1A tizenkét tanítványnak adott utasítás végeztével, Jézus elment onnét, hogy hirdesse az igét az ő városaikban.
2János pedig, mikor a fogságban értesült a Krisztus dolgáról, elküldte két tanítványát
3s megkérdeztette őt: Te vagy ama várva-várt, avagy mást várjunk?
4Jézus azt felelte nékik: Menjetek és adjátok tudtára Jánosnak, amit hallotok és láttok:
5a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak, feltámadnak és a szegényeknek az evangéliom hirdettetik.
6Boldog, aki bennem meg nem botránkozik!
7Távozásuk után pedig Jánosról kezdett beszélni a népnek:
8Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádat látni?
9Nos, miért mentetek ki? Finomruhás embert látni? De hisz a finomruhások a királyi palotákban laknak! Miért mentetek hát ki? Prófétát látni? Sőt azt mondom nektek: prófétánál is nagyobbat.
10Róla van megírva: Elküldöm előtted az én követemet, Aki utat készít néked.
11Bizony mondom nektek: asszonytól szültek közt nem támadt nagyobb próféta Avató Jánosnál; de a mennyországban a kisebb is nagyobb őnála.
12Avató János korától fogva ugyanis mind máig a mennyország ostroma foly s az ostromlók veszik be azt.
13Mert az összes próféták, a törvény is Jánosig szóltak.
14Különben, ha nektek úgy tetszik: ő ama várva-várt Illés.
15Akinek halló füle van, hallja.
16De mihez is hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonló a piacon ülő s társaikra imígy kiabáló gyermekekhez:
17Fuvoláztunk nektek és nem táncoltatok, Gyászdalt énekeltünk és nem jajgattatok.
18Jött János és sem nem evett, sem nem ivott s azt mondották: az ördög szállta meg.
19Jött az emberfia, eszik is, iszik is s azt mondják: Ki, a falánk, az iszákos, a vámszedők s a bűnösök barátja. De a bölcsességet igazolták annak cselekedetei.
20S elkezdte dorgálni ama városokat, ahol az ő legtöbb csodája történt, minthogy nem tértek meg:
21Jaj néked Korazin! Jaj néked Betsaida! Ha Tiruszban vagy Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, mély gyászt öltve, rég megtértek volna.
22Egyébként azt mondom nektek: jobb dolga lesz Tirusznak és Szidonnak az ítélet napján, mint nektek.
23És te Kápernáum, aki az égig magasztaltattál fel, a pokolig levettetel. Mert, ha Sodomában történtek volna a csodák, amelyek benned történtek, még ma is meg volna.
24Egyébként azt mondom nektek: jobb dolga lesz Sodomának az ítélet napján, mint néked.
25Ez igék is ekkor hangzottak el a Jézus ajkáról: Atyám! Mennynek, földnek Ura! Hálát adok néked, hogy ezt elrejtetted a bölcsek s okosak elöl, és megjelentetted a kisdedeknek.
26Igen, Atyám! Mert így tetszett néked.
27Az én Atyám teljhatalmat adott nékem. Ki a Fiú? - azt nem tudja senki, csak az Atya. Ki. az Atya? - azt sem tudja senki, csak a Fiú, s akinek a Fiú meg akarja jelenteni.
28Jöjjetek én hozzám mindnyájan ti megfáradt és megterhelt lelkek! Nálam megnyugosztok.
29Vegyétek fel magatokra az én igám s tanuljatok tőlem szelídséget és alázatosságot S megnyugvást találtok.
30Az én igám gyönyörűséges, S az én terhem könnyű.