Luke 16
1 Ezt pedig a tanítványoknak is mondta: Volt egy gazdag ember s annak egy sáfárja, akit bevádoltak nála, hogy eltékozolta az ő vagyonát.
2 Előhívatta hát és kérdőre vonta: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárkodásodról, mert már tovább nem sáfárkodhatol.
3 A sáfár így okoskodott magában: Mit tegyek? Uram kitesz engemet a sáfárságból. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.
4 Tudom már mit teszek, hogy ha elmozdítanak a sáfárságból, akadjanak, akik befogadnak a házukba.
5 Előhívatta urának mindenik adósát s megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak?
6 Az így felelt: Száz bát olajjal. Erre azt mondotta néki: Fogd hamar az adósleveledet! Ülj le s irj ötvenet.
7 Aztán a másikat kérdezte: Hát te mennyivel tartozol? Az így felelt: Száz kór búzával. Annak meg azt mondta: Fogd az adósleveledet s irj nyolcvanat.
8 És a gazda megdicsérte a hamis sáfárt az ő okosságáért, mert e világnak fiai okosabbak a maguk nemében, mint a világosságnak fiai.
9 Én is azt mondom néktek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis gazdagságból, hogy ha majd meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
10 Aki a kevésen hű, hü az a sokon is és aki a kevésen hamis, hamis a sokon is.
11 Azért, ha a hamis gazdagsággal nem bántatok híven, ki bízná az igazit reátok?
12 És ha az idegen jószággal nem bántatok híven, ki bízná a miénket reátok?
13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert ha az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, ha az egyikhez ragaszkodik, a másikat utálja. Nem szolgálhattok istennek és a pénzbálványnak.
14 Mindezt a pénzsóvár farizeusok is hallották, de kigúnyolták őt.
15 Ő pedig azt mondta nékik: Ti a világ előtt igazságtokkal kérkedtek, de az Isten belát szívetekbe s amit az ember dicsőit, Isten utálja azt.
16 A törvény és a próféták Jánosig, szóltak. Ettől fogva az Isten országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal ostromolja azt.
17 De az ég és a föld könnyebben múlik el, mintsem hogy a törvény egy pontja megdőljön.
18 Aki elbocsátja feleségét és más asszonyt vesz el, házasságtörést követ el s aki elbocsátott asszonyt vesz el, házasságtörést követ el.
19 Volt egy gazdag ember, aki bíbor s bársony ruhában járt s nap-nap után pompásan, vígan élt.
20 S volt egy Lázár nevű koldus, aki fekélyekkel tele feküdt annak a kapuja előtt
21 s nem kívánt egyebet, csak hogy jóllakjék a gazdag ember asztaláról lehulló morzsákkal, de csakis a kóbor kutyák nyalogatták a sebeit.
22 Úgy volt. A koldus meghalt s az angyalok Ábrahámnak kebelébe vitték. Aztán meghalt a gazdag is s eltemették.
23 S mikor a pokolban kínlódva, felnézett és meglátta Ábrahámot s annak kebelében Lázárt,
24 felkiáltott: Ábrahám atyám! Könyörülj rajtam! Küld le ide Lázárt, hadd mártsa vízbe az ujjának hegyét s füvösítse meg nyelvemet, mert ez a láng szörnyen gyötör engem.
25 De Ábrahám azt felelte: Fiam! Emlékezzél! Az életet te végig élvezted, Lázár pedig végig szenvedte azt. Most övé a vigasz, tiéd a gyötrelem.
26 Különben is köztünk s ti köztetek nagy szakadék tátong. Innét hozzátok átmenni s titőletek hozzánk jönni nem lehet.
27 Erre amaz így válaszolt: így hát arra kérlek atyám! küldd el öt atyám házához,
28 mert öt testvérem van. Tegyen bizonyságot nékik, hogy ide ne jussanak ök is a gyötrelem eme helyére.
29 Ábrahám azonban azt mondotta néki: Van Mózesük, vannak prófétáik, hallgassák azokat.
30 Amaz pedig így válaszolt: Nem úgy Ábrahám atyám! Hanem, ha a halottak közül menne valaki hozzájuk, akkor megtérnének.
31 De Ábrahám azt mondotta néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, úgy akkor sem hisznek, ha valaki a halottak közül feltámad.