Mark 11
1 Közeledvén, Betfagénak és Betániának tartva, Jeruzsálemhez, az Olajfák hegyénél, elküldte két tanítványát
2 azt mondván nékik: menjetek a veletek szemben fekvő faluba s mindjárt, hogy bementek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még senki sem ült. Oldjátok el és vezessétek ide.
3 S ha kérdeznék, mit akartok vele, mondjátok: az Úrnak van rá szüksége s tüstént elengedik.
4 El is mentek s megtalálták a megkötött szamárcsikót a kapunál, kint a keresztútnál s eloldották.
5 Az ott álldogálók egyike másika azonban rájuk szólt: Miért oldjátok el a szamárcsikót?
6 Erre azok úgy feleltek, ahogy Jézus parancsolta s erre odaadták nékik.
7 S elvezették a szamárcsikót Jézushoz s ráterítve felső ruháikat, Jézus felült reá.
8 Sokan pedig az útra terítették a ruháikat, mások meg ágakat törtek a fákról s azokat szórták az útra.
9 Az előtte és utána menő nép pedig kiáltozott, mondván: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön!
10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak várva-várt országa! Hozsánna a magasságban!
11 És bement Jeruzsálembe, a templomba és mikor ott mindent körülnézett, az idő már későre járván, kiment a tizenkettővel.
12 Másnap, mikor Betániából távoztak, megéhezett
13 és messziről egy leveles fügefát látván, odament, hátha találna rajta valamit, de biz odaérve, azon levélnél egyebet nem talált, mert még nem jött el a fügeérésnek ideje.
14 Ekkor Jézus megszólalt és azt mondta a fügefának: Soha többé ne egyék senki gyümölcsöt terólad! Ezt a tanítványai is hallották.
15 Aztán megérkeztek Jeruzsálembe. Jézus bement a templomba és kiűzte azokat, akik vásárt csaptak abban; a pénzváltó asztalokat, galambárus állványokat pedig feldöntötte
16 és nem engedte meg, hogy szerdolgokat vigyenek a templomon keresztül.
17 Majd tanított s azt mondotta nékik: Nincsen-é megírva: Az én házamat imádságházának hívja minden nép. S ti rablóbarlangot csináltatok abból!
18 Ezt hallva, a főpapok és az írástudók tanakodtak, hogyan pusztítsák el, mert hát féltek tőle, mivelhogy az egész népet elragadta az ő tanítása.
19 Alkonyatkor aztán elhagyta a várost.
20 Korán reggel arra mentükben látták, hogy a fügefa gyökeréig kiszáradt.
21 Ekkor Péter, az esetre gondolva, megszólalt: Mester! Nézd csak, a megátkozott fügefa kiszáradt
22 Jézus így válaszolt nékik: Higyjetek Istenben!
23 Bizony mondom néktek: ha valaki azt mondja e hegynek: mozdulj s lódulj a tengerbe, s szívét kétség nem fogja el, hanem hiszi, hogy amit mond, meglesz, szava beteljesül.
24 Azért én azt mondom néktek: bármit kértek imádságotokban, higyjetek, hogy megkapjátok és megis kapjátok.
25 S mikor felállótok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa a ti vétkeiteket.
26 Mert ha nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
27 Aztán újra bementek Jeruzsálembe s mikor fel-alá járt a templomban, odamentek hozzá a főpapok, meg az írástudók s a vének
28 és kérdőre vonták; Micsoda hatalomnál fogva cselekszed ezeket s ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedjed?
29 Jézus így válaszolt nékik: Én is kérdek egyet tőletek. Feleljetek rá és megmondom néktek, hogy micsoda hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
30 A János avatása mennyből eredt-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem.
31 Erre maguk között ilyenformán tanakodtak:
32 Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja rá: miért nem hittetek hát néki? Ha pedig azt mondjuk: emberektől, jaj nékünk a néptől! Jánost ugyanis mindenki igaz prófétának tartotta.
33 Azt felelték hát Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus viszont azt mondotta nékik: Akkor én sem mondom meg, hogy micsoda hatalomnál fogva cselekszem ezeket.