1Jézus még aznap elment hazulról s leült a tó partján.
2De mert igen sok nép gyülekezett hozzá, beszállt a hajóba s ott telepedett le; a nép pedig a parton állt.
3S mondott nekik sok-sok példázatot.
4A magvető - úgymond - vetni ment. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, felették,
5némelyik meg köves helyre esett, ahol nem volt elegendő földje és mert nem volt elég mélyen a földben, hamarosan kikelt.
6S mikor a nap felkelt, lesült s mert gyökere nem volt, kiszáradt.
7Némely pedig tövis közé esett és mikor a tövis megnőtt, elfojtotta.
8De némelyik a jó földbe esett és ki száz, ki hatvan, ki meg harmincannyi magot adott.
9Akinek halló füle van, hallja.
10Ekkor odamentek hozzá a tanítványai s megkérdezték: Miért beszélsz nékik példázatokban?
11Azt felelte nékik: Nektek megadatott a tehetség, hogy megértsétek a mennyország titkait, ezeknek ellenben nem adatott meg.
12Akinek van, annak adatik, és bővölködni fog; akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
13Azért szólok példázatokban hozzájuk, mert van szemük s még sem látnak, van fülük s mégsem hallanak, nem is értenek.
14S beteljesedik rajtuk Ézsaiásnak eme mondása: Van fületek s nem figyeltek, Van szemetek és nem láttok.
15Megátalkodott egy nép ez! A fülét bedugta, A szemét behunyta, Hogy szeme ne lásson, A füle ne halljon, Szíve ne erezzen, meg ne térjen És meg ne gyógyítsam.
16De a ti szemetek boldog, mert lát, s fületek is, mert hall.
17Bizony mondom nektek: sok próféta s igaz ember kívánta látni, amit ti láttok s nem látta és kívánta hallani, amit ti hallotok s nem hallotta.
18Halljátok meg tehát a magvetőről szóló példázat értelmét:
19Van, aki hallja a mennyország igéjét, de nem érti. Jön a gonosz, kikapja a szívébe vetett magot. Ez az útfélre vetett mag.
20A köves helyre vetett mag pedig: aki az igét hallgatja, s hirtelen örömmel fogadja,
21de nincs gyökere benne: ide-oda hajlik s ha az ige miatt üt a nyomorúság vagy az üldözés órája, azonnal megbotránkozik.
22A tövis közé vetett mag pedig: aki az igét hallgatja, de a világ gondja s a gazdagság csalárdsága elfojtja az igét s terméketlen marad.
23Végre a jó földbe vetett mag: aki az igét hallgatja s megérti; ez aztán terem is, ki száz, ki hatvan, ki meg harmincannyi magot.
24Mondott más példázatot is nékik: Hasonló - úgymond - a mennyország ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe.
25De míg az emberek aludtak, eljött ellensége s konkolyt szórt a búza közé, azután odébb állt.
26Ám mikor a vetés megnőtt s meghozta a termést, a konkoly is meglátszott.
27Ekkor előállottak a gazda cselédei s azt mondták: Uram! Nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét hát a konkoly benne?
28Azt felelte nékik: Ellenség műve ez! Erre a cselédek azt mondták: Parancsolod talán, hogy elmenjünk s összeszedjük?
29De ő így válaszolt: Nem; mert konkolyszedés közben a búzát is kitépnétek.
30Hadd nőjenek együtt aratásig s aratáskor meghagyom az aratóknak: szedjétek előbb össze a konkolyt s kössétek kévékbe tűzrevalónak, a búzát pedig takarítsátok csűrömbe.
31Más példázatot is mondott nékik: Hasonló - úgymond - a mennyország a mustármaghoz, amelyet az ember vesz s elvet földjébe.
32Minden magnál kisebb ugyan, de ha megnő, legnagyobb a vetemények között, sőt akkora fa lesz belőle, hogy rászállnak az ég madarai s fészket raknak ágaira.
33S még más példázatot mondott nékik: Hasonló a mennyország a kovászhoz, amelyet az asszony vesz s beletesz három mérce búzalisztbe, hogy jól megkelessze azt.
34Jézus mindezt példázatban mondta el a népnek és példázat nélkül egy szót sem szólt hozzájuk,
35hogy beteljesedjék a próféta eme mondása: Példázatra nyitom meg ajkamat. Napfényre hozom, ami rejtve volt világkezdet óta.
36Azután elbocsátotta a népet s hazament. Tanítványai azonban felkeresték s kérték: Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot.
37És megmagyarázta. A jó mag vetője az emberfia.
38A szántóföld a világ. A jó mag a mennyország fiai; a konkoly a gonosz fiai.
39A konkolyvető ellenség az ördög; az aratás a világ vége s az aratók az angyalok.
40Azért, amiként a konkolyt összegyűjtik s megégetik, úgy lesz a világ végén is.
41Az emberfia elküldi az ő angyalait s azok összeszednek az ő országából minden botrányt s gonosztévőt
42és bevetik a tüzes kemencébe. Lesz ott sírás és fogcsikorgatás!
43Akkor az igazak ragyognak, mint a nap, Atyjuk országában. Akinek halló füle van, hallja.
44Szintúgy: hasonló a mennyország a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet a megtaláló eldug s afeletti örömében megy és eladván mindenét azt a szántóföldet megveszi.
45Szintúgy: hasonló a mennyország a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keres
46s egy drágagyöngyöt találván, megy, eladja mindenét és azt megveszi.
47Szintúgy: hasonló a mennyország a tengerbe vetett mindenféle halat fogó hálóhoz,
48amelyet, ha megtelt, kihúznak a partra s mellé ülve, varsába szedik a fogás javát, a hitványát pedig eldobják.
49így lesz a világ végén is. Eljönnek az angyalok és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül
50s bevetik a tüzes kemencébe. Lesz ott sírás és fogcsikorgatás!
51Megértettétek ezt? Azt felelték: Igen, Uram!
52Ő pedig azt mondta nékik: Azért a mennyország dolgára megoktatott írástudó hasonló az olyan gazdához, aki kincstárából újat és régit szed elő.
53E példázatokat elmondván, Jézus elment onnét.
54Hazaérve, tanította őket zsinagógájukban, úgy, hogy álmélkodva kérdtek: Hogy jutott ez e bölcsességhez és hatalomhoz?
55Nem ez-é amaz ácsmester fia? Nem az ő anyja-e Mária és nem. az ő testvérei-e Jakab, meg József és Simon, meg Júdás?
56S nem idevalók-e az ő nőtestvérei is mindnyájan? Hogy jutott mindehhez?
57S megbotránkoztak ő benne. Jézus pedig azt mondotta nékik: A prófétát nem becsmérlik csak a maga hazájában és házában.
58Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.