Mark 6
1 Eltávozván onnét elment szülővárosába. Vele mentek tanítványai is.
2 Szombatnapra kelve, tanítani kezdett a zsinagógában s nem egy hallgatója álmélkodva kérdezte? Hol vette ez ezt? Hogy jutott e bölcsességhez? Honnét e csodatettei?
3 Nem ez-é ama bizonyon ácsmester, Mária fia a Jakab, József, Júdás és Simon testvérei? Nem idevalók-e nővérei is? És megbotránkoztak őbenne.
4 Jézus pedig azt mondotta nékik: Nem becsmérlik a prófétát csak a maga szülővárosában, rokonai közt a házában.
5 Nem is tudott ott egy csodát tenni csak néhány beteget gyógyított meg kézrátétellel.
6 S csodálkozott hitetlenségüken. Aztán sorra járta a falvakat és tanított
7 Maid előszólította a tizenkét tanítványt s kettesével útrabocsátotta őket. És megadva nékik a tisztátalan lelkek felett való hatalmat,
8 lelkükre kötötte, hogy az útra boton kívül, semmit se vigyenek, se táskát, táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben,
9 csakis sarut a lábukon s ne öltsenek két ruhát magukra.
10 Majd azt mondta nékik: Ha betértek valamely házba, maradjatok ott mindaddig, míg tovább nem mentek.
11 Ha nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, onnét elmenőben, verjétek le a port lábatokról - bizonyságul Ö ellenük. Bizony mondom néktek: könnyebb
12 dolga lesz Sodomának avagy Gomorának az ítélet napján, mint annak a városnak.Erre elmentek s hirdették a megtérésnek igéjét.
13 Kiűztek sok-sok ördögöt, megkentek s meggyógyítottak sok-sok beteget.
14 Heródes király is hírt hallott róla, hiszen az ő neve igen híres volt már! - s azt mondta: Avató János támadt fel holtából, azért olyan csodás az ereje.
15 Mások ellenben azt mondták, hogy ő Illés! Mások viszont, hogy ő próféta vagy valami prófétaféle!
16 Heródes ellenben ezt hallva, így szólt: ő ama János, akit én lefejeztettem. Az támadt fel holtából.
17 Ugyanez a Heródes fogatta el s vettette ugyanis börtönbe Jánost, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt,
18 mert mikor ezzel összeállt, azt mondotta néki: Nem szabad tenéked együtt élned a testvéred feleségével.
19 Ezért Heródiás János élete ellen tört és meg akarta öt öletni, de nem tehette meg,
20 mert Heródes félt Jánostól, tudván, hogy ő igaz s szent férfiú, sőt vigyázott reá s sok dolgában kikérte, követte tanácsát s örömest hallgattam.
21 Egy kedvező alkalommal azonban, mikor Heródes a maga születése napján lakomát adott a hadvezéreinek, főembereinek, s a galileai előkelőségnek
22 a Heródiás lánya a terembe lépve, táncával elragadta őt és vendégeit, azt mondta a király leányának: Kérj, amit akarsz, megadom
23 sőt esküvel fogadta néki: Bármit kérsz, ha mindjárt országom felét ís, magadom.
24 A lány kiment s megkérdezte anyját; mit kérjek? Az Így felelt: Avató Jánosnak a fejét
25 A lány nagy sietve, tüstént bement a királyhoz s előadta kívánságát: Hozd ide nékem rögtön Avató Jánosnak a fejét egy tálban,
26 A király rendkívül szomorú lett ugyan, de esküje a vendégei miatt nem akarta néki kedvét szegni.
27 Rögtön elküldte hát a hóhért és ráparancsolt, hogy hozza el a János fejét.
28 Az el is ment s lefejezte Jánost a börtönben és elhozván a fejét egy tálban, átadta a lánynak, a lány pedig anyjának.
29 Ezt hallva, tanítványai eljöttek, elvitték és sírboltba tették János holttestét.
30 Az apostolok, visszatérve Jézushoz, beszámoltak néki minden tettükről s tanításukról.
31 Ő pedig azt mondta nekik: Jertek velem magatokban a pusztába s pihenjetek meg egy kissé. Oly sok volt ugyanis a járókelő nép, hogy evésre sem maradt alkalmas idejük.
32 Elmentek, hát hajón úgy magukban a pusztába.
33 De távozásukat a nép észrevette, sokan reá is ismertek s gyalogszerrel utánuk tódulva minden városból, megelőzték őket.
34 Partra szállva s a sok népet látva, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok s sok mindenre tanítgatta őket.
35 De mert az idő már későre járt, odamentek hozzá a tanítványai s azt mondták: Puszta hely ez! Az idő is későre jár.
36 Bocsásd el a népet! Hadd menjenek a szomszédos majorokba és falvakba eleséget venni maguknak, mert nincs ennivalójuk.
37 Ö azonban azt felelte nékik: Adjatok ti nékik. Erre azt mondották: Elmenjünk tán s vegyünk vagy kétszáz dénár áru kenyeret s adjunk enni nekik.
38 Ő azonban megkérdezte őket: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg! Megnézték s azt mondták: Öt és két halunk.
39 Ekkor megparancsolta nékik, hogy telepítsék le az egész népet csoportonként a zöldelő pázsitra.
40 Le is telepedtek csoportonként, százával, meg ötvenével.
41 Erre elővette az öt kenyeret, meg a két halat és szemét az égre vetve, megáldotta, megtörte a kenyeret és odaadta tanítványainak, hogy tegyék a nép elé s elosztotta a két halat is mindannyiok között.
42 Ettek s jóllaktak mindnyájan,
43 sőt felszedtek tizenkét teli kosárnyi fölös maradékot a kenyérből s a halból is.
44 Étkezett pedig mintegy ötezer férfiú.
45 Eztán nyomban megsürgette a tanítványait, hogy szálljanak hajóra s Betsaidának tartva, menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő a népet elbocsátja.
46 S elbocsátván Őket, a hegyre ment imádkozni.
47 Az est beálltakor a hajó már a tó közepe felé járt, ő pedig egymagában a partról
48 nézte Őket, amint küszködve eveztek, mert szembe fújt a szél. De úgy szürkületkor, a tó vizén járva, utólérte őket s el akart haladni mellettük.
49 Azok pedig, mikor észrevették, hogy a tó vizén jár, kísértetnek vélték és felkiáltottak,
50 mert mindnyájan látták s megijedtek. De ő azonnal megszólalt, mondván: Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!
51 S mihelyt közéjük szállt a hajóba, a szél elállt. S most még inkább álmélkodtak,
52 mert a kenyér dolgán nem okultak szívük keménysége miatt.
53 Átkelvén, a Genezáret földére jutottak és kikötöttek.
54 De amint a hajóból kiszálltak, a nép mindjárt ráismert.
55 S szertefutottak az egész környéken s a hírhallás szerint igazodva, odahordták a betegeket ágyastul ahol éppen tartózkodott.
56 S amely faluba, városba vagy majorba bement, kitették a betegeket a piacra s kérten kérték, hogy legalább a ruhája csücskét érinthessék meg. S ahányan megérintették, meggyógyultak.