Luke 15
1 Aztán egész sereg vámszedő és bűnös ember vette körül őt, hogy hallgassák.
2 A farizeusok és írástudók azonban ezen megütközve, azt mondották: Pártolja a bűnösöket s együtt eszik velük!
3 Ő pedig elmondta nékik ezt a példázatot:
4 Melyiktek az? aki, ha száz juha közül egyet elveszít, ne hagyná ott a kilencvenkilencet a pusztában és ne menne az elveszített után, míg meg nem találja?
5 És ha megtalálta, - ugye bizony, örömében felveti vállára,
6 s hazatérve egybehívja barátait szomszédait és azt mondja nékik: Örvendjetek velem! Megtaláltam elvesztett juhomat.
7 Bizony mondom néktek: éppen így, - jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc megtérésre nem szoruló igaz embernek,
8 Vagy melyik asszony az, aki, ha tiz drakmája közül egy drakmát elveszít, ne gyújtana mécset s házát kiseperve, ne keresné azt gondosan, míg meg nem találja?
9 És ha megtalálja, ugye bizony egybehívja barátnőit s szomszédasszonyait, mondván: Örvendjetek velem! Megtaláltam elvesztett drakmámat!
10 Bizony mondom néktek: épp így örülnek az Isten angyalai egy megtérő bűnösnek.
11 Majd ezt mondta: Egy embernek két fia volt.
12 Az ifjabbik azt mondta atyjának: Atyám! Add ki az örökségemet! S megosztotta vagyonát közöttük.
13 Pár nap múlva az ifjabbik fiú összeszedte mindenét, elköltözött messzeföldre és ott korhelymódra élvén, eltékozolta vagyonát.
14 Mikor aztán elprédálta mindenét nagy éhínség támadt azon a vidéken és ö nyomorogni kezdett
15 Fogta tehát magát s beszegődött ama vidék egyik polgárához, aki mezejére küldte disznókat őrizni.
16 már csak az az egy kívánsága volt, hogy jóllakjék a disznóknak moslékával, de még azt sem adták oda néki.
17 Erre magábaszállt s felsóhajtott: Az én atyám hány béresének van kenyere bőven! Én pedig éhen pusztulok!
18 Szedem magamat visszamegyek az atyámhoz és azt mondom néki: Atyám! Vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19 Nem vagyok már méltó, hogy fiadnak hívjanak. Állass egy sorba béreseiddel.
20 Úgy is tett. Visszament atyjához. Még távol volt, mikor az atyja meglátta s szívből megsajnálva, elébe sietett, nyakába borúit és megcsókolta öt.
21 De a fia azt mondotta néki: Atyám! Vétkeztem az ég ellen és te ellened! Nem vagyok már méltó, hogy fiadnak hívjanak.
22 Az atya azonban így szólt szolgáinak: Hozzátok ki a legszebbik ruhát és adjátok reá! Húzzatok gyűrűt az ujjára, sarut a lábára!
23 Aztán elő azzal a hízott borjúval! Vágjátok le! Együnk és vigadjunk!
24 Mert az én fiam meghalt és újra él! Elveszett s megkerült! És vigadtak.
25 Az idösbik fiú a mezőn volt és mikor hazaballagott, a házhoz közeledve, meghallotta a zenét és táncot.
26 Előhívta tehát a szolgák egyikét s tudakolta, mi légyen az?
27 És az azt felelte néki: öcséd jött meg s atyád levágatta azt a hízott borjút, mivelhogy egészségben nyerte vissza őt.
28 Erre az haragra gerjedt s nem akart bemenni. Az atyja azonban elébement és kérlelte;
29 de az azt mondotta atyjának: Látod, én már évek során át szolgállak. Nem hágtam át soha parancsolatodat és te mégsem adtál nékem Soha csak egy gödölyét sem, hogy vigadjak barátaimmal.
30 És most, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz személyekre költötte, megjött, levágattad neki azt a hízott borjút.
31 Ö azonban így válaszolt néki: Fiam! Te mindég velem vagy! Mindenem a tiéd!
32 Vigadnunk és örülnünk kell tehát, mert ez a te testvéred meghalt és újra él; elveszett s megkerült.