1Aztán egész sereg vámszedő és bűnös ember vette körül őt, hogy hallgassák.
2A farizeusok és írástudók azonban ezen megütközve, azt mondották: Pártolja a bűnösöket s együtt eszik velük!
3Ő pedig elmondta nékik ezt a példázatot:
4Melyiktek az? aki, ha száz juha közül egyet elveszít, ne hagyná ott a kilencvenkilencet a pusztában és ne menne az elveszített után, míg meg nem találja?
5És ha megtalálta, - ugye bizony, örömében felveti vállára,
6s hazatérve egybehívja barátait szomszédait és azt mondja nékik: Örvendjetek velem! Megtaláltam elvesztett juhomat.
7Bizony mondom néktek: éppen így, - jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc megtérésre nem szoruló igaz embernek,
8Vagy melyik asszony az, aki, ha tiz drakmája közül egy drakmát elveszít, ne gyújtana mécset s házát kiseperve, ne keresné azt gondosan, míg meg nem találja?
9És ha megtalálja, ugye bizony egybehívja barátnőit s szomszédasszonyait, mondván: Örvendjetek velem! Megtaláltam elvesztett drakmámat!
10Bizony mondom néktek: épp így örülnek az Isten angyalai egy megtérő bűnösnek.
11Majd ezt mondta: Egy embernek két fia volt.
12Az ifjabbik azt mondta atyjának: Atyám! Add ki az örökségemet! S megosztotta vagyonát közöttük.
13Pár nap múlva az ifjabbik fiú összeszedte mindenét, elköltözött messzeföldre és ott korhelymódra élvén, eltékozolta vagyonát.
14Mikor aztán elprédálta mindenét nagy éhínség támadt azon a vidéken és ö nyomorogni kezdett
15Fogta tehát magát s beszegődött ama vidék egyik polgárához, aki mezejére küldte disznókat őrizni.
16már csak az az egy kívánsága volt, hogy jóllakjék a disznóknak moslékával, de még azt sem adták oda néki.
17Erre magábaszállt s felsóhajtott: Az én atyám hány béresének van kenyere bőven! Én pedig éhen pusztulok!
18Szedem magamat visszamegyek az atyámhoz és azt mondom néki: Atyám! Vétkeztem az ég ellen és te ellened.
19Nem vagyok már méltó, hogy fiadnak hívjanak. Állass egy sorba béreseiddel.
20Úgy is tett. Visszament atyjához. Még távol volt, mikor az atyja meglátta s szívből megsajnálva, elébe sietett, nyakába borúit és megcsókolta öt.
21De a fia azt mondotta néki: Atyám! Vétkeztem az ég ellen és te ellened! Nem vagyok már méltó, hogy fiadnak hívjanak.
22Az atya azonban így szólt szolgáinak: Hozzátok ki a legszebbik ruhát és adjátok reá! Húzzatok gyűrűt az ujjára, sarut a lábára!
23Aztán elő azzal a hízott borjúval! Vágjátok le! Együnk és vigadjunk!
24Mert az én fiam meghalt és újra él! Elveszett s megkerült! És vigadtak.
25Az idösbik fiú a mezőn volt és mikor hazaballagott, a házhoz közeledve, meghallotta a zenét és táncot.
26Előhívta tehát a szolgák egyikét s tudakolta, mi légyen az?
27És az azt felelte néki: öcséd jött meg s atyád levágatta azt a hízott borjút, mivelhogy egészségben nyerte vissza őt.
28Erre az haragra gerjedt s nem akart bemenni. Az atyja azonban elébement és kérlelte;
29de az azt mondotta atyjának: Látod, én már évek során át szolgállak. Nem hágtam át soha parancsolatodat és te mégsem adtál nékem Soha csak egy gödölyét sem, hogy vigadjak barátaimmal.
30És most, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz személyekre költötte, megjött, levágattad neki azt a hízott borjút.
31Ö azonban így válaszolt néki: Fiam! Te mindég velem vagy! Mindenem a tiéd!
32Vigadnunk és örülnünk kell tehát, mert ez a te testvéred meghalt és újra él; elveszett s megkerült.