1S elmondta e példázatot nékik: Egy gazda szőlőt ültetett, sövénnyel bekerítette, taposógödröt vájt és kilátótornyot épített benne, aztán szőjőmivesek kezébe adván, elutazott
2Annak idejében pedig elküldte szolgáját a szőlőmívesekhez, hogy beszedje a szőlőtermésből neki járó részt
3Azok megragadták, megverték és üres kézzel bocsátották el szolgáját.
4Újra küldött egy más szolgát hozzájuk, azt meg kővel verték fejbe s megcsúfítva, visszaküldték.
5Küldött megint egy más szolgát, azt meg megölték. És még sok más szolgát küldött s azok közül kit megvertek, kit megöltek.
6Volt neki egy kedves fia is, azt is elküldte végül hozzájuk. A fiamat - úgymond - majd csak megbecsülik.
7A szőlőmívesek azonban össze súgtak-búgtak: Ez az örökös! Jertek öljük meg s a miénk lesz az örökség.
8Megragadták, megölték és a szőlőből kidobták.
9Nos, mit tesz a szőlő gazdája? Eljön és a szőlőmíveseket rakásra öleti s a szőlőjét másoknak adja ki.
10Nem olvastátok-é az írásban: Az építők megvetette kő lett a szegletkő
11Az Úr munkája ez S csodálatos mielőttünk!
12S szerették volna őt megfogni, de féltek a néptől. Tudták ugyanis, hogy róluk szólt a példa. Békét hagytak tehát néki s eltávozván,
13néhány farizeust s herodiánust küldtek el hozzá, hogy szaván fogják őt.
14Azok el is jöttek és azt mondták néki: Mester! tudjuk, hogy te igaz vagy és nem törődöl senkivel, mert te nem vagy személyválogató, hanem az Isten útjára valóban megoktatsz. Mondd: szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? Fizessünk-e vagy ne fizessünk?
15Ö azonban jól ismervén képmutató mivoltukat, így válaszolt nékik: Mit kísértgettek engemet? Adjatok ide egy dénárt, hadd lássam!
16Odaadtak néki és ő megkérdezte tőlük: Kinek a képe s címe ez? Azt felelték néki: A császáré.
17Erre Jézus azt mondotta nékik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené. S álmélkodtak rajta.
18Majd a feltámadástagadó szadduceusok jöttek s fordultak hozzá ezzel a kérdéssel:
19Mester! Mózes írta elénk: Ha valakinek a testvére meghal s feleséget igen, de gyermeket nem hagy maga után, akkor vegye annak testvére az ö feleségét s nemzzen utódot a testvérének.
20Nos, volt hét testvér. Az első megházasodott s meghalt a nélkül, hogy gyermek maradt volna utána.
21Ekkor a második vette, el az ő feleségét, de- az is meghalt anélkül, hogy gyermek maradt volna utána. Szintúgy a harmadik.
22Szóval mind a hét elvette s nem hagytak hátra gyermeket. Végre meghalt az asszony is.
23A feltámadáskor, ha majd feltámadnak, melyiküké lesz az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt.
24Jézus így válaszolt nékik: Tévelyegtek. Nem ismeritek sem az írást, sem az Istennek hatalmát.
25A feltámadáskor az emberek sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint a mennyei angyalok.
26A halottakról s azok feltámadásáról pedig nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló történetben, mit mondott az Isten Mózesnek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!
27Az Isten nem a halottak, hanem az élők Istene. Bizony nagyon tévelyegtek.
28Ekkor egyik írástudó, hallván vitatkozásukat s látván, hogy jól felelt nékik, e kérdéssel fordult hozzá: Melyik az első az összes parancsolatok közt?
29Jézus így válaszolt: Az első ez: Halljad Izrael! Az Úr, a mi Urunk Istenünk egy.
30Azért: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
31A második pedig ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Más, ezeknél nagyobb parancsolat nincsen.
32Es az írástudó azt mondotta néki: Jól van Mester! Igazán mondtad, hogy egy az Isten s rajta kívül nincs más.
33Szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből s teljes erőből s úgy szeretni a felebarátot, mint magunkat, előbbvaló minden égő és más áldozatnál.
34Erre Jézus látván, hogy okosan beszél, azt mondotta néki: Nem vagy messze Isten országától. Ettől fogva aztán senki sem merte őt megkérdezni.
35Majd a templomban való tanítása közben Jézus kérdezte: Mi alapon állítják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid fia?
36Hiszen Dávid maga mondta a Szentlélek által: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj jobb kezem felől. Amíg lábod zsámolyává teszem ellenségeidet.
37Ha Dávid Urának mondja a Krisztust, hogy lehet a fia? A tenger nép pedig örömest hallgatta.
38Ő pedig tanítás közben így szólott hozzájuk: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, szeretik a piacon való köszöntést
39a zsinagógákban az első székeket, a lakomákon az első helyeket,
40akik elharácsolják az özvegyek házát s tessék-lássék formán hosszan imádkoznak. Ezekre a legsúlyosabb büntetés vár.
41Aztán leült a persellyel szemben s nézte-nézte, amint a nép a pénzt a perselybe veti. A sok gazdag; sokat vetett bele.
42Mikor aztán egy szegény asszony jött s két fillért, vagyis egy kvadránst tett bele,
43előhívta a tanítványait és azt mondta nékik: Bizony mondom néktek, ez a szegény özvegyasszony többet vetett bele, \mint az összes perselyrakók,
44mert azok mindnyájan a maguk feleslegéből adtak, ő ellenben a maga szegénységéből mindenét, egész vagyonát vetetté be abba.