Mark 8
1 Ez időtájt újra tömérdek nép vette körül s nem volt mit enniük, azért előszólítván tanítványait, azt mondotta nékik:
2 Szívből szánom ezt a népet. Harmadnapja már, hogy velem vannak s egy betevő falatjuk sincsen.
3 a pedig étlen bocsátom haza őket, kidőlnek útközben, hiszen egyik-másik messziről jött.
4 Erre a tanítványai azt felelték néki: De hát honnét tudná az ember e népet jól tartani kenyérrel itt a pusztában?
5 Erre megkérdezte őket: Hány kenyeretek van? Azt felelték, hogy: Hét.
6 Ekkor megparancsolta a népnek, hogy telepedjenek a földre. Azután elővette a hét kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy tegyék a nép elé. És eléjük tették.
7 De volt egy kevés halacskájuk is. Megáldotta s azokat is eléjük tétette.
8 Ettek, jóllaktak és hét kosárnyi fölös maradékot szedtek össze.
9 Az étkezők mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket.
10 S nyomban hajóra szállva tanítványaival elment a Dalmanuta vidékére.
11 A farizeusok oda is kijöttek s kezdtek vele vitatkozni, sőt kísértésképpen mennyei jelt követeltek tőle.
12 Ő pedig felsóhajtva, így szólt: Miért kiván jelt e nemzetség? Bizony mondom néktek: nem adatik jel e nemzetségnek.
13 És otthagyva őket, megint hajóra szállt s a túlsó partra ment.
14 Hanem, - elfelejtettek kenyeret vinni magukkal s nem volt náluk egy kenyérnél több a hajóban.
15 Jézus pedig lelkükre szólt: Vigyázzatok! Őrizkedjetek a farizeusok kovászától s a Heródes kovászától.
16 Ezen töprenkedve, maguk közt azt mondták: Pedig nincs kenyerünk!
17 Jézus észrevette ezt és azt mondotta nékik: Mit töprengtek azon, hogy nincs kenyeretek?
18 Hát még most sem fogjátok fel és nem értitek a dolgot? Még mindig kőkemény a ti szívetek? Van szemetek és nem láttok? Van fületek s nem, hallotok? És nem emlékeztek?
19 Mikor megtörtem az öt kenyeret ötezer embernek, hány kosárnyi fölös maradékot szedtetek össze? Azt felelték néki: Tizenkettőt.
20 Hát mikor a hetet törtem meg négyezer embernek, hány kosárnyi fölös maradékot szedtetek össze? Azt felelték: Hetet.
21 Ekkor azt mondotta nékik: S még sem értitek a dolgot?
22 Eközben elérték Betsaidát s ott egy vakot hoztak hozzá s kérten kérték: érintse meg.
23 Es ő kézenfogva, kivezette azt a vakot a faluból s megkenvén nyállal a szemét, kezét rávetette s megkérdezte, ha lát-e valamit?
24 Az feltekintve, szólt: Látom az embereket, látom mintha fák volnának, járni.
25 Aztán kezét újra a szemére tette s nézetté. És a vak meggyógyult, mindent tisztán látott.
26 Erre hazaküldte, mondván: Még a faluba se menj be s ne is szólj senkinek!
27 Ezután Jézus elment tanítványaival a Cezárea Filippi körül fekvő falvakba és útközben ezt a kérdést intézte hozzájuk: Kinek mond a nép engemet?
28 Azok azt feleltek: Avató Jánosnak, mások meg Illésnek, mások viszont a próféták valamelyikének.
29 Es ti, - kérdé tovább - kinek mondotok engemet? Péter azt felelte néki: Te vagy a Krisztus!
30 De ő erősen rájuk parancsolt, hogy ne mondják ezt róla senkinek.
31 Majd tudtukra adta, hogy az emberfiának sokat kell szenvednie; a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól megvettetnie, megöletnie, de harmadnapra feltámadnia.
32 És ezt nyíltan megmondotta. Ekkor Péter félrevonta s szemrehányással illette.
33 Ő azonban tanítványai felé fordulva, erősen rászólt Péterre: Vissza Sátán! A te eszed nem Isten, hanem ember dolgán jár.
34 Majd előszólítván a népet tanítványaival együtt, szólt hozzájuk: Aki követni akar engemet, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét s úgy kövessen engem,
35 Aki megakarja menteni életét, elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem és az evangéliomért, megmenti azt.
36 Mit ér az embernek, ha övé az egész világ, de lelke bűnhődik?
37 Avagy mivel váltja meg a lelkét?
38 Aki szégyel engemet és beszédemet e házasságtörő, bűnös nemzetség közül, az emberfia is szégyelni fogja azt, mikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.