1S bement és átvonult Jerikón.
2Bizonyos Zakeus nevü férfiú, aki a vámszedők feje s gazdag ember volt, szintén szerette volna látni, melyik a Jézus,
3de a néptől nem láthatta, mert kis emberke volt.
4Előre futott hát s felmászott egy szederfára, hogy meglássa, mivel arra kellett elmennie.
5De Jézus, mikor odaért, feltekintett és megpillantván őt, azt mondotta néki: Zakeus! Jer le gyorsan! Ma nálad kell megszállanom.
6S lejött gyorsan s örvendező szívvel fogadta Jézust házába.
7Ezt látva, mindnyájan zúgtak s azt mondták: Bűnös embernél szállott meg.
8Zakeus azonban előállt és így szólt az Úrhoz: Most már Uram, vagyonomnak felét odaadom a szegényeknek s ha valakit megzsaroltam, négyszeresen kárpótolom.
9Jézus azt felelte néki: Ma lett üdvössége ennek a háznak! Ő is Ábrahámnak fia.
10Mert az emberfia azért jött, hogy keresse s megmentse, ami elveszett.
11Aztán, beszédét folytatva, a hallgatóknak még egy példázatot modott, mert már közel volt Jeruzsálemhez és azok azt hitték, hogy az Istennek országa azonnal megjelen.
12Egy bizonyos előkelő ember - úgymond - elment messze földre, hogy királyságot szerezve térjen újra vissza.
13Előhívatta hát tíz szolgáját és tíz mínát adott nékik, ezt mondván: Kereskedjetek vele, amíg megjövök!
14Polgártársai azonban gyűlölték s követséget küldöttek utána ezzel az üzenettel: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen!
15Mikor aztán a királyságot megnyerve, újra visszatért, hivatta ama szolgáit, akiknek pénzt adott, hogy megtudja, ki mennyit nyert.
16Jött az első s jelen tette: Uram! A te mínád tíz mínát nyert.
17Azt mondta rá: Jól van én jó szolgám! Mert a kevésen hű voltál, légy tíz város ura.
18Jött a második is s jelentette; Uram! A te mínád öt minát nyert.
19Ennek is azt mondta: Légy te is öt város ura.
20Végre jött a harmadik is s jelentette: Uram! Itt a mínád! Keszkenőbe kötve, megőrzöttem,
21mert hát féltem tőled, mivel kegyetlen ember vagy. Elveszed, amit nem te szereztél, learatod, amit nem te vetettél.
22Ennek meg azt mondta: Gonosz szolga! Saját szavadon foglak meg. Tudtad, hogy szívtelen vagyok. Elveszem, amit nem én szereztem, learatom, amit nem én vetettem.
23Nos - hát miért nem adtad a bankba pénzemet s én megjövet kamatostúl kaptam volna vissza?
24S odaszólt az ott állóknak: Vegyétek el tőle azt a mínát és adjátok annak, akinek már tíz minája van.
25Azok azt felelték néki: De hisz, Uram, annak már tíz mínája van!
26S ő válaszolt: Bizony mondom néktek: akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
27Azokat az ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, vezessétek ide és öljetek rakásra a szemem láttára.
28Ezt mondta s tovább ment Jeruzsálem felé.
29Mikor aztán Betfágéhez és Betániához közeledett, az olajfák hegyéné! elküldte két tanítványát,
30mondván: Menjetek el a veletek szemben fekvő faluba. Bemenetkor találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha ember nem ült. Oldjátok el s vezessétek ide;
31Ha pedig valaki kérdőre vonna, hogy mért oldjátok el? - mondjátok meg néki, hogy az Úrnak van szüksége rá.
32El is mentek a küldöttek s úgy találták, amint mondta nékik.
33S tényleg mikor eloldották azt a szamárcsikót, kérdőre vonták őket annak a gazdái: Miért oldjátok el a szamárcsikót?
34De ők azt felelték: Az Úrnak van szüksége rá!
35És elvezették Jézushoz s felsőruháikat rávetvén a szamárcsikóra, Jézust ráültették.
36S menetközben felsőruháikat leterítették az útra.
37Mikor pedig már az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványoknak egész serege örömében hangos szóval dicsérni kezdte az Istent a látott csodadolgokért,
38ezt mondván: Áldott, aki az Úr nevében jön, a király, Békesség a mennyben, dicsőség a magasságban!
39Erre néhány farizeus a sokaság közül azt mondotta néki: Mester! Némítsd el tanítványaidat!
40De ő azt felelte nékik: Bizony mondom néktek: ha ezek elhallgatnak, a kövek szólalnak meg.
41S amint közeledett s meglátta a várost, - megsiratta,
42mondván: Vajha tudnád, legalább a mai napon, mi szolgál békességedre; de titok az most még te előtted.
43Mert eljön majd az az idő, mikor ellenségeid körülsáncolnak, körülkerítenek, mindenfelől szorongatnak,
44eltörölnek fiaddal együtt a földnek színéről és nem hagynak követ-kövön benned, mivel az isteni kegyelem napjait észrevétlen hagytad tovatűnni magad felett.
45Aztán bement a templomba s kiűzte azokat, akik abban vásárt csaptak,
46ezt mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza, ti pedig rablóbarlangot csináltatok abból.
47Es tanított nap-nap után a templomban. A főpapok, írástudók s népvének azonban vesztére törtek,
48de nem tudták mitévők legyenek, mert az egész nép rajta csüngött s rá hallgatott.