Luke 14
1 Úgy volt, hogy mikor az egyik főfarizeusnak házához szombatnapon ebédre ment s leselkedtek reá,
2 egy vízkóros ember állt elébe.
3 Jézus megkérdezte a törvénytudókat s a farizeusokat: szabad-e szombatnapon gyógyítani?
4 De azok hallgattak. Ő pedig fogta, meggyógyította s hazaküldte azt.
5 Majd feléjük fordulva, kérdezte: Ha valamelyiteknek az ökre vagy a szamara beesik a kútba, nem húzza-e ki azonnal szombatnapon is?
6 És nem tudtak erre neki válaszolni.
7 S mikor észrevette, hogyan válogatják az első helyeket, elmondotta a meghívott vendégeknek ezt a példázatot:
8 Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj le az első helyre, mert úgy lehet nálad érdemesebb vendéget is hívott
9 s ha bejön az, aki téged is, meg azt is meghívta, azt mondja majd néked: Cserélj helyet véle! - s akkor aztán szégyenszemre az utolsó helyre ülsz.
10 Hanem, ha meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy a vendéglátó azt mondja te néked: Barátom! Ülj feljebb! - s akkor aztán becsületed lesz a vendégtársak előtt.
11 Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik s aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
12 A vendéglátónak pedig azt mondta: Ha ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédjaidat, hogy ne viszonozhassák meghívásodat.
13 Hanem, ha vendégséget adsz, hívd meg a szegényeket, a csonkabonkákat, a sántákat, a vakokat
14 s boldog leszesz, mert azok részéről viszonzásra nem számíthatsz. De te viszonzásra találsz az igazak feltámadásakor.
15 Ennek hallatára egyik vendégtársa azt mondotta néki: Boldog, aki majd az Isten országában étkezik.
16 Ö pedig így felelt néki: Egy ember nagy vacsorát készített és sok vendéget hitt meg.
17 S a vacsora idején elküldte szolgáját, mondja meg a hivatalosoknak: Jertek! Már minden kész!
18 De azok mindnyájan mentegetődztek. Az első azt mondta néki: Szántóföldet vettem. Ki kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek ments ki engem!
19 A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem. Elmegyek, hogy kipróbáljam. Kérlek ments ki engem!
20 A harmadik pedig azt mondotta: Megnősültem, nem mehetek.
21 A hazatérő szolga jelentést tett minderről urának. A gazda haragra gerjedt és azt mondta szolgájának: Eredj gyorsan a város utaira s utcáira s hozd ide a szegényeket, a csonkabonkákát, a sántákat, a vakokat.
22 És a szolga jelentette: Uram! Úgy lett, amint parancsoltad, de azért még van hely.
23 Erre azt mondta az úr a szolgának: Eredj az országutakra, a kertekhez s terelj be erővel mindenkit, hogy a házam telistele legyen.
24 Bizony mondom néktek: egy hivatalos sem ízleli meg vacsorámat.
25 Majd a kíséretéhez tartozó tengernéphez fordulva így szólt:
26 Aki énhozzám iön és nem szakít atyjával, anyjával, feleségével, gyermekeivel, fiú- s leánytestvéreivel, sőt a maga életével is, nem lehet a tanítványom.
27 És keresztjét fel nem véve, követ engem, nem lehet a tanítványom.
28 Hiszen ha valamelyitek tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb s nem állapítja-e meg, költségvetést csinálva, ha vajjon végre tudja-e hajtani szándékát,
29 hogy az alapot megvetve, de az építkezést befejezni nem birva, a szemtanúk ki ne csúfolják,
30 ezt mondván: No lám! Ez az ember belefogott az építkezésbe, de nem bírta befejezni.
31 Vagy ha valamelyik király hadat indít egy más király ellen, nem ül-e le előbb s nem fontolja-e meg, ha vájjon tízezer emberrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene.
32 Ha úgy találja, hogy nem, akkor bizony be sem várja, hanem követeket küld és megkérdezi tőle a békeféltételeket
33 Épp úgy, aki közületek le nem mond mindenről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.
34 Jó a só! De ha a só ízét veszti, mivel sózunk?
35 Nem való az sem a földre, sem a trágyadombra, - kidobják. Akinek halló füle van, hallja!