1Közeledvén, Betfagénak és Betániának tartva, Jeruzsálemhez, az Olajfák hegyénél, elküldte két tanítványát
2azt mondván nékik: menjetek a veletek szemben fekvő faluba s mindjárt, hogy bementek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még senki sem ült. Oldjátok el és vezessétek ide.
3S ha kérdeznék, mit akartok vele, mondjátok: az Úrnak van rá szüksége s tüstént elengedik.
4El is mentek s megtalálták a megkötött szamárcsikót a kapunál, kint a keresztútnál s eloldották.
5Az ott álldogálók egyike másika azonban rájuk szólt: Miért oldjátok el a szamárcsikót?
6Erre azok úgy feleltek, ahogy Jézus parancsolta s erre odaadták nékik.
7S elvezették a szamárcsikót Jézushoz s ráterítve felső ruháikat, Jézus felült reá.
8Sokan pedig az útra terítették a ruháikat, mások meg ágakat törtek a fákról s azokat szórták az útra.
9Az előtte és utána menő nép pedig kiáltozott, mondván: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön!
10Áldott a mi atyánknak, Dávidnak várva-várt országa! Hozsánna a magasságban!
11És bement Jeruzsálembe, a templomba és mikor ott mindent körülnézett, az idő már későre járván, kiment a tizenkettővel.
12Másnap, mikor Betániából távoztak, megéhezett
13és messziről egy leveles fügefát látván, odament, hátha találna rajta valamit, de biz odaérve, azon levélnél egyebet nem talált, mert még nem jött el a fügeérésnek ideje.
14Ekkor Jézus megszólalt és azt mondta a fügefának: Soha többé ne egyék senki gyümölcsöt terólad! Ezt a tanítványai is hallották.
15Aztán megérkeztek Jeruzsálembe. Jézus bement a templomba és kiűzte azokat, akik vásárt csaptak abban; a pénzváltó asztalokat, galambárus állványokat pedig feldöntötte
16és nem engedte meg, hogy szerdolgokat vigyenek a templomon keresztül.
17Majd tanított s azt mondotta nékik: Nincsen-é megírva: Az én házamat imádságházának hívja minden nép. S ti rablóbarlangot csináltatok abból!
18Ezt hallva, a főpapok és az írástudók tanakodtak, hogyan pusztítsák el, mert hát féltek tőle, mivelhogy az egész népet elragadta az ő tanítása.
19Alkonyatkor aztán elhagyta a várost.
20Korán reggel arra mentükben látták, hogy a fügefa gyökeréig kiszáradt.
21Ekkor Péter, az esetre gondolva, megszólalt: Mester! Nézd csak, a megátkozott fügefa kiszáradt
22Jézus így válaszolt nékik: Higyjetek Istenben!
23Bizony mondom néktek: ha valaki azt mondja e hegynek: mozdulj s lódulj a tengerbe, s szívét kétség nem fogja el, hanem hiszi, hogy amit mond, meglesz, szava beteljesül.
24Azért én azt mondom néktek: bármit kértek imádságotokban, higyjetek, hogy megkapjátok és megis kapjátok.
25S mikor felállótok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa a ti vétkeiteket.
26Mert ha nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
27Aztán újra bementek Jeruzsálembe s mikor fel-alá járt a templomban, odamentek hozzá a főpapok, meg az írástudók s a vének
28és kérdőre vonták; Micsoda hatalomnál fogva cselekszed ezeket s ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedjed?
29Jézus így válaszolt nékik: Én is kérdek egyet tőletek. Feleljetek rá és megmondom néktek, hogy micsoda hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
30A János avatása mennyből eredt-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem.
31Erre maguk között ilyenformán tanakodtak:
32Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja rá: miért nem hittetek hát néki? Ha pedig azt mondjuk: emberektől, jaj nékünk a néptől! Jánost ugyanis mindenki igaz prófétának tartotta.
33Azt felelték hát Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus viszont azt mondotta nékik: Akkor én sem mondom meg, hogy micsoda hatalomnál fogva cselekszem ezeket.