1Eltávozván onnét elment szülővárosába. Vele mentek tanítványai is.
2Szombatnapra kelve, tanítani kezdett a zsinagógában s nem egy hallgatója álmélkodva kérdezte? Hol vette ez ezt? Hogy jutott e bölcsességhez? Honnét e csodatettei?
3Nem ez-é ama bizonyon ácsmester, Mária fia a Jakab, József, Júdás és Simon testvérei? Nem idevalók-e nővérei is? És megbotránkoztak őbenne.
4Jézus pedig azt mondotta nékik: Nem becsmérlik a prófétát csak a maga szülővárosában, rokonai közt a házában.
5Nem is tudott ott egy csodát tenni csak néhány beteget gyógyított meg kézrátétellel.
6S csodálkozott hitetlenségüken. Aztán sorra járta a falvakat és tanított
7Maid előszólította a tizenkét tanítványt s kettesével útrabocsátotta őket. És megadva nékik a tisztátalan lelkek felett való hatalmat,
8lelkükre kötötte, hogy az útra boton kívül, semmit se vigyenek, se táskát, táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben,
9csakis sarut a lábukon s ne öltsenek két ruhát magukra.
10Majd azt mondta nékik: Ha betértek valamely házba, maradjatok ott mindaddig, míg tovább nem mentek.
11Ha nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, onnét elmenőben, verjétek le a port lábatokról - bizonyságul Ö ellenük. Bizony mondom néktek: könnyebb
12dolga lesz Sodomának avagy Gomorának az ítélet napján, mint annak a városnak.Erre elmentek s hirdették a megtérésnek igéjét.
13Kiűztek sok-sok ördögöt, megkentek s meggyógyítottak sok-sok beteget.
14Heródes király is hírt hallott róla, hiszen az ő neve igen híres volt már! - s azt mondta: Avató János támadt fel holtából, azért olyan csodás az ereje.
15Mások ellenben azt mondták, hogy ő Illés! Mások viszont, hogy ő próféta vagy valami prófétaféle!
16Heródes ellenben ezt hallva, így szólt: ő ama János, akit én lefejeztettem. Az támadt fel holtából.
17Ugyanez a Heródes fogatta el s vettette ugyanis börtönbe Jánost, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt,
18mert mikor ezzel összeállt, azt mondotta néki: Nem szabad tenéked együtt élned a testvéred feleségével.
19Ezért Heródiás János élete ellen tört és meg akarta öt öletni, de nem tehette meg,
20mert Heródes félt Jánostól, tudván, hogy ő igaz s szent férfiú, sőt vigyázott reá s sok dolgában kikérte, követte tanácsát s örömest hallgattam.
21Egy kedvező alkalommal azonban, mikor Heródes a maga születése napján lakomát adott a hadvezéreinek, főembereinek, s a galileai előkelőségnek
22a Heródiás lánya a terembe lépve, táncával elragadta őt és vendégeit, azt mondta a király leányának: Kérj, amit akarsz, megadom
23sőt esküvel fogadta néki: Bármit kérsz, ha mindjárt országom felét ís, magadom.
24A lány kiment s megkérdezte anyját; mit kérjek? Az Így felelt: Avató Jánosnak a fejét
25A lány nagy sietve, tüstént bement a királyhoz s előadta kívánságát: Hozd ide nékem rögtön Avató Jánosnak a fejét egy tálban,
26A király rendkívül szomorú lett ugyan, de esküje a vendégei miatt nem akarta néki kedvét szegni.
27Rögtön elküldte hát a hóhért és ráparancsolt, hogy hozza el a János fejét.
28Az el is ment s lefejezte Jánost a börtönben és elhozván a fejét egy tálban, átadta a lánynak, a lány pedig anyjának.
29Ezt hallva, tanítványai eljöttek, elvitték és sírboltba tették János holttestét.
30Az apostolok, visszatérve Jézushoz, beszámoltak néki minden tettükről s tanításukról.
31Ő pedig azt mondta nekik: Jertek velem magatokban a pusztába s pihenjetek meg egy kissé. Oly sok volt ugyanis a járókelő nép, hogy evésre sem maradt alkalmas idejük.
32Elmentek, hát hajón úgy magukban a pusztába.
33De távozásukat a nép észrevette, sokan reá is ismertek s gyalogszerrel utánuk tódulva minden városból, megelőzték őket.
34Partra szállva s a sok népet látva, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok s sok mindenre tanítgatta őket.
35De mert az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai s azt mondták: Puszta hely ez! Az idő is későre jár.
36Bocsásd el a népet! Hadd menjenek a szomszédos majorokba és falvakba eleséget venni maguknak, mert nincs ennivalójuk.
37Ö azonban azt felelte nékik: Adjatok ti nékik. Erre azt mondották: Elmenjünk tán s vegyünk vagy kétszáz dénár áru kenyeret s adjunk enni nekik.
38Ő azonban megkérdezte őket: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg! Megnézték s azt mondták: Öt és két halunk.
39Ekkor megparancsolta nékik, hogy telepítsék le az egész népet csoportonként a zöldelő pázsitra.
40Le is telepedtek csoportonként, százával, meg ötvenével.
41Erre elővette az öt kenyeret, meg a két halat és szemét az égre vetve, megáldotta, megtörte a kenyeret és odaadta tanítványainak, hogy tegyék a nép elé s elosztotta a két halat is mindannyiok között.
42Ettek s jóllaktak mindnyájan,
43sőt felszedtek tizenkét teli kosárnyi fölös maradékot a kenyérből s a halból is.
44Étkezett pedig mintegy ötezer férfiú.
45Eztán nyomban megsürgette a tanítványait, hogy szálljanak hajóra s Betsaidának tartva, menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő a népet elbocsátja.
46S elbocsátván Őket, a hegyre ment imádkozni.
47Az est beálltakor a hajó már a tó közepe felé járt, ő pedig egymagában a partról
48nézte Őket, amint küszködve eveztek, mert szembe fújt a szél. De úgy szürkületkor, a tó vizén járva, utólérte őket s el akart haladni mellettük.
49Azok pedig, mikor észrevették, hogy a tó vizén jár, kísértetnek vélték és felkiáltottak,
50mert mindnyájan látták s megijedtek. De ő azonnal megszólalt, mondván: Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!
51S mihelyt közéjük szállt a hajóba, a szél elállt. S most még inkább álmélkodtak,
52mert a kenyér dolgán nem okultak szívük keménysége miatt.
53Átkelvén, a Genezáret földére jutottak és kikötöttek.
54De amint a hajóból kiszálltak, a nép mindjárt ráismert.
55S szertefutottak az egész környéken s a hírhallás szerint igazodva, odahordták a betegeket ágyastul ahol éppen tartózkodott.
56S amely faluba, városba vagy majorba bement, kitették a betegeket a piacra s kérten kérték, hogy legalább a ruhája csücskét érinthessék meg. S ahányan megérintették, meggyógyultak.