1Útra keltek onnét, a Jordánnak túlsó partja mentén eljutottak judea földére. S újra sok nép tódult hozzá s ő szokása szerint tanította őket.
2Ekkor a farizeusok hozzáfordulva, kísértésképp megkérdezték őt: Elbocsáthatja-e a férj feleségét?
3Ő viszont azt kérdezte tőlük: Mit parancsolt néktek Mózes?
4Azt felelték: Mózes megengedte, hogy válólevelet irjank és úgy bocsássak el.
5Erre Jézus így válaszolt nékik: Mózes a ti kőszívetek miatt írta néktek e parancsolatot.
6De az Isten a teremtés kezdetétől fogva férfit s nőt alkotott.
7Azért: elhagyja az ember atyját és anyját s ragaszkodik a feleségéhez
8s a kettő, egy test lesz, úgy hogy többé nincs két, hanem csak egy test.
9Tehát: amit az Isten egybeszerkesztett, ember ne válassza ketté.
10Otthon viszont a tanítványai tették szóvá előtte a dolgot.
11S ő azt mondta nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el.
12És ha a feleség elhagyja a férjét s máshoz megy, házasságtörést követ el.
13Eközben kis gyermekeket hoztak hozzá, hogy megáldja őket, de a tanítványok rájuk támadtak.
14Ezt látva, Jézus megharagudott és azt mondta nékik: Engedjétek, hadd jöjjenek a kis gyermekek énhozzám s ne tiltsátok el őket éntőlem. Ilyeneké az Isten országa.
15Bizony mondom néktek: Aki nem kis gyermek módjára fogadja az Isten országát, semmiképpen nem megyen be abba.
16S magához ölelve s kezét rájuk téve, megáldotta őket.
17Utrakelvén, egy valaki hozzá futott s térdre hullva kérdezte: Jó mester! Mit tegyek, hogy örökké éljek?
18Jézus azt felelte néki: Miért mondasz engemet jónak? Senkisem jó, csak egy, az Isten.
19Ismered a parancsolatokat: Ne törj házasságot! Ne ölj! Ne lopj! Ne tégy hamis tanúbizonyságot! Ne rabolj! Tiszteld atyádat és anyádat!
20Az pedig így válaszolt néki: Mester! Mindezt ifjúságom óta megtartottam.
21Jézus szeretettel rátekintett és azt mondta néki: Egy hiányzik nálad. Menj! Add el minden vagyonodat és oszd szét a szegények közt s mennyei kincsed lesz. Azután jer és kövess engemet.
22Az ifjúnak kedvét szegte ez a tanács s nagy búsan távozott, mert sok jószága volt.
23Jézus pedig körültekintve, azt mondta tanítványainak: Mily nehezen jutnak be a gazdagok az Isten országába!
24A tanítványok pedig álmélkodtak a beszédén. De ő újra megszólalt és azt mondotta nékik: Fiaim! Mily nehezen jutnak be a gazdagságukban elbizakodottak Isten országába!
25Könnyebb a tevének a tűfokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.
26Erre azok még inkább elálmélkodtak és egymást kérdézték: Akkor hát ki üdvözülhet?
27Jézus rájuk tekintve, szólt: Az embereknél ez lehetetlen, de nem az Istenél. Az Istennél minden lehetséges.
28Ekkor Péter szólt hozzá: Lásd mi mindent odahagytunk s követtünk tégedet.
29Jézus azt felelte: Bizony mondom néktek: nincsen olyan, aki odahagyta házát, fiú- vagy leánytestvéreit, atyját, avagy anyját, feleségét, gyermekeit, avagy szántóföldjét énérettem és az evangéliomért,
30hogy százszor annyit ne kapna; most ebben a világban házat, fiú- s leánytestvért, anyát, gyermeket és szántóföldet, üldözések közben; a jövendő világban pedig örök életet.
31Sok első utolsó és sok utolsó első lesz.
32Útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus ment elöl. A többiek álmélkodva és félve követték. S újra maga mellé véve a tizenkét tanítványt, jövendő sorsáról kezdett beszélgetni velük.
33Mostmár - úgymond - felmegyünk Jeruzsálembe. Az emberfia a főpapok s az írástudók kezébe adatik, halálra ítélik, átadják a pogányoknak,
34megcsúfolják, megostorozzák, leköpdösik és megölik, de harmadnap feltámad.
35Ekkor odamentek hozzá Jakab és János, a Zebedeus fiai s azt mondták: Mester! Szeretnők, ha kérésünket meghallgatnád.
36Megkérdezte őket: Mit kívántok tőlem?
37Azt felelték: Engedd meg, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön a te dicsőségedben.
38Jézus így válaszolt nékik: Nem tudjátok, hogy mit kértek. Megtudjátok-e ti inni azt a poharat, amelyet én iszom? Kész vagytok-e beavattatni azzal az avatással, amellyel én beavattatom?
39Azt felelték: Kész vagyunk. Erre Jézus azt mondotta nékik: Az én poharamat ugyan megisszátok és az én avatásommal beavattattok,
40de a jobb, avagy balkezem felől való ülőhelyet nem én jelölöm ki, azoké lesz az, akiknek elkészítetett.
41Ezt hallva, a többi tíz megütközött Jakab s János kívánságán.
42Jézus pedig előszólítván őket, azt mondta: Tudjátok-e, hogy akik a pogány népek felett uralkodnak, azok zsarnokoskodnak felettük és az ő nagyjaik hatalmaskodnak felettük.
43De nálatok nem így lesz. Aki nagy akar lenni köztetek, legyen cselédetek,
44aki első akar lenni köztetek, legyen mindenki szolgája.
45Mert az emberfia sem azért jött, hogy szolgáltassa magát, hanem, hogy szolgáljon s váltságul adja életét sokakért.
46Ezenközben megérkeztek Jerikóba. S mikor Jerikóból tanítványaival s a sok néppel elindult, Timeusz fia, Bartimeusz, a vak koldus az út mellett üldögélt
47s hallván, hogy a názáreti Jézus megy arra, kiáltozni kezdett: Dávid fia! Könyörülj rajtam.
48De bár sokan csitították, hogy hallgasson, annál inkább kiáltozott: Dávid fia! Könyörülj rajtam.
49Jézus megállt és azt mondta: Hívjátok őt ide. Oda is hívták a vakot s biztatták: Bátorság! Kelj fel Jézus hív tégedet.
50Erre ledobta ruháját, felugrott s odament Jézushoz.
51Jézus megkérdezte: Mit akarsz? Mit tegyek veled? A vak azt felelte: Mester! azt, hogy lássak!
52Jézus azt mondotta néki: Eredj! A te hited megtartott tégedet. És azonnal megjött a szeme világa s követte Jézust útjában.