1S példázatot mondott nékik a szüntelen való imádkozás és munkálkodás szükségességéről.
2Volt egy bíró bizonyos városban, aki Istent nem félt, embert nem becsült.
3S volt egy özvegyasszony is abban a városban, aki ezzel a kéréssel állított be hozzá: Szabadíts meg az ellenségemtől!
4De az egyideig vonakodott, hanem aztán így okoskodott magában: Igaz, hogy Istent nem félek, embert nem becsülök,
5de mert terhemre van ez az özvegyasszony, eligazítom a dolgát, hogy ne járjon örökösen a nyakamra s ne zaklasson engem.
6Halljátok - szólt az Úr - e hamis bíró szavát!
7S az Isten ne szabadítaná meg éj s naphosszat hozzáesdő kiválasztottait s ne törődnék velük?
8Bizony mondom néktek: Megszabadítja hagyhamar! De vajh', ha az ember fia eljön, talál-e hitet a földön?
9Egyeseknek pedig, akik igaz voltukban elbizakodtak lenéztek, ezt a példázatot mondta:
10Két ember ment a templomba imádkozni. Az egyik farizeus volt, a másik vámszedő.
11A farizeus kiállt és így imádkozott magában: Isten! Hálát adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint mások, - ragadozó, gonosztevő, házasságtörő vagy mint ez a vámszedő is.
12Hetenként kétszer böjtölök és tizedet adok minden vagyonomból.
13A vámszedő ellenben félreállt s fel sem merte vetni a szemét az égre, hanem mellét verve, így szólt: Isten! Irgalmazz nékem, bűnösnek.
14Bizony mondom néktek: Ez tért vissza megigazítva házába s nem amaz. Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki pedig magát megalázza, felmagasztaltatik.
15Eközben a kis gyermekeket is oda hozták hozzá, hogy megáldja őket. Ezt látva, a tanítványok rájuk támadtak.
16De Jézus magához szólítván őket, azt mondta Engedjétek hozzám jönni a kis gyermekeket s ne tiltsátok el őket éntőlem. Ilyeneké az Isten országa.
17Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja, mint a kis gyermek, az Isten országát, soha nem jut abba.
18Ezután egy elöljáró kérdezte meg tőle: Jó mester! Mit tegyek, hogy örökké éljek?
19Jézus azt felelte néki: Miért mondasz jónak engemet? Nincs jó, csak egy: az Isten
20Ismered a parancsolatokat: Ne törj házasságot! Ne ölj Ne lopj! Ne tégy hamis tanúbizonyságot! Tiszteld atyádat és anyádat!
21Erre az így felelt: Mindazt megtartottam ifjúkorom óta.
22Ezt hallva, azt mondotta néki Jézus: Még egy fogyatkozásod van. Add el mindenedet és oszd szét a szegények közt, akkor mennyei kincsed lesz.
23Aztán jer s kövess engemet. De az ifjú ennek hallatára nagyon szomorú lett, mert igen gazdag volt.
24Jézus pedig látván az ő nagy szomorúságát, azt mondta: Mily nehezen jutnak be a gazdagok a mennyországba!
25Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mintsem a gazdagnak Isten országába jutni.
26Most aztán a hallgatók kérdezték: akkor hát ki üdvözülhet?
27Azt felelte: Ami lehetetlen az embernél, lehetséges az Istennél.
28Erre meg Péter szólalt fel: Lásd, mi mindenről lemondtunk s követtünk tégedet.
29Ő azonban azt felelte nékik: Bizony mondom néktek: nincs olyan egy sem, aki elhagyja házát, szüleit, testvéreit, feleségét avagy gyermekeit az Isten országáért,
30hogy ne nyerne százszorta többet ezen a világon, a jövendő világban pedig örök életet.
31Aztán magához vette mind a tizenkettőt és azt mondta nékik: Most már felmegyünk Jeruzsálembe s beteljesül mindaz, amit a próféták az emberfiáról megírtak.
32Átadják a pogányoknak, megcsúfolják, meggyalázzak, leköpdösik,
33megostorozván, megölik, de harmadnapon feltámad.
34Ők azonban ebből egy szót sem értettek. Ez a kijelentés titok maradt ő előttük, nem fogták fel a beszéd értelmét.
35Mikor pedig közeledelt Jerikóhoz, egy vak ember aki az út mellett ült s koldult,
36hallván, hogy a nép arra tart, tudakolta, mi légyen az?
37Azt felelték néki, hogy a názáreti Jézus jön erre.
38És ő felkiáltott, mondván: Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!
39Az elülmenők azonban csitították, hogy hallgasson, de az annál jobban kiáltozott: Dávid fia! Könyörülj rajtam!
40Jézus megállt s megparancsolta, hogy vezessék hozzá. S mikor már közelébe ért,
41megkérdezte: Mit kívánsz tőlem? így válaszolt: Uram! Azt, hogy lássak.
42Jézus pedig azt mondotta néki: Láss! A te hited megtartott tégedet.
43És azonnal megjött a szeme világa s Istent dicsőítve, követte őt, s az egész nép, e dolog láttára, dicsőítette az Istent.