1Ez időtájt Jézus éppen szombatnapon ment keresztül a gabonavetésen s a tanítványai, minthogy megéheztek, elkezdték a kalászokat tépni és enni.
2A farizeusok ezt látván, azt mondották néki: Nézd! A te tanítványaid szombatnapon tilos dolgot tesznek.
3Ő azonban azt felelte nékik: Nem olvastátok-é, mit tett Dávid, mikor szolgaival együtt megéhezett?
4Bement az Isten házába és megette a szent kenyereket, amiket nem lett volna szabad sem néki, sem szolgáinak megenni, csakis a papoknak.
5Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy a papok szombatnapon a templomban törik meg a szombatot és mégsem vetkeznek?
6Én pedig azt mondom nektek: a templomnál nagyobb van itt!
7Bizony, ha tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! - nem kárhoztatnátok az ártatlanokat.
8Az emberfia ura a szombatnapnak is.
9S eltávozván onnét, bement zsinagógájukba,
10ahol egy béna kezű ember is volt. Mindjárt meg is kérdezték őt: Szabad-e szombatnapon gyógyítani? - hogy bevádolhassák.
11Ő azonban azt felelte nékik: Mélyítek az, aki egyetlenegy juhát, ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem húzza onnét?
12S nem drágább-e az ember a juhnál? Azért szombatnapon is szabad jót tenni.
13Azután odaszólt annak az, embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Kinyújtotta és az olyan ép lett, akárcsak a másik.
14Erre a farizeusok kimentek s elhatározták, hogy megölik.
15Ámde Jézus, megértvén a szándékukat, eltávozott onnét. A sok nép követte s ő azokat mind meggyógyította.
16De rájuk parancsolt, hogy a nyilvánosság előtt el ne árulják őt,
17hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta eme mondása:
18Ez az én szolgám, - az én választottam, Szivem szerelme és gyönyörűsége. Lelkem lelkébe lehelem S igazságot hirdet a népeknek.
19Nem verseng, és lármát nem üt, Szavától nem lesz hangos az utca,
20A megrepedt nádat ketté nem töri, A pislogó mécsnek lángját ki nem oltja, Míg az igazságot diadalra nem juttatja
21S az ő neve nem lesz a népek reménye.
22Ekkor egy vak s néma ördöngöst hoztak őhozzá. Meggyógyította. A vak és néma beszélt is, látott is.
23Az egész nép pedig álmélkodva mondta: Talán csak nem ez a Dávid fia?
24A farizeusok ellenben, ezt hallva, azt mondták: Ez bizony az ördögfejedelem, Belzebub által űzi ki az ördögöket.
25Jézus pedig a szívükbe látva, azt mondotta nékik: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul s minden város vagy ház, amely önmagával meghasonlik, ledől.
26Már pedig, ha sátán űzi ki a sátánt, úgy az önmagával meghasonlott; hogy állhatna meg hát az országa?
27És ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, ki által űzik ki a ti fiaitok? Így tehát ők maguk lesznek a ti bíráitok.
28Ha pedig az Isten lelke által űzöm ki az ördögöket, úgy bizonnyal eljött az Isten országa hozzátok.
29Vagy be tud-e menni valaki a hatalmas házába s el tudja-e rabolni holmiját, ha előbb meg nem kötözi azt a hatalmast s úgy nem rabolja ki házát.
30Aki nincs énvelem, énellenem van az és aki nem gyűjt énvelem, tékozol az.
31Azért azt mondom tinéktek: minden bűn s káromlás megbocsáttatik, de a Szent Lélek káromlása nem bocsáttatik meg.
32S ha valaki az emberfiát káromolja, bocsánatot nyer az, de~az, aki a Szent Lelket káromolja, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a más világon.
33Vagy jó a fa s akkor jó a gyümölcse is, vagy rossz a fa, akkor rossz a gyümölcse is, mert a fát gyümölcséről lehet megismerni.
34Mérges kigyófajzat! Hogy tudnátok jót mondani, ha gonoszok vagytok? A szív teljességéből szól a száj.
35A jó ember jó kincséből jót szed elő, a gonosz ember pedig gonosz kincséből gonoszát szed elő.
36Én pedig azt mondom nektek: az embernek minden hitvány beszédéért számot kell adnia az Ítélet napján.
37Mert a beszédedért igazittatol meg és a beszédedért kárhoztató! el.
38Erre azt felelte néki némely farizeus s írástudó: Mester! Jelt szeretnénk tőled látni.
39De ő így válaszolt nékik: E gonosz és házasságtörő nemzetség jelt kivan; de nem adatik más jel néki, csak a Jónás prófétának jele.
40Mert valamint Jónás három nap és három éjjel volt a cethalnak gyomrában, úgy az emberfia is három nap és három éjjel lesz a föld keblében.
41A ninivei férfiak együtt állnak ki e nemzetséggel ítéletre és elkárhoztatják azt, mert ők megtértek a Jónás beszédére; pedig itt nagyobb van Jónásnál.
42Délnek királynéja együtt áll ki ítéletre e nemzetséggel és elkárhoztatja azt, mert ő eljött a világ széléről, hogy hallgassa Salamonnak bölcsességét; pedig itt nagyobb van Salamonnál is.
43Mikor a rossz lélek kimegy az emberből, sivár helyeken barangol; nyugalmat keres s nem talál.
44Akkor aztán így szól: Visszatérek elhagyott lakomba. S ha megjövet üresen, kisöpörve, kitisztogatva találja,
45egyet fordul, hoz magával más hét lelket, nálánál gonoszabbakat, beköltöznek, s ott lakoznak. S annak az embernek végül is rosszabb dolga lesz, mint első ízben volt. Ez a sors vár e nemzetségre is.
46Még beszélt a néphez, mikor az ő anyja s testvérei kint állva, keresték, hogy beszéljenek vele.
47Egy valaki tudtára is adta: Anyád s testvéreid kint állnak és szeretnének beszélni teveled.
48Ő azonban így felelt a hírmondónak: Ki az én anyám? Kik az én testvéreim?
49S tanítványaira mutatva így szólt: Ezek az én anyám s testvéreim!
50Aki az én mennyei Atyámnak akaratját teszi, az az én fiú- és leány-testvérem, az az én anyám.