizen járva, Jézus felé indult.
30Hanem a vihar láttára megijedt és mikor merülni kezdett, felkiáltott: Uram! Segíts!
31Jézus rögtön kinyújtván a kezét, megragadta és azt mondta néki: Kicsinyhitű! Miért kételkedtél?
32S amint a hajóba léptek, a szél elállt.
33A hajó népe pedig odament és e szókkal borúit eléje: Bizony, bizony, Isten fia vagy te!
34Átkelvén a túlsó partra, a Genezáret földjére jutottak.
35S amint az odavaló nép ráismert, üzenetet küldtek az egész környékbe s odahoztak hozzá minden beteget
36s kérten kérték, hogy legalább a ruhája csücskét érinthessék. És aki megérintette, meggyógyult.