Luke 20
1 Egyik napon pedig, mikor a templomban a népet oktatta és az evangéliomot hirdette, előálltak a főpapok a vénekkel együtt
2 és kérdőre vonták őt: Mond meg nékünk, micsoda hatalomnál fogva cselekszed ezeket s ki adta néked ezt a hatalmat?
3 És ő azt felelte nékik: Én is kérdek egyet tőletek: mondjátok meg nékem:
4 János avatása a menyből avagy emberektől való volt-e?
5 Erre azok maguk között ilyenformán tanakodtak: Ha - úgymond - azt mondjuk: a menyből, rámondja: miért nem hittetek hát néki?
6 Ha pedig azt mondjuk: emberektől, - az egész nép agyonkövez minket, mert ők Jánost prófétának tartják.
7 Azt felelték tehát, hogy nem tudják, honnét van.
8 Jézus viszont azt mondotta nékik: Úgy én sem mondom meg, micsoda hatalomnál fogva cselekszem ezeket.
9 S elmondta a népnek ezt a példázatot: Egy ember szőlőt ültetett s szölőmívesek kezébe adva, elutazott jó hosszú időre.
10 De annakidején elküldte, szolgáját a szőlőmívesekhez, hogy beszedje a szőlő terméséből a neki járó részt! A szőlőmívesek azonban megverték és üres kézzel bocsátották el azt.
11 Küldött egy másik szolgát is, de azok azt is megverték s csúffátéve, üres kézzel bocsátották vissza.
12 Küldött egy harmadikat is. Azt pedig megsebesítve, kidobták.
13 Ekkor azt mondotta a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat. Ha látják, tán megbecsülik.
14 A szölőmívesek azonban, amint meglátták azt, össze súgtak-búgtak mondván: Ez az örökös! Jertek, öljük meg, hogy a miénk legyen az örökség!
15 És kidobván a szőlőből, megölték. Mit tesz most már velők a szőlő gazdája?
16 Eljön és megöli ezeket a szőlőmíveseket s a szőlőt odaadja másoknak. Erre a hallgatók azt mondták: Isten ments!
17 Ó azonban rájuk tekintve, szólt: Mit jelent hát ez az írás: Az építők megvetette kö lett a szeglet feje.
18 És aki e kőre esik, agyonzúzatik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.
19 Erre a főpapok és írástudók meg akarták fogni még abban az órában, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy e példázat róluk szólt.
20 Hanem azért szemmel tartották őt s jámborságot színlelő kémeket küldtek ki, hogy szaván fogják s a hatóság s a helytartó hatalmába adják.
21 Meg is kérdezték őt, mondván; Mester! Tudjuk, hogy helyesen beszélsz, tanítasz s nem vagy személyválogató, hanem az Istennek igaz útjára vezérelsz.
22 Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
23 Ö azonban ismervén álnokságukat, így válaszolt nékik: Mit kísértgettek engemet?
24 Mutassatok nékem egy dénárt. Kinek a képe s címe van rajta?
25 A császáré! - felelték. Erre azt mondotta nékik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené.
26 S nem tudták a szaván fogni a nép előtt, hanem csodálkozva feleletén, hallgattak.
27 Aztán néhány feltámadástagadó szadduceus fordult hozzá
28 e kérdéssel: Mester! Mózes írta elénk: Ha valakinek a felesége és testvére meghal, s nem marad gyermek utána, akkor vegye el az ő testvére annak az özvegyét s nemzzen utódot a testvérének.
29 Hát volt hét fitestvér. Az első megházasodott s nem maradt gyermek utána.
30 Elvette az asszonyt a második,
31 aztán a a harmadik s ugyanígy a többi hét is, s holtuk után nem hagytak hátra gyermeket
32 Végül meghalt az asszony is.
33 Melyiké lesz már most az az asszony a feltámadáskor? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.
34 Jézus így válaszolt nékik: E világ fiai házasodnak s férjhez mennek,
35 de akik méltók a másvilág öröklésére s a halálból való feltámadásra sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek,
36 mert többé meg nem halhatnak; azok hasonlók az angyalokhoz és mint a feltámadás fiai, Isten fiai.
37 Hogy pedig a holtak feltámadnak, azt Mózes is jelzi a csipkebokorról szóló történetben, ahol az Urat Ábrahám Istenének és Jákob Istenének mondja.
38 Már pedig az Isten nem a halottaknak, hanem az élőknek Istene, mert mind néki élnek.
39 Erre egyes írástudók azt felelték néki: Mester! Ezt jól mondtad.
40 Nem is mertek többé semmit sem kérdezni tőle.
41 Most azonban ő kérdezte tőlük: Mi alapon mondják a Krisztust Dávid fiának?
42 Hiszen Dávid maga mondja a Zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj jobb kezem felöl
43 Amig lábad zsámolyává teszem ellenségeidet.
44 Dávid tehát Urának mondja őt. Hogy lehet akkor a fia?
45 Majd az egész népnek füle hallatára azt mondta tanítványainak:
46 Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, szeretik a piacon való köszöntéseket, a zsinagógában az első székeket, a lakomákon a főhelyet,
47 akik az özvegyek házát el harácsolják s tessék-lássák formán hosszan imádkoznak. Ezekre a legsúlyosabb büntetés vár!