Luke 19
1 S bement és átvonult Jerikón.
2 Bizonyos Zakeus nevü férfiú, aki a vámszedők feje s gazdag ember volt, szintén szerette volna látni, melyik a Jézus,
3 de a néptől nem láthatta, mert kis emberke volt.
4 Előre futott hát s felmászott egy szederfára, hogy meglássa, mivel arra kellett elmennie.
5 De Jézus, mikor odaért, feltekintett és megpillantván őt, azt mondotta néki: Zakeus! Jer le gyorsan! Ma nálad kell megszállanom.
6 S lejött gyorsan s örvendező szívvel fogadta Jézust házába.
7 Ezt látva, mindnyájan zúgtak s azt mondták: Bűnös embernél szállott meg.
8 Zakeus azonban előállt és így szólt az Úrhoz: Most már Uram, vagyonomnak felét odaadom a szegényeknek s ha valakit megzsaroltam, négyszeresen kárpótolom.
9 Jézus azt felelte néki: Ma lett üdvössége ennek a háznak! Ő is Ábrahámnak fia.
10 Mert az emberfia azért jött, hogy keresse s megmentse, ami elveszett.
11 Aztán, beszédét folytatva, a hallgatóknak még egy példázatot modott, mert már közel volt Jeruzsálemhez és azok azt hitték, hogy az Istennek országa azonnal megjelen.
12 Egy bizonyos előkelő ember - úgymond - elment messze földre, hogy királyságot szerezve térjen újra vissza.
13 Előhívatta hát tíz szolgáját és tíz mínát adott nékik, ezt mondván: Kereskedjetek vele, amíg megjövök!
14 Polgártársai azonban gyűlölték s követséget küldöttek utána ezzel az üzenettel: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen!
15 Mikor aztán a királyságot megnyerve, újra visszatért, hivatta ama szolgáit, akiknek pénzt adott, hogy megtudja, ki mennyit nyert.
16 Jött az első s jelen tette: Uram! A te mínád tíz mínát nyert.
17 Azt mondta rá: Jól van én jó szolgám! Mert a kevésen hű voltál, légy tíz város ura.
18 Jött a második is s jelentette; Uram! A te mínád öt minát nyert.
19 Ennek is azt mondta: Légy te is öt város ura.
20 Végre jött a harmadik is s jelentette: Uram! Itt a mínád! Keszkenőbe kötve, megőrzöttem,
21 mert hát féltem tőled, mivel kegyetlen ember vagy. Elveszed, amit nem te szereztél, learatod, amit nem te vetettél.
22 Ennek meg azt mondta: Gonosz szolga! Saját szavadon foglak meg. Tudtad, hogy szívtelen vagyok. Elveszem, amit nem én szereztem, learatom, amit nem én vetettem.
23 Nos - hát miért nem adtad a bankba pénzemet s én megjövet kamatostúl kaptam volna vissza?
24 S odaszólt az ott állóknak: Vegyétek el tőle azt a mínát és adjátok annak, akinek már tíz minája van.
25 Azok azt felelték néki: De hisz, Uram, annak már tíz mínája van!
26 S ő válaszolt: Bizony mondom néktek: akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
27 Azokat az ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, vezessétek ide és öljetek rakásra a szemem láttára.
28 Ezt mondta s tovább ment Jeruzsálem felé.
29 Mikor aztán Betfágéhez és Betániához közeledett, az olajfák hegyéné! elküldte két tanítványát,
30 mondván: Menjetek el a veletek szemben fekvő faluba. Bemenetkor találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha ember nem ült. Oldjátok el s vezessétek ide;
31 Ha pedig valaki kérdőre vonna, hogy mért oldjátok el? - mondjátok meg néki, hogy az Úrnak van szüksége rá.
32 El is mentek a küldöttek s úgy találták, amint mondta nékik.
33 S tényleg mikor eloldották azt a szamárcsikót, kérdőre vonták őket annak a gazdái: Miért oldjátok el a szamárcsikót?
34 De ők azt felelték: Az Úrnak van szüksége rá!
35 És elvezették Jézushoz s felsőruháikat rávetvén a szamárcsikóra, Jézust ráültették.
36 S menetközben felsőruháikat leterítették az útra.
37 Mikor pedig már az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványoknak egész serege örömében hangos szóval dicsérni kezdte az Istent a látott csodadolgokért,
38 ezt mondván: Áldott, aki az Úr nevében jön, a király, Békesség a mennyben, dicsőség a magasságban!
39 Erre néhány farizeus a sokaság közül azt mondotta néki: Mester! Némítsd el tanítványaidat!
40 De ő azt felelte nékik: Bizony mondom néktek: ha ezek elhallgatnak, a kövek szólalnak meg.
41 S amint közeledett s meglátta a várost, - megsiratta,
42 mondván: Vajha tudnád, legalább a mai napon, mi szolgál békességedre; de titok az most még te előtted.
43 Mert eljön majd az az idő, mikor ellenségeid körülsáncolnak, körülkerítenek, mindenfelől szorongatnak,
44 eltörölnek fiaddal együtt a földnek színéről és nem hagynak követ-kövön benned, mivel az isteni kegyelem napjait észrevétlen hagytad tovatűnni magad felett.
45 Aztán bement a templomba s kiűzte azokat, akik abban vásárt csaptak,
46 ezt mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza, ti pedig rablóbarlangot csináltatok abból.
47 Es tanított nap-nap után a templomban. A főpapok, írástudók s népvének azonban vesztére törtek,
48 de nem tudták mitévők legyenek, mert az egész nép rajta csüngött s rá hallgatott.