Luke 17
1 A tanítványoknak pedig ezt mondta: botrányok kikerűlhetlenek. De jaj a botránycsináló embernek!
2 Jobb néki, ha malomkövet kötnek a nyakára és tengerbe dobják, mintsem hogy megbotránkoztasson egyet a kicsinyek közül!
3 Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened a te
4 testvéred, dorgáld meg s ha megtér, úgy bocsáss meg néki.S ha egy nap hétszer vétkezik ellened s egy nap hétszer kérlel, mondván: Szánom-bánom! - bocsáss meg néki.
5 Erre az apostolok azt mondták az Úrnak: Erősítsd a mi hitünket!
6 S az Úr így válaszolt: Ha mustármagnyi hitetek van, mondjátok e szederfának: Szakadj ki tövestül s verj gyökeret a tengerben! - s engedelmeskedik néktek.
7 Melyiktek mondja a mezőről hazatérő béresének avagy pásztorának: Jer ide és ülj le tüstént az asztalhoz!
8 Sőt inkább nem azt mondja-e: Kérlek, készítsd el a vacsorámat. Köss kötényt s szolgálj ki, mig eszem és iszom, aztán majd te is ehetel, ihatol.
9 S köszönetet mond-e annak a szolgának, hogy teljesítette a parancsolatát? Alig hiszem.
10 Szintúgy ti is, ha megtettétek mindazt, amit parancsoltak néktek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, csak a kötelességünket teljesítettük.
11 Útban volt Jeruzsálem felé. Útját Samarián és Galileán át vette,
12 s amint bement egy faluba, tiz poklos férfi jött elébe s jó távol megállva,
13 harsány hangon kiáltozták: Jézus mester! Könyörülj rajtunk.
14 Ő pedig meglátván őket, azt mondotta nékik: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak! És útközben megtisztultak.
15 Egyikük pedig látván, hogy meggyógyult, visszatért, fenn szóval dicsérte Istent
16 s lába előtt leborulva hálálkodott. És ez az egy samáriai volt.
17 Jézus megszólalt és megkérdezte: Hát nem tízen tisztultak meg? Hol a kilence?
18 Csak ez az idegen tért vissza, hogy az Istent dicsőítse?
19 És azt mondta néki: Kelj fel s menj el! A te hited megtartott tégedet!
20 Mikor pedig a farizeusok kérdezték: Mikor jön el az Isten országa? azt felelte nékik: Az Isten országa nem égi jelt lesve, várva jön el.
21 S nem mondják, hogy ime itt vagy ott van! Az Isten országa ti bennetek van!
22 Majd azt mondta a tanítványoknak: Eljön az az idő, mikor majd nagyon szeretnétek látni az ember fiának azt az egy napját és nem látjátok.
23 És azt mondják néktek: íme itt, vagy ott van. Ne menjetek, ne fussatok oda!
24 Mert miként a cikázó villámlás az ég egyik aljától az ég másik aljáig világít, úgy jelenik meg az emberfia is a maga napján.
25 De addig még sok szenvedés és e nemzetség részéről megvetés vár reá.
26 S miként a Nóé napjaiban volt, úgy lesz az emberfia napjaiban is.
27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egész ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába s akkor jött az özönvíz és elpusztított mindenkit.
28 Vagy miként a Lót napjaiban is volt: ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek és építkeztek;
29 de amely napon Lót kiment Sodomából tűz és kénkő hullt az égből és elpusztított mindenkit.
30 Épp így lesz az emberfiának a megjelenése napján is.
31 Aki aznap a ház tetején lesz, le ne jöjjön holmijáért, hogy elvigye a házból s aki a mezőn lesz, vissza ne forduljon.
32 Gondoljatok a Lót feleségére.
33 Aki meg akarja életét menteni, elveszti és aki elveszti, megmenti azt.
34 Bizony mondom néktek: azon az éjszakán két egy ágyban fekvő férfi közül az egyiket felveszik, a másikat ott hagyják,
35 két együtt őrlő asszony közül az egyiket felveszik, a másikat ott hagyják,
36 két mezei munkás közül az egyiket felveszik, a másikat ott hagyják.
37 Erre megkérdezték: Vajh' hol Uram? Erre azt felelte: Ahol a dög, odagyűlnek a keselyűk.