1Úgy volt, hogy mikor az egyik főfarizeusnak házához szombatnapon ebédre ment s leselkedtek reá,
2egy vízkóros ember állt elébe.
3Jézus megkérdezte a törvénytudókat s a farizeusokat: szabad-e szombatnapon gyógyítani?
4De azok hallgattak. Ő pedig fogta, meggyógyította s hazaküldte azt.
5Majd feléjük fordulva, kérdezte: Ha valamelyiteknek az ökre vagy a szamara beesik a kútba, nem húzza-e ki azonnal szombatnapon is?
6És nem tudtak erre neki válaszolni.
7S mikor észrevette, hogyan válogatják az első helyeket, elmondotta a meghívott vendégeknek ezt a példázatot:
8Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj le az első helyre, mert úgy lehet nálad érdemesebb vendéget is hívott
9s ha bejön az, aki téged is, meg azt is meghívta, azt mondja majd néked: Cserélj helyet véle! - s akkor aztán szégyenszemre az utolsó helyre ülsz.
10Hanem, ha meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy a vendéglátó azt mondja te néked: Barátom! Ülj feljebb! - s akkor aztán becsületed lesz a vendégtársak előtt.
11Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik s aki magát megalázza, felmagasztaltatik.
12A vendéglátónak pedig azt mondta: Ha ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédjaidat, hogy ne viszonozhassák meghívásodat.
13Hanem, ha vendégséget adsz, hívd meg a szegényeket, a csonkabonkákat, a sántákat, a vakokat
14s boldog leszesz, mert azok részéről viszonzásra nem számíthatsz. De te viszonzásra találsz az igazak feltámadásakor.
15Ennek hallatára egyik vendégtársa azt mondotta néki: Boldog, aki majd az Isten országában étkezik.
16Ö pedig így felelt néki: Egy ember nagy vacsorát készített és sok vendéget hitt meg.
17S a vacsora idején elküldte szolgáját, mondja meg a hivatalosoknak: Jertek! Már minden kész!
18De azok mindnyájan mentegetődztek. Az első azt mondta néki: Szántóföldet vettem. Ki kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek ments ki engem!
19A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem. Elmegyek, hogy kipróbáljam. Kérlek ments ki engem!
20A harmadik pedig azt mondotta: Megnősültem, nem mehetek.
21A hazatérő szolga jelentést tett minderről urának. A gazda haragra gerjedt és azt mondta szolgájának: Eredj gyorsan a város utaira s utcáira s hozd ide a szegényeket, a csonkabonkákát, a sántákat, a vakokat.
22És a szolga jelentette: Uram! Úgy lett, amint parancsoltad, de azért még van hely.
23Erre azt mondta az úr a szolgának: Eredj az országutakra, a kertekhez s terelj be erővel mindenkit, hogy a házam telistele legyen.
24Bizony mondom néktek: egy hivatalos sem ízleli meg vacsorámat.
25Majd a kíséretéhez tartozó tengernéphez fordulva így szólt:
26Aki énhozzám iön és nem szakít atyjával, anyjával, feleségével, gyermekeivel, fiú- s leánytestvéreivel, sőt a maga életével is, nem lehet a tanítványom.
27És keresztjét fel nem véve, követ engem, nem lehet a tanítványom.
28Hiszen ha valamelyitek tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb s nem állapítja-e meg, költségvetést csinálva, ha vajjon végre tudja-e hajtani szándékát,
29hogy az alapot megvetve, de az építkezést befejezni nem birva, a szemtanúk ki ne csúfolják,
30ezt mondván: No lám! Ez az ember belefogott az építkezésbe, de nem bírta befejezni.
31Vagy ha valamelyik király hadat indít egy más király ellen, nem ül-e le előbb s nem fontolja-e meg, ha vájjon tízezer emberrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene.
32Ha úgy találja, hogy nem, akkor bizony be sem várja, hanem követeket küld és megkérdezi tőle a békeféltételeket
33Épp úgy, aki közületek le nem mond mindenről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.
34Jó a só! De ha a só ízét veszti, mivel sózunk?
35Nem való az sem a földre, sem a trágyadombra, - kidobják. Akinek halló füle van, hallja!