1Ekkor a Jeruzsálemből hozzájött farizeusok és néhány írástudó,
2látván, hogy némelyik tanítványa közönséges, azaz mosdatlan kézzel eszi a kenyeret szemrehányással illette.
3A farizeusok ugyanis, sőt a zsidók általában az ősi hagyományt pontosan megtartva, nem esznek, míg jól meg nem mossák kezüket
4s a piacról jövet sem esznek, míg meg nem fürödnek és sok más egyéb hagyományhoz szigorúan ragaszkodnak: például a poharak, korsók, rézedények, ágyak megmosásához.
5Azért megkérdezték őt a farizeusok és írástudók: Miért nem ragaszkodnak a te tanítványaid az ősi szokásokhoz, miért esznek mosdatlan kézzel?
6Ő így felelt nékik: Jól jövendölte meg Ézsaiás próféta rólatok, képmutatókról az írás szerint: Ez a nép ajkával tisztel engemet, De a szíve távol van éntőlem.
7Pedig hiába imádnak, Ha emberi tudományt és parancsolatokat tanítanak.
8Ti az Isten törvényét mellőzve, konokul ragaszkodtok az emberi hagyományokhoz. A korsókat, poharakat megmossátok és sok effélét cselekedtek.
9Majd azt mondta nékik: Szépszerivel eltörlitek az Isten tőrvényét, hogy megtartsátok a ti hagyományotokat.
10Ugyebár, Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
11Szerintetek pedig, aki azt mondja atyjának, avagy anyjának: Korbán, vagyis áldozatra szánt ajándék, ami tőlem járna néked,
12akkor már nem engeditek meg, hogy atyjával, avagy anyjával valami jót tegyen.
13így teszitek érvénytelenné az Istennek igéjét a magatokhirdette hagyománynyal. És ez csak egy a sok példa közül.
14Majd újra magához szólítván a népet, azt mondotta nékik: Halgassatok rám mindnyájan s jegyezzétek meg jól:
15ami kívülről megy be az emberbe, bármi legyen is az, nem fertőzi meg őt, hanem ami az emberből jön ki, az fertőzi meg őt.
16Akinek halló füle van, hallja.
17Mikor aztán a népet otthagyva, hazament, megkérdezték tanítványai a példázat dolgában.
18És ő azt felelte nékik: Hát ti is ennyire tudatlanok vagytok? Nem tudjátok, hogy ami kívülről megy be az emberbe, bármi légyen is az, nem fertőzi meg őt,
19mert az nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, onnét meg a bélbe s az minden eledelt kitisztít.
20S hozzátette: Ami az emberből jön ki, az fertőzi meg az embert.
21Mert belülről, az ember szívéből ered a gonosz gondolat, a paráznaság, a lopás, a gyilkosság,
22a házasságtörés, a telhetetlenség, a gonoszság, az álnokság, a szemérmetlenség, az irigység, a káromlás, a kevélység, a bolondság.
23Mind e rossz belülről ered és megfertőzi az embert.
24Ezzel felkelt s elment onnét Tírusz és Szídon vidékére, s ott betérve egy házba, szerette volna, ha észre nem veszik, de nem tudott elrejtőzni.
25Mert egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, mihelyt hírt hallott felőle, odajött és lába elé borult.
26Ez az asszony szirofeniciai származású görög nő volt s kérten-kérte őt, hogy űzze ki az ördögöt lányából.
27Ámde Jézus azt mondotta néki: Hagyj békét! Előbb a gyermekekről kell gondoskodnunk. Nem is volna helyénvaló dolog, ha elvennők a kenyeret a gyermekektől és a kutyakölykök elé vetnők.
28De az asszony így válaszolt: Úgy van Uram! De hiszen a kutyakölykök is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.
29Erre azt mondotta néki: Ezért a szavadért, eredj! Kiment az ördög lányodból.
30S hazatérve, ágyban fekvő lányát az ördögtől megszabadítva találta.
31Tírusz és Szídon vidékéről távozván, a Dekapoliszon keresztül a galileai tóhoz ment.
32Itt pedig egy botnyelvű süketet hoztak hozzá és kérten-kérték, vesse rá a kezét.
33S ő azt egymagában a nép közül kivezetvén, ujját a fülébe dugta, nyelvét pedig nyálával megkente,
34aztán szemét felvetve az égre, fohászkodott s azt mondotta néki: Effata! azaz: Nyílj meg!
35Erre füle tüstént megnyílt, nyelve köteléke megoldódott és rendesen beszélt.
36Ő pedig rájuk parancsolt, hogy ne szóljanak senkinek, ámde minél inkább tilalmazta, annál inkább híresztelték.
37S nagy álmélkodásukban azt mondták: Minden dolgát jól intézi. A siketeknek hallását, a némáknak szavát adja vissza.